______________
"Még gondolkodom rajta."
__________________________
-Egy újabb buli, Cora? Komolyan? –sóhajtottam fel felnézve barátnőmre, aki mosolyogva figyelt már engem. Haját a szél összekócolta, de talán még ez is jól nézett ki rajta. Elgondolkodtató, hogy egyáltalán van-e olyan dolog, ami nem néz ki jól rajta. A válasz pedig elég rövid. Nincsen.
-Ígérem, jól fogod érezni magadat. –kézfejemre helyezte kezét, kicsit összeszorítva ujjaimat. Fekete táskáját megigazította ölében, majd előrébb csúszott a padon. –Meg, Asher nincsen az egyetemen ma, szóval nincsen, ami gátolna a buliban. –mondta megrántva vállait.
-Ő amúgy sem tartana vissza egy bulitól. Csupán nekem nincsen kedvem menni. –éppen láttam, ahogyan megforgatta a szemeit mielőtt elfordította volna a fejét előlem. –Most mi okból van ez a hirtelen buli, pont szerdán? –visszafordult felém, majd beletúrt egyre hosszabb tincseibe.
-Kicsit sem lényeges, szeretném, hogy jönnél ennyi.
-Violet? Ő tud már róla? –szemei egy röpke pillanatra kitágultak, s hirtelen még levegőt is elfelejtett venni a kérdésem után. Gyorsan kezdett pislogni, míg vörösre festett ajkait egymásnak préselte gondolkodás közben.
-Még nem. –rövid válasza elég furcsának tűnt. Sosem szokott röviden válaszolni egy kérdésre sem, hangja is teljesen más volt, mint szokott és úgy éreztem valamit nem mond el nekem. A kicsinyes hazugságaiból pedig már kezdett elegem lenni.
-Cora, mi folyik itt?
-Semmi. Tényleg csak egy kis buli lesz, pár emberrel. Legalább megismerheted az új barátaimat. Violet, meg amúgy is a barátjával tölti az estét. Anthony születésnapja van. –összehúztam szemöldökeimet, mialatt hallgattam a gyorsan hebegő lányt, ki kezével jobbra-balra mutogatott beszéde közben.
-A születésnapja nem szombaton lesz? –valójában sosem voltam abban jó, hogy észben tartsam az emberek születésnapját, sőt néha a saját testvéremét is elfelejtem, vagy másik napra teszem át. Az egyetemben annyi a jó, ha véletlen később hívom felköszönteni, a sok tanulásra tudom fogni a késést. De valamiért úgy emlékeztem, hogy Anthony születésnapja szombaton lesz, mivel Violet csak is arról beszélt teljes két napon keresztül.
-Szerintem rosszul emlékszel, Ilaria. Mind a kettő ugyan azzal a betűvel kezdődik, szóval könnyen téveszthető. –csöndesen felnevetett mondata után, de rögtön újra megszólalt. –Na, de. Nyolcra jövök érted, legyél készen.
-Cora...
-Csók. –felém dobott egy puszit, s táskáját kezébe véve elrohant az egyetem kijárata felé. Egy ideig figyeltem távolodó vékony alakját, ahogyan sietett magassarkújában és kezeit picit oldalra tette, hogy megtartsa egyensúlyát, amíg a köveken sétált keresztül. Végül pedig lekanyarodott a járdára, ahonnan tovább nem láthattam. Valami nagyon furcsa volt benne, talán meglehet, hogy azért mert megtudtam a nemrégiben történt dolgokat. Azokért pedig kellemetlenül érzi magát a társaságomban vagy csupán ennyit változott utolsó kettős beszélgetésünk óta. Mindig is szerette volna, ha velük járkálok bulikba, viszont mindig megértette, ha éppenséggel visszautasítottam kérését és onnan tovább nem nyaggatott engem. Viszont most, nagyon erőltette pontosan ez volt az oka annak, hogy találkozni szeretett volna velem. Abban a percben, mikor leültünk a padra elkezdett mesélni a mai buliról. Válaszomat előre sejthette, hiszen meg sem várta mit mondok már érezte. Titkon pedig szerettem volna, ha Asher itt van. Szükségem volt egy biztos pontra, aki ott lett volna mellettem, ha véletlen történne valami. Azonban valahová sürgősen el kellett mennie a mai nap reggelén. Együtt voltunk reggelizni, mivel meg akart velem beszélni pár dolgot, csörgött a telefonja aztán úgy érkezett vissza az étterembe, hogy el kell mennie valahová és holnap találkozunk. Semmit nem sikerült megbeszélnünk, egyszerűen annyit, hogy az estéről nem beszélünk többet és az meg sem törtét. Arról nem mondtam neki semmit, hogy miket mondott nekem, mialatt a drog hatása alatt állt. Ezt pedig kicsit sem bánom. Legalább abban együtt tudtunk érteni, hogy el kell felejtenünk, ami történt és tovább lépni rajta. Az lesz a legjobb.
Felálltam a padról, megigazítottam magamon a nadrágomat, aztán elindultam a széles kavicsos járdán. Az egyetem udvara szokásostól eltérően tömve volt diákokkal, a kinti hideg ellenére. Minden kis padnál álltak vagy öten, talán négyen és beszélgettek, s az egyik padnál megláttam egy ismerős alakot. A kőasztal tetején ült, ölében tartotta barna hangszerét és egy ritmusos ütemet játszott újra és újra, miközben őt figyelte egy hosszú szőke hajú lány. A lány a padon ült a fiú előtt, lábait egymással keresztezte, kezeit pedig fekete harisnyába bújtatott térdein tartotta. Fején egy piros színű francia sapka díszelgett, nyakában pedig egy szürke vastag sál. Jayden fejével lassan bólogatott, miközben figyelte ujjait, ahogyan mozgatta őket a gitáron. Egyik lábával dobolta az ütemet, s néha felpillantott az előtte ülő szőkeségre. Valamiért úgy éreztem, minden kedv kiszállt a testemből, onnan tovább pedig már nem szerettem volna nézni kettőjüket. Valamiért hiányzott a fiú társasága és még egy teljes hét sem telt el a történtek óta. Viszont én és Jayden közösen döntöttünk úgy, hogy jobb, ha egy ideig nem találkozunk, Asher miatt. Legbelül bíztam abban, hogy még fogunk egymás mellett ülni az egyik padon és beszélgetni, vagy talán én fogom hallgatni őt, mialatt játszik nekem valamit a gitárján.
A szoba ajtóm előtt álltam meg, elővettem kulcsomat, majd felemeltem, hogy kinyitom az ajtót. Azonban a kulcs már nem ment bele a zárba, így ujjaimat a kilincsre fontam és benyitottam. Meglepődtem, amikor az üres szoba helyett szobatársam meg Everly fogadott. Clara ágyán ültek, egymással szemben. Everly szokásosan elegánsan volt felöltözve, míg vele szemben ülő lány teljesen az ellentettje volt. Clara valamilyen tésztát evett, s már mind a ketten engem figyeltek. Semmit nem mondtam, csupán levettem fekete bokacsizmámat és a szürke lábtörlőre helyeztem azokat. Lassan mozogtam, közben pedig végig magamon éreztem a két személy tekintetét.
-Nem tudtam, hogy ma hamarabb jössz vissza. –szólalt fel szobatársam mögülem. Táskámat az ágyam végébe helyeztem, mellé pedig lehajtottam a halvány rózsaszín ingemet, ami ma volt rajtam. Egyedül fehér hosszú ujjú garbóm maradt rajtam és fekete nadrágom. Vállam fölött hátra néztem rá, próbáltam úgy az ő szemeibe nézni, hogy ne lássam a másik lányt.
-Igen, az utolsó előadásomra nem mentem már be. –válaszoltam neki csöndesen. Kezembe vettem halványbarna bögrémet, amibe kávét öntöttem arra pedig hideg tejet. Fülem mögé helyeztem hajamat, s láttam, ahogyan Everly megbökte Clara térdén ujjaival. Szobatársam megfordult az ágyon úgy, hogy velem szembe lehessen, majd lenézett a kezében lévő kék tálkára, miben megkavarta tésztáját.
-Hallottál a mai buliról? –ajkaimat lágyan megtöröltem kézfejemmel, miután beleittam a tejeskávémba. Nekidőltem a mögöttem lévő konyhapultnak és elvettem a tekintetem a két lányra vezettem.
-Igen, öhm... Cora beszélt róla az imént. –bólogattam válaszom közben. A fekete hajú lány száján egy halvány mosoly jelent meg, amit hirtelen nem teljesen értettem. –Azonban, nem biztos, hogy menni fogok. –suttogtam utolsó mondatomat. Clara összehúzta szemöldökeit, Everly mosolya pedig rögvest eltűnt. Megkavartam a kávémat, aztán megittam a maradék kis kortyot.
-Miért? –érkezett a gyors kérdés szobatársamtól. Szájába emelt egy kevés tésztát, miközben végig engem figyelt élénk szemeivel.
-Asher lehet, visszajön ma este. Kíváncsi vagyok, mi történt vele, megvárom. –mindig is jól ment a hazudás ilyesmi dolgokról, még is most valamiért megremegett hangom a beszédem közben. Everly jelenléte megzavart, mert úgy éreztem ő képes olvasni a gondolataimban.
-Nem jön vissza. Amikor haza utazik, otthon tölt legalább három napot. Fölöslegesen várnád. –ezúttal a fekete hajú lányon volt a sor, hogy beszéljen. Hangja olyan nyugodt és lassú volt, hogy már szinte majdnem unottnak tűnt.
-Gyere el velünk, jó lesz. –mosolygott rám szobatársam. Az ágyamhoz indultam, majd leültem rá és ölembe emeltem laptopomat. –Sok új embert ismerhetsz meg. Másrészről, már sokan érdeklődnek arról, hogy ki lehet Asher új csaja. –zavartan pillantottam le gyorsan a világító képernyőre, miután Clara kimondta szavait a nélkül, hogy gondolkodott volna.
-Na, én lépek. –mondta Everly kicsit felsóhajtva és láttam, ahogyan kimászott szobatársam ágyából, miután súgott valamit a lány fülébe. –Este akkor még látlak. Csók. –rásimított Clara hátára, majd felállt és magára húzta magassarkúját. A fogasról leakasztotta fekete bőrkabátját, utolsót intett szobatársam felé egy kacsintást követően, s kisétált a szobából. Everly valójában olyan volt, mint egy forgószél. Akárhova eljut, rombol, nyomot hagy, de miután elmegy mintha sosem lett volna ott csupán a nyomait látni. Hátrébb csúsztam az ágyamon, laptopomat jobban ölembe húztam és a képernyőjét figyeltem, de nem csináltam semmit csak nyomkodtam a betűket össze-vissza. Éreztem Clara tekintetét magamon, tudtam, hogy mondani akart valamit, de még nem tette meg. Lassan állt fel az ágyáról kezében tartva tányérját onnan pedig a szűkös konyhába indult. Lépteit alig lehetett hallani a zoknija miatt, ezért óvatosan végig követtem lépteit szemeimmel, ügyelve arra, hogy ne lássa meg, hogy figyelem. A hűtőhöz lépett, lentebb hajolt és az alsó polcról kiemelt egy energiaitalt, közben betette meghagyott ételét. Egyre pirosabb haját hátra dobta vállánál, miután felegyenesedett, s megfordult miközben becsukta a hűtő ajtaját. A kis pulthoz ment, letette rá az italát és már ő is engem figyelt.
-Szóval, jössz este? –megforgattam a szemeimet, majd újra a laptopomra vezettem minden figyelmem. Lépései ezúttal hangosak voltak, ahogyan sétált vissza az ágyához gyors tempóban. Leült rá, lábait felhúzta, majd engem nézett tovább. –Asher zavar, hogy nem lesz ott? –
-Nem, Clara. –sóhajtottam. –Egyszerűen nem szeretnék ilyen helyekre menni. Asher barátait még nem láttam, mármint... érted. Be sem illek közétek, fölösleges erőltetni. Lehet, Asher nem is szeretné, ha velük találkoznék. –mondtam megrántva vállaimat.
-Tökre kedvesek, hidd el nekem. Kérlek, gyere el, ott kell lenned.
-Még gondolkodom rajta. –felém küldött egy gyors mosolyt, majd ledőlt az ágyára a párnái közé, s elővette telefonját szakadt fekete farmerjének zsebéből. Alsó ajkam szélét harapdáltam, mialatt a szobatársam mosolygós arcát figyeltem. Valami nagyon nem volt rendben. Mióta olyan jó barátja annak a lánynak, Cora is szinte átvette Everly viselkedését. Úgy éreztem megint történik valami a hátam mögött, de erről most tudnom kell. Ki kell derítenem mindent. –Rendben, elmegyek abba a buliba. –ezt a döntésemet, pedig biztosan kétszer is meg fogom bánni.
Vote / Komment
<3