- Biztosan jó ötlet volt idehozni őket szívem? - néztem aggódóan a mellettem vezető páromra.
- Jajj Jisungie, ne stresszelj már annyit! Nem lesz semmi baj! - csapott a combomra, de nem nyugtatott meg ezzel nagyon.
- 7 városi egeret kihozol az erdő mellé. Biztosan átgondoltad rendesen?
- Nem esznek meg a farkasok, nyugodj meg édes! Nem lesz semmi baj. - kezdte simogatni a belső combom.
- Ha te mondod, akkor elhiszem. De legalább engem megvédessz a farkasoktól, ha jönnek ugye? - kérdeztem szégyenlősen.
- Persze, hogy igen, de nem lesz rá szükség, mert nem lesznek farkasok.
Bólintottam, de a téma felőlem még nem volt lezárva. Életemben egyszer sem voltam erdőben. Én egy szöuli panelben élő befőtt vagyok, aki életében csak a parkban látott füvet vagy fát. Csak a filmekben láttam erdőt, de az mindig ijesztő volt.
Minho, velem ellenben egy tanyán nőtt fel a szüleivel. Minden nap az erdőn vagy a mezőn volt, és dolgozott. Egyetemen találkoztunk. Mindketten az állat egészségügyre mentünk. Én állatorvos akartam lenni, míg ő a tanyai életet akarta folytatni.
Végül egy, a tanyához közeli városban vettünk egy házat, ahol ketten élünk, és így Minho könnyen ki tud járni az állatokhoz. Szerencsére nem hozza haza a büdös ruháit, meg a tanyán meg is fürdik hazaindulás előtt, így eddig még sosem kellett panaszkodnom, hogy büdösen jön haza.
Most pedig meghívtuk a barátainkat két napra kempingezni a közeli erdőbe. Minho tök nyugodtan tudja kezelni a helyzetet, de nekem ez nem megy ennyire könnyen. Sosem mentem vele az erdőbe, éppen ezért is tartok az ott lévő állatoktól, meg a sok csúszó-mászótól.
Magunkkal hívtuk a barátainkat is, akik hozzám hasonlóan egy-egy paneli befőtt. Félek, hogy Minho hogyan fog tudni ennyi zöldfülüre figyelni. Még valamelyikük megeszik valamilyen mérgező növényt, aztán hívhatjuk a mentőt, persze ha lesz térerő ugyebár.
Négy lakóautót béreltünk, hiszen senki sem jött volna el, ha sátorban kellett volna aludnunk. Így valamennyire én is biztonságosabban érzem magam.
A másik dolog ami aggaszt, az a hosszú út. Az egy dolog, hogy az erdő messze van, de miért kell nekünk bemenni az erdőbe? Már fél órája utazunk, teljesen kivagyok.
- Baby, mit csináljak, hogy ne legyél ennyire stresszes? - nézett rám Minho.
- Nézd az utat! - mutattam a göröngyös útra.
- Eddig is ezt csináltam, mégsem nyugodtál meg.
- Igazából a legjobban téged féltelek. Hogyan tudsz majd 7 hülyére vigyázni? Megbirkózol a feladattal?
- Pontosítanék. 6 hülyére kell vigyáznom, mert te nem vagy az. A kérdésedre a válasz pedig igen. Voltam már háromnapos kempingre egy egész turista csapattal.
- Azt hiszem csak akkor tudok majd megnyugodni, ha már látom, ki hogy viselkedik a szabadban. - sóhajtottam.
- Ne stresszelj feleslegesen! - tette a térdemre a kezét. - Nem baj, majd az éjszaka kiűzöm belőled a stresszt. - mosolyodott el perverzen.
- Aha! Azt jó elképzelted! - bólintottam. - Örülök, hogy aludni fogok tudni, nemhogy szexelni! - horkantottam fel.
- Ugyan kicsim, a friss levegőn a legjobb. - mosolyodott el pimaszul.
- Na te ezt honnan is tudod, ha szabad kérdeznem?! Azt mondtad, hogy én vagyok az első! Akkor megcsaltál valakivel az erdőben? Szép dolgok derülnek ki rólad Lee Minho! - fontam keresztbe a karjaim mérgesen, és kifele kezdtem bámulni az ablakomon.
- Már megint túlgondolod. - nevetett fel Minho mellettem. - Miért csalnálak meg te cukibomba? - simogatta a combom, de elcsaptam a kezét.
- Ne nyúlj hozzám! - mordultam rá. - Mocskos csaló!
Egészen addig csendben voltunk, amíg oda nem érkeztünk. Egy erdő közepén lévő tisztásra parkolt le Minho az autóval. A mögöttünk jövők is leparkoltak úgy, hogy a négy lakóautó körben legyen.
Amint megállt a kocsi, kipattantam, és mérgesen oda sétáltam Felixhez, aki pont ekkor szállt ki az autóból. Idegesen öleltem magamhoz a szöszit, aki majdnem rám borult a hatalmas lendülettől amivel magamhoz rántottam.
- Na~ Sungie, mi a baj? - kuncogott, és visszaölelt.
- Minho megcsalt az erdőben, de nem vallja be! - mutattam az illetőre, aki felénk sétált.
- Rossz Minho! - fenyítette meg Changbin a mutatóujjával Minhót.
- Love is free. - nevetett Minho, mire csatlakoztak a többiek is.
Összeszűkített szemekkel válltam el Felixtől, és Minho felé mutattam a mutatóujjammal.
- Te velem nem fogsz aludni! - szembesítettem az újdonságokkal próbálva nem elröhögni magam. - Rossz cica voltál!
- Miaw~ - nyávogott fel párom, majd a többi fiúval elkezdték felállítani a tábortüzet.
Én, Jeongin, Seungmin és Felix letelepedtünk az egyik lakóautóba, és körbe ülve elkezdtünk beszélgetni.
- Ti terveztetek valamit estére? - kérdezte Felix.
- Nem, miért? - néztem szét a társaságon.
- Mert Hyunjin egész úton perverzkedett. - temette az egyik kezébe az arcát.
- Igazság szerint Minho is huncutkodni akart... - vallottam be.
- Csak Chan ilyen unalmas srác? - tette fel a kérdést Seungmin, mire mindenki elnevette magát.
- Még szerencse, hogy Jeongin és Changbin frissek még. - mutattam a legkisebbre.
- Ez nem azt jelenti, hogy ártatlanok is vagyunk. - húzogatta a szemöldökét Jeongin, mire megilletődött fejet vágtam.
Ezen mindenki újból nevetésbe kezdett.
- Changbin megrakott? - húzta fel a szemöldökét Seungmin.
- Neeem. - rázta a fejét a legkisebb. - Csak egy kis ajakmunka... - vallotta be pironkodva.
- Húú~ - néztünk össze.
- Ne basztassatok! - lökött meg, hiszen én voltam mellette.
- Eszünk ágában sincs. - mutattam fel a kezeim védekezésképpen.
- Mindegy. A lényeg az, hogy a hangoktól senki ne lepődjön meg! - jelentette ki Lix.
- Nehogy azt higgyétek Lixnek, hogy valamilyen kanos vadtyúk keringőzik a kocsik közt vadkakasra vágyva! - nevetett Jeongin, mire mi is csatlakoztunk.
- Gonosz! Nem fogok nyögni, mint egy kanos vadtyúk! - sértődött be Lix két másodpercre.
- Így igaz. - helyeseltem. - Én már hallottam nyögni, és tényleg nem olyan.
- Akkor milyen?
- A nyögése? Olyan, mint egy kanos hímprostinak. - nevettem.
- Be lehet fejezni! - kiáltotta túl a röhögést Felix.
- Nyugi, én is szoktam úgy nyögni. - vallottam be.
- Ti nem haragban vagytok Minnel? - döntötte oldalra a fejét Seungmin.
- Dehogy is! Nem haragszom rá, csak hülyéskedem. Még szép, hogy bízom benne. - mosolyogtam.
- Jó a színjátékod! - kacsintott rám Jeongin.
- Meg akarom lepni. Azt akarom, hogy higgye azt, hogy haragszom rá, ezzel lefújva az esti terveit. Majd amikor készülünk aludni, akkor meglepem. - mosolyogtam.
- Milyen romcsik is vagyuk! - cukkolt Felix.
- Te hallgass! Te is meg leszel rakva, mint a rakott krumpli! - löktem egyet a vállán.
- Tudom, és már várom is! - hajolt közelebb hozzám sunyi arccal.
- FIÚK! - kiáltott Minho.
- IGEN? - válaszoltam.
- Baszod mekkora hangod van! - fogta be a fülét a mellettem ülő Jeongin.
- GYERTEK, MEG KELL SÜTNI A KAJÁT! - jött a válasz.
- Remek, kezdődik a nomád életmódunk. Készüljetek fel gyermekeim! - tápászkodtam fel, és kiléptem a lakóautóból nyomomban a fiúkkal.
A húsok már elő voltak szedve, és Minho már a tűzhelyet is megcsinálta nekik. Mivel mi hamarjában besegítettünk nekik, így a kaja hamarabb készen lett, és már fogyaszthattuk is a késői ebédünket.
Mindenki oda parkolt magának húsból, így a vége az lett, hogy felét meg sem tudtuk enni.
- Minho, megeszed? - nyújtottam felé a tányéron, amiben egy félig megrágott csirkecomb, és egy egész csirkemell szelet foglalt helyet.
- Add ide! - tola elém a tányérját.
Beletettem a maradék kajámat a táljába, majd a tányérokat összeszedve indultam el a lakóautónk felé, hogy elmosogassak.
Dúdolászva mostam el az edényeket, majd visszamentem a csapathoz, és a tűz körül elkezdtünk beszélgetni. Aztán jött egy jó ötlet Hyunjintől...
- Játszunk felelsz vagy merszet, és aki nem válaszol, annak az erdőben kell lennie 3 percet!
- Nem! - rázta a fejét Lix.
- Egyáltalán! - ellenkezdtem.
- Kizárt! - rázta a fejét Jeongin is.
Chan, Changbin, Hyunjin és Minho elnevették magukat, majd megegyezték, hogy amikor besötétedik, akkor négyen szétnéznek az erdőben. Persze ezt nem fogom hagyni nekik, de most hagyom, hogy éljék magukat bele a dologba.
Aztán eljött az este. A fiúk ismét egy tálca hússal drukkoltak elő, míg mi Lix, Innie és Seungmin inkább egy tasak pillecukrot nyitottunk meg.
Minhót elküldtük botokért, amin megsütjük majd az édességet. Szerelmem kedves volt, és meg is hegyezte nekünk, hogy könnyebben fel tudjuk szúrni a pálcára a puha cukrot.
Amikor mindenki megvacsorázott, összepakoltunk, és páran át is öltöztünk pizsamába. Minho elvállalta, hogy élteti nekünk a tüzet, így ő nem alszik. Ez egy kicsit elszomorított...
Szerencsére az esti erdőtúrát elfelejtették!
Aztán végül mindenki elbúcsúzott, és a saját „lakosztályába" menve bezárták annak az ajtaját. Még szerencse, hogy jól szigetelnek azok a kocsik, és messze vannak tőlünk. Nincs kedvem Felix és Hyunjin nyögéseit hallgatni, míg az én párom a tűz mellett ül egész éjjel.
- Te nem mész? - nézett rám Minho.
Egy kis fát dobott a tűzre, ami elkezdett recsegni, és olyan volt, mint a tűzijáték. Olyan szép volt, hogy eltátottam a szám.
- Tetszik? - mosolyodott el.
- Ezt hogy csináltad? - kúsztam egész közel hozzá.
- Sima fenyőág. - dobott még egy ágat a tűzre, ami szintén így reagált a forróságra.
- Maradhatok veled? - hajtottam a fejem a vállára.
- Azt hittem haragszol. Nem etettél meg. - biggyesztette az ajkait.
- Felnőtt férfi van szívem, tudsz egyedül is enni. - csúsztattam a kezem az övére, és ujjainkat összekulcsoltam.
- Szeretlek. - emelte fel a kezem, és egy puszit nyomott a kézfejemre.
- Én is szeretlek. - simogattam meg a hüvelykujjammal a kézfejét.
Felém fordította a fejét, és egy puszit nyomott az ajkaimra. Ezek után tovább bámultuk a tüzet, összebújva, mígnem akadt egy kis... hát elég nagy problémám...
- Minho...
- Igen?
- Baj van.
- Mi az? - fordult felém.
- Pisilnem kell. - suttogtam.
- Az nem baj. Már megijesztettél. - könnyebbült meg.
- Akkor? Nekem még mindig pisilnem kell.
- Elkísérlek, és itt az egyik bokorban tudsz pisilni. - állt fel, és kezét felém nyújtotta, amit elfogadtam, így felhúzott a földről.
Kezét szorítva, fejemet kapkodva követtem a sötétségbe. Ide nem ér el a tűz fénye.
- Félek. - motyogtam.
- Semmi baj Sungie, itt vagyok. - simított végig a derekamon. - Itt tudsz pisilni. - állt meg egy bokor előtt.
Félve léptem a bokor elé, és kezdtem pisilni. Szerintem életemben nem pisiltem ilyen gyorsan, mint most. Sietve fordultam vissza Minhóhoz, majd a pulcsimba töröltem a kezem, és megragadtam párom kezét.
- Nem vagyok finnyás, nem kellett volna megtörölnöd. - mosolyodott el.
- Ezt úgy hívják, hogy higiénia.
- Ahogy akarod, úgy hívod. - rántott vállat.
Visszamentünk a táborhoz, ahol Minho a tűz melletti vödörből a tűzre öntötte a vizet. Nem értettem, hogy mit csinál.
- Mit csinálsz?
- Reggel is lehet tüzet gyújtani. - fordult felém, és a kezeivel a derekamra fogott.
- Jah, hogy te nem mondtál le a programról? - vigyorodtam el pimaszul.
- Még szép, hogy nem. Egy ósdi tűz miatt nem hagyom kezeletlenül az én kicsim popsiját. - csúsztatta le a kezeit a fenekemre.
Nem bírtam tovább, éhesen hajoltam az ajkaira, és a karjaiba ugrottam. A lábaimmal megtartottam magam a derekán, ő pedig elindult a „lakásunk" felé.
Beérve a kis helyiségbe becsapta az ajtaját, és be is zárta. Közben én már meg is szabadultam a cipőmtől, és már a melegítőm is a térdemig le volt csúsztatva, amit sikeresen le is szedett rólam. Miközben ajkaival újból az én ajkaimat kezdte kényeztetni, saját cipőit is lerúgta magáról.
Kezeimmel benyúlva pulcsija alá, azt is lekaptam róla. Nyakamra hajolva kezdte belepni apró puszikkal a bőrömet.
Mikor elvált tőlem, sietősen megszabadultunk minden ruhánktól, és bedőltünk az ágyba, ami nem volt a legmelegebb.
- Fázol? - kérdezte Minho egy pillanatra amikor elvált az ajkaimtól.
- Honnan veszed?
- Nem vagyok hülye. Remegsz a hidegtől. - súgta az ajkaimra, majd az ágy mellett lévő szekrényből elővett egy takarót, amit magunkra terített.
- Köszönöm. - túrtam a hajába a tarkójánál, és lehúztam magamhoz egy csókra.
Ujjai egyre lentebb vándoroltak, mígnem megtalálták a lyukat, amit kerestek. Lábaimat nagyobb terpeszbe húzva, a derekára tekerve adtam nagyobb teret neki.
Nemsokára meg is éreztem első ujját, amint egyre mélyebbre nyomult bennem. Kis sóhajok közepette kezdtem a nyakát kényeztetni én is.
Ujjai közben csak úgy szaporodtak bennem, és egyre gyorsabban mozgatta őket. Ezúttal nem bírtam ki kisebb sóhajokkal, csak nyögdécselve.
- Jöhetek én? - mormogta a nyakamba.
- Igehn... - sóhajtottam, hiszen kérdésével egy időben kihúzta az ujjait belőlem.
Farkát megfogva érintette lyukamhoz, mire felnyögtem. Elkezdett egyre bennébb nyomulni, minek hatására én egyre hangosabban adtam ki azt a bizonyos „áh"- t.
- Megvagy? - nézett a szemembe, amikor egész hosszát eltűntette bennem.
- Mozogj! - vetetten hátra a fejem.
Tette amit kértem, és egyből gyors és mély mozdulatokkal kezdett mozogni, ezzel hajtva mindkettőnket a mennyország kapui felé.
Ujjaimmal a hátába kapaszkodtam, és amikor néha elérte azt a csodás pontot végig karmoltam puha bőrét.
- Ah...hahh....- sóhajtozott a fülembe.
- Minhoh... - nyögtem egy magasat.
- Mondjak picim!
- Gyorsabban! - nyögtem.
Minho gyorsított a tempón, aminek hatására nemsokára el is élveztem. Minho még tovább hajszolta magát a csúcs felé, amit nemsokára el is ért, és belém engedte magát.
- Csodás voltál édes, mint mindig. - csókolt az ajkaimra, majd kihúzódott belőlem, és befeküdt a két takaró alá, mellém.
Szorosan magához ölelt, míg én a mellkasába bújtam. Olyan védelmet nyújtó.
- Szeretlek. - súgtam a mellkasán felhevült bőrére.
- Én is szeretlek. - puszilta meg a fejem búbját. - Jó éjt!
- Jó éjt! - motyogtam.
[...]
- Na gyerekek, mi a mai program? - kérdezte Jeongin frissen, és üdén.
- Úgy látszik Changbin nem végzett jó munkát. - ásítottam, és Felixre meg Seungminre néztem, akik nyúzott arccal, és picit fura léptekkel haladnak a tábortűz felé egy-egy szvetterrel magukon, kócos hajjal, míg Jeongin még jobban nézett ki, mint tegnap.
Mindenki elnevette magát, majd leültek az újonnan meggyújtott tűz elé melegedni. Azért a hajnali órákban hideg volt, de reggeliben már nem annyira.
Ezt honnan tudom?
Egy jó pár felkel a pasijával, amikor őt hívja a kötelesség, és tüzet kell gyújtania.
Vége
Ma az erdőben új dologra ébredtem rá: A víz mindig nedves.
Érdekel a teljes sztori?