____________
"A barátságunkra."
__________________
A zene hangosan szólt a házban. Nappaliban fiatalok táncoltak a zene ritmusára, kezükben piros műanyag poharat tartottak, amibe alkohol volt töltve. Senkit nem ismertem, számomra az egész kialakult helyzet idegen volt és szokatlan. Egy kanapéban ültem, kezeim között poharat fogtam, minek oldalát nyomkodtam ujjaimmal, ahogyan kerestem a tömegben barátnőmet. Megérkeztünk a házhoz, ők abban a percben el is tűntek a szemeim elől, azért döntöttem úgy, hogy jobb, ha leülök inkább valahová, ahonnan mindenkit láthatok. Valójában azt tartottam a legjobb ötletnek, ha nem jönnek vissza hozzám a többiek inkább visszamegyek a kampuszra egyedül. Az egyetlen dolog, amiért még nem tettem azt meg, hogy gyalogolva több mint egy fél óra az út, sötétben egyáltalán nem szerettem volna egyedül csavarogni.
Számhoz emeltem a poharat, majd belekortyoltam az abban lévő narancslébe, amihez valamiféle likőr volt keverve. A srác szerint –aki a kezeimbe adta a poharat –ez a legjobb alkoholos ital, amit az este alatt inni fogok. Sosem kedveltem az alkohol erős, maró ízét, de ennek egyáltalán nem volt sem keserű, sem erős ízé. Finom volt, talán meglehet, hogy annak a személynek igaza volt és ez a legjobb alkohol, amit a mai este inni fogok. A kanapé matraca megsüllyedt mellettem, amikor leült oda két személy. Nem ismertem őket, merem kockáztatni, hogy eddig sosem láttam őket. A vörös hajú fiú ölébe pattant a szőke hajú kicsit teltebb lány, a fiú arcát kezei közé fogta és megcsókolta őt. Olyan hevesen csókolták egymást, mint akik azon nyomban képesek lennének letépni egymásról a ruhájukat. A fiú kicsit hullámosabb haja azonnal kócos lett a lány ujjai által. Egyáltalán nem akartam őket sokáig bámulni, ezért lassan elvezettem róluk a szemeimet és kicsit odébb húzódtam a barna bőrkanapéról. Ismét ittam egy kortyot a kevert alkoholból, majd a táncoló tömegre vezettem tekintetem és igyekeztem nem törődni a mellettem lévő párral. Ez elég nehéz volt, hiszen egyre közelebb voltak hozzám, a lány a fiú ölében előre hátra hullámozott, míg a fiú ujjait erősen nyomta barátnője csípőjébe. Orromon keresztül vettem egy nagyobb levegőt és kicsit megköszörültem a torkomat, annak érdekében, hogy esetleg majd észre fogják venni, hogy túlságosan elvadult kettőjük között a helyzet. Feléjük fordítottam a fejem, a szőke lány, pedig engem figyelt száján egy halvány mosollyal, miközben az alatta lévő személy, mellire helyezte homlokát. Mind a ketten hevesen vették levegőjüket, a csókcsata után. A lány megtörölte ajkait –amin a vörös rúzs, kicsit elkenődött –aztán leült a barátja öléből a kanapéra.
-Bocsi, kicsit... eldurvultunk. –szólalt fel a lány még mindig mosolyogva, s közben barátja kezét simogatta ujjaival. Fejemet megingattam, ezzel mutatva, hogy nincsen semmi probléma. –Téged még nem láttalak egyszer sem itt. Kivel jöttél? –fejét lágyan oldalra döntötte, barna zöldes szemeit pedig fel és le járatta rajtam. Barátja kicsit előrébb hajolt, így láthatott engem ő is, mialatt várták a válaszomat. Egy pillanatra lenéztem a poharamban lévő kevés italra, majd vissza a mellettem ülő szőkeségre.
-Egy barátnőm hívott el. –válaszoltam neki elég hangosan ahhoz, hogy meghallja szavaimat. Lassan bólogatni kezdett, összeszűkítette szemeit és körbenézett a táncoló embereken.
-Ki lenne az? –érkezett a következő kérdés tőle. –Mármint, hogy nincsen itt veled. Milyen barát az ilyen? –igazából ezt a kérdést én is feltettem már párszor magamnak, amióta megérkeztünk a buliba.
-Cora és Everly. Velük érkeztem. –a lány mosolyogva megingatta a fejét és alsó ajkára harapott, míg oldalra nézett vörös hajú barátjára. –Ismered őket? –kérdeztem tőle kicsit értetlenül.
-Sajnos igen. –sóhajtotta, s hátradőlt a kanapéban. –Cora kikezdett a barátommal az előző buliban. Tudsz a versenyekről igaz? –bólintottam. –Elmentem mosdóba, mire visszajöttem már a nyakában csüngött. Nathan elküldte őt, utána meg talált valaki mást. Ashert. Tudod ki ő? –egy nagyobbat nyeltem, mielőtt válaszolhattam volna neki.
-Az én barátom. –a szőke lány szemei hatalmasra nyitódtak a válaszom hallatán, majd rögtön előre hajolt hozzám és kezeit a térdemre tette. Láttam a mellette ülő fiúnak a reakcióját, ami szinte ugyan az volt, mint a barátnőjének is.
-Jesszusom. Te meg még barátkozol azzal a lánnyal ezek után? –megrántottam a vállaimat, mintha kis semmiség lenne az egész és ismételten a poharamat figyeltem. –Cora egy kis ribanc, mióta Everlyvel barátkozik. Már elnézést a kifejezésért.
-Tudom én is. Azonban én és Asher, akkoriban nem voltunk komoly kapcsolatban, szóval nem haragudtam.
-Asher nem említette, hogy van csaja. –szólalt fel a vörös hajú személy, ahogyan befejeztem mondatomat. Előrébb hajolt hozzánk, hogy ő is bekapcsolódhasson a beszélgetésünkbe. Barátnője kicsit hátrébb hajolt, hogy nekidőljön a fiú mellkasának és így könnyebben elfértek egymás mellett.
-Ő nem akar ezekről sokat beszélni. Ez olyasféle, megbeszélt dolog kettőnk között. Egyikünk sem említi senkinek, hogy kapcsolatban vagyunk.
-Én amúgy, Melody vagyok. –mondta a lány mosolyogva, majd felém nyújtotta jobb kezét, amibe belehelyeztem az enyémet.
-Ilaria. –válaszoltam, közben pedig viszonoztam felé a kedves mosolyt.
-Nathan vagyok, Asher egyik haverja. –intettem felém a vörös. –Jönnek a boszorkák. –morogta és hátradőlt a kanapéban magával húzva Melodyt. Fejem abba az irányba fordítottam, ahová nézett a fiú is az imént. Szemeim előtt megjelent a két lány egymásba karolva és közben hangosan nevettek valamin, míg mind a ketten piros poharat tartottak kezükben. Valamiért kellemetlenül kezdet el érezni magamat, amikor találkozott a tekintetünk Corával. Mosolya lassan kezdett el lehervadni szájáról, ahogyan észrevette azt a másik két személyt, akik mellettem ültek a kanapén aztán pedig rögtön visszanézett rám. Everly a kezébe nyomott egy poharat, valamit súgott a fülébe és elindult egy teljesen ellenkező irányba tőlünk.
-Látom találtál beszélgető társakat. –mondta egy zavart mosollyal száján, mialatt a két személyre pillantott. Választ nem volt időm neki adni, megfogta a csuklómat és felhúzott az eddigi helyemről, ahol lassacskán már két órája üldögéltem. –Neked hoztam. Puncs. –felém nyújtotta a poharat, amit Everly a kezébe adott közben végig arcomat figyelte.
-Még ezt sem ittam meg. –közöltem vele, felmutatva a poharamat. –Nyugodtan megihatod te is. –fejét megingatta a kijelentésemre, s kivette kezeim közül a poharat lecserélve a másikra. Összehúztam szemöldökeimet a cselekedetére, de ő csak mosolygott továbbra is.
-Ilyet ittam az előbb. Ígérem nem hazudok, a legfinomabb puncs. –orromhoz emeltem az italt, azonban Cora megfogta a csuklómat. –Nincsen különös illata, kóstold meg. –vettem egy nagyobb levegőt és a számhoz emeltem a poharat, majd óvatosan belekortyoltam. Legelső dolog, amit megéreztem rajta az a menta volt, ami keveredett egy kis cseresznyével, később pedig követte ezeket az alkohol íze is, mit ezúttal sokkal erősebben lehetett érezni. Az előttem lévő lány alsó ajkának szélét rágcsálta, mialatt várta a reakciómat a tőle kapott italra.
-Nem rossz. –mondtam megrántva a vállaimat. Barátnőm elmosolyodott a válaszomra, majd felemelte a saját poharát és az enyémnek koccintotta.
-A barátságunkra. –szájához emelte a poharat majd egy gyors mozdulattal megitta az abban lévő alkoholt. Követtem cselekedetét és én is többet kortyoltam a puncsomból, minek ezúttal volt egy keserű utóíze. Összeszűkítettem szemeimet és elhúztam az ajkaimat, mialatt kóstolgattam a kesernyés ízt a számban. Cora arca elkomolyodott, ahogyan nézett engem. –Baj van?
-Csak furcsa íze volt kicsit.
-Igen, raktak bele ilyen... fűszereket is. A srác indiai, szóval érted. –nevetgélve beszélt hozzám, de nem tűnt részegnek. –Igyál még belőle. –tettem, ahogyan ő azt kérte és egyre többet kezdtem el inni a puncsból, minek ízét kezdtem egyre inkább megszokni. Cora ujjait csuklóm köré fonta, majd elkezdett a táncoló emberek közé behúzni. Előttem kezdett lépkedni, csípőjét jobbra-balra ingatta, kezeivel beletúrt hajába, végig vezette ujjait testét takaró fekete mini ruhán, míg fejét lágyan hátrébb döntötte. A fény villogott körülöttünk, néha kéket, néha rózsaszínt villogott szinte már minden színben pompázott a ház a fények miatt, a zene egyre hangosabb lett és minden más halkulni kezdett körülöttem. Az eddigi befeszült izmaim lazulni kezdtek, követni kezdet barátnőm mozgásait és meglepően kellemes volt úgy táncolni a zene ritmusára.
-Ilyen hamar érezni az alkohol hatását? –kiáltottam barátnőmnek, mialatt táncoltunk.
-Nem vagy hozzászokva, ezért te hamarabb érzed a kevés alkoholt is. –lassan bólogatni kezdtem. Szemeimet lehunytam és úgy éreztem kifordul alólam a padló. Mintha nem lett volna gravitáció, legyengült a testem, a pohár pedig kiesett kezeim közül. Láttam, ahogyan páran felém pillantottak, de nem törődtek sokáig a történtekkel és tovább kezdtek el táncolni. Nagyon furcsán kezdet el érezni magamat, homlokom izzadni kezdett, szívem gyorsabban kezdett el dobogni mellkasomban, s szinte már nyakamban éreztem az erős lüktetést.
-Valamiért nem érzem jól magam. –szóltam Cora felé, közben megtöröltem az izzadó homlokomat. Szemeimet lassan nyitottam ki, minden homályos volt körülöttem senkit sem láttam tisztán és minden forogni kezdett.
-Gyere, akkor hívok taxit nekünk. –hangja olyan volt, mint aki éppen mosolygott volna. Megfogta felkaromat és lassan húzni kezdett maga után. Akármennyire is igyekeztem egyenesen lépni, mindig megbotlottam saját lábaimba, ha nem lett volna ott Cora, régen a padlón feküdtem volna. Vállamon megéreztem egy lágy érintést, mire hátra pillantottam, de az előttem lévő arc nem tisztult ki.
-Jól érzed magad? –a hang elég ismerős volt, ahhoz hogy tudjam ki állt ott. Melody. –Mi van vele?
-Rosszul van a puncstól. Visszaviszem a szobájába.
-Megyünk mi is veletek.
-Egyáltalán nem szükséges. A szobám az övé mellett van, meg Everly is segít és a barátja, Axel is. –szólásra nyitottam ajkaimat, hogy elmondjam azt, hogy Cora egyáltalán nem a szomszédos szobában lakik és azt, hogy igazából nem vagyok jóba Everlyvel. Azonban egy hang sem jött ki a torkomon, szinte fizikailag képtelen voltam mozgatni az ajkaimat annyira legyengültem.
-Rendben. –mondta Melody unott hangon. –Melyik szoba az övé? –örültem annak, hogy kérdezősködik utánam, legalább érdekelte, hogy mi van vele még akkor is, hogy most találkoztunk elsőnek.
-Amint odaértünk írok neked, Melody. Most pedig kérlek, engedd hogy haza vigyem szegény lányt.
-Írj mindenképpen, Cora. Asher jó barátom, ezért Ilaria is a barátom mostantól.
-Persze, persze. –motyogta orra alatt barátnőm szavait és tovább kezdett húzni a kijárat felé. –Ilaria? Megvagy még, hallasz? –derekam köré tekerte kezeit, ahogyan összerogytak a lábaim és nem engedett leesni a földre. Hallásom egyre rosszabb lett, minden hang tompulni kezdett. Nem kellett volna innom abból a puncsból.
Vote / Komment
<3