A hülye fejemmel visszatettem a kék lötyit tartalmazó üveget a zsebembe (szerintem ösztönös mozdulat volt, hogy oda teszem, ahonnan elővettem), és elég kellemetlen meglepetésben volt részem.
A jó hír, hogy van bizonyítékom arra, hogy ez igazi Titánvér. A rossz hír, hogy ezt úgy tudtam meg, hogy a tömött metrón aktiválódott a kabátom vállára rajzolt régi féle fényglyph.
Szerencsére sikerült elkapnom és a kezembe rejtenem a kis fénygömböt, és csak egy kisgyerek volt tanúja a mutatványomnak. Könyörgő fejjel intettem csendre, de hiába.
-Anyaaa! Az a néni az előbb előszedett egy darab fényt a semmiből!- rángatta meg az anyukája kabátujját a kis sza... khm... aranyos kölyök.
-Persze, kicsim- bólogatott szórakozottan az anyukája, aki éppen bele volt merülve a telefonjába.
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a metró az én megállómhoz ért. A gyerek természetesen végigóbégatta ezeket a kellemetlen perceket.
És ha ez így önmagában nem lenne elég, a fényglyph után egy szabályos, kerek lyuk maradt a vállam alatt egy kicsivel a kabátom ujján. Ahogy a papírra rajzolt glyph a papírt, úgy a kabátomra rajzolt glyph a ruhaanyagot kebelezte be, amikor aktiválva lett.
A suliba érve az első dolgom az volt, hogy a mosdóba rohanva megpróbáljam kimosni a másik kabátujjamra rajzolt tűzglyphet. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a szappan nem hozta ki a textilfilcet. Megfogadtam magamban, hogy óvatos leszek. (Ennél többet nem tehettem.)
A pechszéria ellenére egészen megörültem a felfedezésemnek. Az új glyphrendszerből csak a fényglyphet ismerem, és az, hogy a Titán vérének közelsége miatt tudom használni a régi glypheket, nagyban megkönnyíti a túlélést. (Mert hát egy Collector mászkál a suliban.)
A nap folyamán még három random felfirkált glyphet aktiváltam véletlenül. Füzetborítók, tankönyvlapok, és a tolltartóm fedele estek áldozatul. Ha jól láttam, nem voltak szemtanúk, de ki tudja.
A tanulság az, hogy túl sok The Owl House témájú dolgot firkálgatok.
.::{🌌}::.
Utolsó óra után csekkoltam, hogy lekopott-e a Titánglyph a kezemről (szerencsére nem), és megint meglátogattam a takarítószertárt, csak mert szeretek veszélyesen élni.
Anyukámnak írtam egy SMS-t, hogy néhány osztálytársammal együtt fogunk tanulni ma délután a suliban, úgyhogy később érek haza.
A szertárban semmi rendelleneset nem találtam, de nem adtam fel ilyen könnyen. Leültem a földre a felmosóvödrök közé, elővettem a spanyolcuccomat, és nekiálltam házit írni.
Én tudok várni.
Olvasni nem akartam, mert tudtam, hogy ha egyszer belemerülök egy könyvbe, Belos a teljes hadseregével elvonulhat mellettem úgy, hogy ne vegyem észre. Így hát angyali gyerek módjára házikat írtam és tanultam.
Olyan szépen felkészültem bioszból, mint eddig még soha. Párszor (azaz félpercenként) elkalandozott a figyelmem, de bőven volt időm, így sikerült bebifláznom a központi idegrendszert.
Amikor kezdtem belemerülni a fizikafüzetembe, hirtelen nagy fényesség támadt. Úgy pattantam fel, mintha rugók lettek volna a lábam helyén.
Nem is volt téves riasztás: a jól ismert kapu bukkant fel a szertár közepén.
-Ezaz!- öklöztem a levegöbe diadalmasan.
A kapu nyílni kezdett. Vajon ki fog kilépni rajta? Eda? Lilith? Darius? King? Luz? Amity?
Még a fél szereplőgárda hátra volt a felsorolásból, amikor a kapu teljesen kinyílt, és megpillantottam az érkezőt.
-Ó, csak te vagy az- szaladt ki a számon.
-Abigél? Mi a fészkes fenét csinálsz délután ötkor a takarítószertárban?- Fanni szemöldöke majdnem a hajvonaláig felszaladt.
-Várok... Azaz csak vártam. Várjunk, neked hegyes a füled?- csak most esett le, hogy mit látok- Te jó Titán, boszi vagy?
Izgalmamban véletlenül aktiváltam a tűzglyphet az eddig épen maradt kabátujjamon.
-ÁÁÁÁ!- visítottam, miközben vadul ráztam a lángoló karomat.
Fanni sóhajtott, és rajzolt egy varázskört. Egy vízvarázslattal eloltotta a tüzet.
-Egyre kevésbé értelek- jegyezte meg- Várjunk... Te egy régi tűzglyphet használtál! Ezek szerint nálad van?
-Ó, ezt keresed?- mutattam fel a Titánvéres üvegcsét.
Csak utólag esett le, hogy mennyire főgonoszosan hangzott ez a mondat. Fanni szerencsére nem vette főgonoszosnak, mert körülbelül annyira fenyegető a képem, mint egy harcias bébihörcsögé.
-Igen, és még sokan mások is, akik nem kérik ilyen kedvesen- fonta karba a kezeit. Bezzeg ő elég fenyegető jelenség volt.
-Tényleg? Mint például egy Collector?- kérdeztem lazán.
-Egy Collector járt itt?- hökkent meg Fanni. Végre ki tudtam zökkenteni a fölényességéből.
-Tegnap reggel- válaszoltam- Ennek köszönhetően menekültem meg- felhúztam a kabátom ujját és megmutattam a Titánglyph-et a karomon.
-Szóval nem látott téged- sóhajtott kissé megkönnyebbülten Fanni- Tudod, ha látott volna, most vadásznának rád a Collectorok, és kénytelen lennélek magammal vinni, de így elég, ha csak ezt veszem el- nyúlt az üvegcséért.
Elrántottam előle a kis flaskát.
-Ez nem ilyen egyszerű- mondtam, csak hogy húzzam az időt.
-Mi nem ilyen egyszerű?- Fanni megint megpróbálta elorozni az üveget. Elléptem a keze útjából, és a lehető legtávolabb tartottam tőle a flaskát, mert tudtam, hogy csak így fog meghallgatni.
-A Collector sejtette, hogy itt lesz az üveg, de nem találta- magyaráztam- Valószínűleg levonta a következtetést, hogy akkor az iskola egy tanáránál, diákjánál, vagy dolgozójánál van. Ha nem adjuk a tudtára, hogy nálunk van, és leléptünk vele, akkor lehet, hogy ártatlanokat fog bántani.
-És ezt hogy akarod megcsinálni?- vonta fel a szemöldökét kétkedőn Fanni.
-Először is, te normál ember módjára bejársz a suliba- soroltam- Másodszor, délután mindenféle ürüggyel bent maradunk a suliban tanítás után, lehetőleg a takarítószertár közelében. A Collector vissza fog jönni, ha ezt keresi- ráztam meg az üveget- És látni fog minket, látni fogja, hogy nálunk van. Azonban mielőtt elkaphatna, bumm, átugrunk a kapun. Így nem fog ártatlanokat gyilkolászni.
-Ez a terv egyszerre nagyon okos és nagyon hülye- válaszolt Fanni.
-Pont, mint én- vigyorodtam el.
-Nem, te főként hülye vagy.
-Akkor beismered, hogy a tervem meg főként okos?- még szélesebbre húztam a mosolyomat.
-Haha, rohadt vicces- forgatta a szemét Fanni- Ha valamivel talpraesettebb lennél, még működhetne is a terved.
-A Titánvér közelsége miatt működik a régi glyphrendszer- védekeztem- Azzal pedig nagyon jó vagyok.
Fanni egy teljes percig csendben állt és bámult engem. Úgy tűnt, hogy mérlegel.
-Igazad van, ez az egyetlen módja annak, hogy senki se kerüljön miattunk bajba- ismerte be végre, amikor már kezdett para lenni a bámulása.
-Ismerd be, hogy okos vagyok!
-Egy köteg papírral akarsz nekimenni egy Collector-nak. Önszántadból- felelt Fanni szárazon.
-Hidd el, ha lenne ötletem arra, hogy elhitessem a Collectorral, hogy a matektanár az embere, már belevágtam volna- grimaszoltam.
Fanni szája széle valahogy úgy görbült, hogy azt mosolynak is lehetett nézni.
-Ennyi idő után végre egyetértünk valamiben, Miroszlavics- jegyezte meg, és a hangja mintha egy cseppet barátságosabb lett volna.
-Meglepődnél, ha tudnád, mennyi mindenben értünk még egyet- mosolyogtam.
Magamban már örültem, mert ez számomra a lehető legjobb forgatókönyv. Fanni visszajön, és lesz esélyem jóvá tenni mindent, amit a veszekedésünk óta mondtam vagy tettem, aztán seggberúghatom azt a Collectort, aki a frászt hozta rám, és végül elmehetek a Boiling Isles-ra. Mindeközben ráadásul valami jót is teszek.
Ez nem csak win-win, ez már win-win-win-win.
Együtt léptünk ki a takarítószertár ajtaján.
-Csak azért találtad ki ezt az egészet, hogy a Boiling Isles-ra mehess, ugye?- pillantott rám Fanni, miközben becsukta az ajtót maga után.
Nem válaszolok. Még mindig átlát rajtam, mint az üvegen. Egy pillanatra komolyan olyan érzésem támadt, mintha a több hónapos viszály meg sem történt volna. Pedig általában viszonylag haragtartó vagyok.
-Végre lesz megint kiről másolni a házikat- jegyeztem meg, hogy kicsit kevésbe tűnjek szentimentálisnak.
Fanni vágott egy pofát, és nem méltatott válaszra.
Megírva: 2023. április 24.
Lektorálva: 2023. április 25.
Posztolva: 2023. május 02.