_________________
"Legközelebb vöröset vegyél fel."
_________________
Soha többet nem fogok alkoholt inni.
Ez volt a legelső dolog, amit megfogadtam, miután felébredtem. Sajgott a fejem a fájdalomtól, és ez olyan féle fájdalom volt, amit eddig még soha sem éreztem. Mintha a tarkómat ütötték volna folyamatosan egy vastag bottal, és azoktól a fájdalmas ütésektől a gyomrom is felfordult. Utáltam hányni, ezért mindenemmel azon voltam, hogy ez ne történjen meg.
Felsóhajtottam, aztán felálltam az ágyból. Rajtam lévő szürke minta nélküli póló a combomig csúszott, mire rögvest elhúztam testemtől az anyagot. Szemeim hatalmasra nyitódtak, ahogyan tudatosult bennem, hogy éppen kinek a pólója is takarta testemet. Orromhoz emeltem, mélyen beleszippantottam, az ismerős parfüm illat orromba szállt, mitől egy röpke pillanatra lehunytam szemeimet. Semmire nem emlékeztem a tegnap estéből, csupán az elejére, amikor inni kezdtünk a lányokkal. Ellenkeztem a harmadik vodka shot után, de Melody erősködött, hogy igyak még, így hát nem később már nem is ellenkeztem. Shot után shot következett, utána ellazultam, és teljes képszakadás. Utáltam az érzést, szívem hevesen dobogott mellkasomban, torkomban csomó alakult, ahogyan nyeltem. Emlékezetemet elöntötte az a nap, amikor ugyan így ébredtem fel a kollégiumi szobában. Semmire nem emlékezve, fejfájással, és heves szívveréssel, hogy mi történt előző este.
A falra akasztott tükör elé sétáltam. Legelső dolog, ami felkeltette figyelmemet, hogy nem volt rajtam smink. Teljesen le volt mosva arcomról minden, a fülbevalóm hiányzott a fülemből, barna hullámosabb hajam kócos volt, de össze volt kötve fejem tetejére egy laza kontyba. Csupasz lábaimra vezettem szemeimet, majd lassan fentebb húztam a szürke pólót, remélve, hogy látok magamon legalább egy rövidnadrágot. Azonban csak a fekete csipkés bugyim volt rajtam. Hevesebben vettem a levegőmet, kiengedtem a hajamat, remegő kezeimet végig vezettem arcomon, próbálva emlékezni a tegnapra. Kétségbe estem, aggódtam, hogy ha kimegyek a szobából a többiekhez, rossz hírrel fogadnak, vagy még rosszabb, kinevetnek. Hallottam nevetésüket, Melody hangját, ahogyan a két fiút csitította, hogy ne hangoskodjanak, mert én még alszok. Asher is ott volt, nem ment el, pedig már dél volt.
Az ajtóhoz léptem, lassan nyitottam ki magam előtt, levegőmet végig visszatartottam. A szürke felső alját piszkáltam ujjaimmal, mialatt kiléptem a nappaliba. A kanapén ülő két fiú azonnal rám néztek, de Nathan hamar a játékra koncentrált tovább, míg Asher végig vezette rajtam barna szemeit. Elvettem róla tekintetemet, valamiért elképesztően szégyelltem magamat, sőt rosszul voltam, de tudtam, hogy nem az alkohol miatt, amit tegnap ittam. Elsiettem a kanapé mellett, egyenesen a konyhába. A szőke lány a pultnál ült az egyik fekete bárszéken, kávéját kavargatta, mialatt egy magazint olvasgatott. Pasztell rózsaszín pólója lecsúszott válláról, egészen combjáig ért a bővebb felsője. Szőke egyenes haja szoros copfba volt kötve tarkójához. Érkezésemre felnézett, majd elmosolyodott, amit nehezen, de viszonoztam felé.
-Na, milyen állapotban vagy? -kérdezte nevetgélve. Ajkaimat összepréseltem, és elfordult felőle, mit hangosabb nevetéssel jutalmazott. -Nem is kell válaszolnod. Ha én teljesen rosszul vagyok, akkor te se lehetsz jobban. -nem válaszoltam. Kezembe vettem a sötétkék bögrémet, amin ezüst csillagok voltak, aztán forró vizet öntöttem bele. Fahéjas tea filtert dobtam bele, két kanál cukrot, aztán kavargatni kezdtem. A konyhapultnak támaszkodtam, magam elé pislogtam, és folyamatosan azon agyaltam, hogy hogyan öltöztettek át engem.
Asherre néztem. A kanapén ült, fekete melegítőbe bújtatott lábai széles terpeszben voltak, combjain tartotta tetovált kezeit, amiben piros kontroller volt. A tévét figyelte, valamilyen lövöldözős játékkal voltak elfoglalva. Nathan és ő lökdösték egymás karját, hogy hátha egyikük megjárja, de végig csak nevettek. Haja kicsit hullámosabb volt, mint máskor, egészen eltakarta homlokát. Soha nem értettem, hogy egy fiú, hogyan lehet ennyire helyes. Mármint, igen van sok fiú, akin megáll egy lány figyelme, de Asher... utána a lányok térden másznak, és ő semmit nem vesz észre belőle. Napbarnított bőre, hófehér fogai, éles állkapcsa, már szinte hollófekete haja, izmos nyaka, és teste, azok a tetoválások, amik annyira rejtélyesek, még is meséket mondanak róla, mindenkit meghódítanak. Engem is.
Sok mindent akartam tőle, de leginkább azt, hogy megismerjem jobban, elmondjon nekem magáról olyan tényeket, amiket csak én tudhatok. Azt akartam, hogy átöleljen, és csak meséljen. Napokon keresztül képes lennék hallgatni őt, hiszen az azt jelenti, hogy legalább velem van. Aztán már azt sem tudtam tagadni, hogy mennyire vonzódtam hozzá testileg. Minden apró érintése égette bőrömet, érezni akartam forró leheletét nyakamon, az ajkaimon, mindenhol. Bár neki is elmondhatnám, azt amit érzek, de néha még én magam sem tudom pontosan mit akarok tőle. Távolságot vagy iszonyatos közelséget.
Bögrémet a pultra tettem mellém, majd a hűtőhöz léptem. Reggeliznem kell valamit, hiába volt iszonyatos hányingerem, muszáj voltam enni, a gyomrom hangos morgása miatt. A hűtőben lévő élelmiszerek láttán felsóhajtottam. Tej, vaj, párizsi, tejföl, és sajt. Ezek közül lehetett válogatni, persze még akadt egy doboznyi sör is.
Elfintorodtam az alkohol látványától, mire gyorsan be is csuktam a hűtő ajtaját. A kenyértartó felé pillantottam, remélve, hogy legalább tudok enni egy szelet vajas kenyeret, vagy pirítóst, viszont a kenyértartó üresen állt. Utolsó esély maradt. Gabonapehely. A fenti szekrényhez nyúltam, lábujjhegyre emelkedtem, és benéztem a fehér kis rekeszbe, amibe a gabonapelyheket tároljuk. Üres. Csalódottan vettem kezembe a bögrémet, és kortyoltam bele a teámba. Egy hete volt Nathan és Melody vásárolni, és minden úgy felszívódott, mintha soha nem is lett volna.
-Reggelizel valamit? -a mögülem érkező hangra megugrottam, majd gyorsan hátra fordultam. Asher nézett le rám, kezeit fekete nadrágja zsebében tartotta, fejét kicsit oldalra biccentette. Felsóhajtottam, szemeimet pedig lesütöttem. Miért éreztem kellemetlenül magamat?
-Nincsen sok lehetőség. -mondtam csöndesen, újra felnézve arcára. Ajkait összepréselte, és bólintott kijelentésemre. -Te öltöztettél át az este? -kérdeztem, mialatt elhúztam felsőtestemtől a pólót.
-Igen. -válaszolt. Nagyot nyeltem. Ugyan tudtam, hogy ő lehetett az aki átsegített öltözni, még is zavart, hogy látott fehérneműben, és én nem emlékeztem rá. -De nem néztelek, nem vagyok olyan gyökér. -súgta, majd tett közelebb hozzá egy lépést. Hajamat eltúrta a fülem mögé, elmosolyodott. -Jól érzed magadat? Eléggé oda tetted az estét. -megforgattam szemeimet, kezemet pedig mellkasom előtt összefűztem.
-Csak egy kis fejfájás, ami maradt, meg hányinger.
-Kérsz gyógyszert? -kérdésére bólintottam. Fejével intett, hogy kövessem, és mentem is utána. A szobába mentünk, figyeltem ahogyan az ő oldalán lévő éjjeliszekrény fiókját kihúzta, és kivett belőle néhány gyógyszert. Szemeim megakadtak a fiókban lévő valamilyen tasakon. Összehúztam szemöldökeimet, aztán az ágyra másztam, hogy jobban láthassam a tasak tartalmát. Zöldes barna por volt benne, abból pedig már is tudtam, hogy mi az. Fű. Asher rám emelte sötétbarna szemeit, meglátta, amit néztem, szájára mosoly húzódott. Kezében lévő fehér gyógyszert számhoz emelte, lassan nyitottam szét ajkaimat, és engedtem, hogy nyelvemre helyezze a fájdalomcsillapítót.
Lenyeltem. Szárazon. Az íze keserű volt, mitől még inkább hányingerem lett. Nevetni kezdett, az ágy mellől felvette a ásványvizét, majd oda adta nekem. Felült elém az ágyra. Kezével támasztotta meg magát, szemeit végig rajtam tartotta, miközben ittam.
-Kérdezhetek valamit? -bólintott. Ajkaimat egy röpke pillanatra összepréseltem, aztán nehezen, de megszólaltam. -Tegnap... ugye, nem történt semmi? -hangom halk volt, kicsit megremegett, mialatt beszéltem. Láttam mennyire értetlenül nézett rám Asher, de szerintem pontosan tudta miről is beszéltem. Fejét oldalra billentette, mi miatt még inkább értetlennek látszott. -Tudod, mi ketten... mármint. -ujjaimat tördeltem miközben beszéltem, és éreztem ahogyan a porcok sajogni kezdtem rövid időn belül.
-Azt kérdezed, hogy szexeltünk-e? -égett az arcom, utáltam magamat. Közelebb hajolt hozzám, egyik kezét csupasz combomra tette, mitől már a lábam is lángolni kezdett. -Nem tenném meg azt, hogy részegen fektetlek meg, Ilaria. -mondta teljes komolysággal az arcán. A mellkasomról hatalmas súly emelkedett fel, már is könyebb volt a lélegzés.
-Köszönöm.
-Ugyan mit? Azt, hogy nem használtalak ki, mikor lett volna rá lehetőségem?
-Igen, azt, Asher. -elvette kezét a lábamról, helyette arcomra simított. -Aggódtam, hogy történt valami, hiszen az utolsó bulin megjártam.
-De már itt vagyok, és haza hoztalak. -elmosolyodtam, olyan furcsa volt őt így hallani beszélni. Semmi csipkelődés, irónia, perverz szavak, vagy harag. Talán eljött az ideje, hogy jobban megnyíljon felém, talán megmutatja azt, hogy ki is ő valójában. Valamiért azonban nehezen tudtam elhinni azt, hogy ő ilyen kedves lenne mindig. Bár nem ellenkezem ezzel sem. -Mellesleg, azért megér egy dícséretet a fehérnemű szetted. -kuncogott fel orra alatt, mire én eltakartam kezemmel a szégyentől piruló arcomat. Kezem mögött én is mosolyogtam, de Asher nem láthatta, csak tovább nevetgélt.
-Azt mondtad nem leskelődtél. -motyogtam tenyerembe szavaimat.
-Egy kicsikét csak. -éreztem ahogyan ujjai a csuklóm köré fonódtak, majd lassan elhúzta kezemet arcomtól. -Remélem egyszer jobban megnézhetem őket. -suttogta. Közelebb hajolt hozzám, ajkát éppen neki érintette az enyémnek. -Legközelebb vöröset vegyél fel. De olyat, ami nem baj, ha szétszakad. -folytatta fél vigyorral a száján, majd mielőtt lehetett volna valamilyen reakcióm, megcsókolt.
Ez az igazi Asher Conley. Én pedig nem panaszkodok.
Ha tetszett ne felejtsd:
Vote / Komment
<3
Ig oldalam: @the_moongirl