______________
"Nyisd ki az ajtót"
__________________
Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy talán én vagyok az egyik legszerencsétlenebb embere a világnak. Olyan körülményekbe keveredtem bele, amikből mindig nehezen tudtam kihúzni magamat. Most is így volt. Ott ültem az asztalnál, ujjaimat tördeltem, nehezen kaptam levegőt és közben azzal is meg kellett küzdenem, hogy mindenki minket figyelt.
-Miért kéne nektek bizonyítanunk? –szólalt fel végre a mellettem ülő fiú, mialatt lazán átdobta vállamon a kezét. –Gyerekes vagy Axel. –morogta volt legjobb barátja felé szavait. A világos hajú fiú, helyezkedni kezdett és előrébb hajolt az asztal fölött.
-Sosem féltél előttünk csókolózni lányokkal, gyerünk. –értettem miért csinálja ezt és, hogy mi volt a terve mindezzel, azonban a másik énem kezdett összezavarodni. Úgy éreztem engem is le akar járatni, mintha nem csak volt legjobb barátjára haragudna, hanem rám is ebben a pillanatban. Egy kezemen tudnám összeszámolni, hogy hányszor nézett a szemembe az itt töltött fél óra elmúlása alatt. Asher lassan felállt a helyéről, megfogta a csuklómat és engem is maga után rántott. Mellkasomnak nyomta a táskámat, átkarolta a derekamat mellőlem, majd a fülemhez hajolt.
-Lépjünk le. –szemeimet Jaydenre vezettem, aki csak értetlenül figyelt kettőnket, de nem mondott semmit. Mielőtt mondhattam volna neki, hogy jöjjön velünk vagy találkozzunk a festőteremben, már túl késő lett volna megszólalnom, mert Asher kirángatott engem az étteremből. A parkolóban kezdtünk el sétálni, csöndben volt, derekamon még mindig ott tartotta lazán kezét, egészen addig, amíg elértünk egy fekete alacsonyabb kocsihoz, minek motorháztetőjén két vastag fehér csík volt felfestve. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, intett fejével, hogy üljek be, mire rögtön be is ültem a bőr bevonatú ülésre. Szokatlan volt nekem az a kocsi, hiszen még csak fejtámlája sem volt, az ülés is kicsit kényelmetlen volt, de ezekkel igyekeztem nem foglalkozni, mivel más probléma is akadt éppen. Asher a másik oldalra sietett, beült mellém, de mielőtt beindította volna az autót, a térdeim felett lévő kesztyűtartót lenyitotta. Kihúzott belőle egy fém dobozt, amit kipattintott egy gyors mozdulattal, majd kivett belőle egy szál cigarettát. Szájába helyezte, meggyújtotta, s kifújta orrán keresztül a szürke füstöt. A kocsiban nem sokkal később már is tömény cigaretta szag lett, ezért lentebb tekertem az ablakot magam mellett. Ideges volt, ehhez pedig meg sem kellett kérdeznem, hogy tudjam. Elég volt figyelnem arcát, nézni szemöldökeit, ahogyan összehúzta őket, közben nagyokat szívott cigijéből. Pillanatra ajkai között hagyta a cigit, hogy beindítsa az autója motorját, mi hangosan mordult fel alattunk. A parkolóból kihajtott, szerettem volna neki szólni, hogy meghaladta a megengedett sebességet, azonban ismételten olyan pillanat volt, amikor jobb döntés csöndben maradnom. Kinéztem az ablakon, figyeltem a fákat, amik mellett elhajtottunk és az egyetem magas épülete mellett szinte elrepültünk.
-Hová viszel? –kérdeztem tőle csöndes, nyugodt hangon, de még mindig a kinti tájat figyeltem. Nem válaszolt. Tovább szívta a cigarettáját, minek hamuját az útra ütögette le, mialatt haladtunk előre. Jobb kezét tartotta a nagy bőr bevonású kormányon, míg másik kezét az ablak szélének támasztotta, ujjai között tartva a félig elszívott cigit. Figyeltem állkapcsának majdnem tökéletes vágását, hosszú szempillái szinte érintették sötét szemöldökének alját, szemeit pedig enyhén húzta össze, ahogyan figyelte az egyenes utat. –Asher? –elengedte a kormányt, majd bekapcsolta a rádiót és feltekerte a hangerőt a zenén. Mutatóujjával kopogtatta a zene ritmusát a kormányon, s ujján lévő gyűrűje még hangosabbá tette a cselekvését. Utolsót szívott a káros anyagból, aztán kidobta az ablakon a csikket és hagyta karját az ablakban heverni. Kezdtem feladni a próbálkozást azzal, hogy kérdezgetőm őt arról, hogy hová tartunk pontosan, mert rájöttem, hogy úgy sem fog nekem adni választ. A kocsival lassítani kezdett egy üres buszmegálló előtt, végül lekanyarodott oda és felém pillantott.
-Szállj ki. –értetlenül pislogtam rá, szemöldökeimet összehúztam, aztán kinéztem az ablakon és vissza rá.
-Mi van? –felsóhajtott, átnyúlt a lábaim felett és kinyitotta a kocsi ajtaját.
-Van pár dolgom, amit el kell intéznem. Te itt maradsz addig.
-A buszmegállóban? Biztos, hogy nem maradok itt egyedül, Asher. –kipattintotta a biztonsági övemet, aztán kicsit meglökte a karomat. Az egyik kis tartóban kezdett el kutatni, míg nem elővett egy papírpénzt és felém nyújtotta.
-Vegyél kávét addig. –kezembe nyomta a pénzt, én pedig még mindig döbbentem léptem ki a kocsiból. –Visszajövök egy óra múlva. –becsapta az ajtót előttem, majd elhajtott egy teljesen másik irányba. Táskám pántját erősen szorítottam, közben figyeltem a távolban haladó fekete kocsit. Kitett engem a város szélén egy ismeretlen buszmegállóban, senki nem sétált arra még egy árva autó sem hajtott el az úton. Ugyan még csak este hét óra volt, de kezdett lemenni a nap, ami egyre inkább nyugtalanított. Hátrébb lépkedtem, majd elindultam a járdán, hogy minél előbb beérjek emberek közé és ne legyek egymagamban az út szélénél, ahol bármikor történhetne velem valami. Ha tudom azt, hogy mennyire nehéz lesz már ez az egész színjáték vele, bele se mentem volna, nem engedhetem meg neki, hogy egy bohócnak gondoljon. Csak úgy kidob a kocsijából, kezembe nyom pénzt, hogy vegyek magamnak valamit és ő addig elmegy... kitudja hová. Minél előbb le kell telnie ennek az egy hónapnak, s onnantól ismételten visszatérhetek az átlagosan nyugalmas életemhez.
*
Két óra és tizenkettő perc. Ennyi idő telt el azóta, hogy Asher kiparancsolt engem a kocsijából. Nem jött vissza értem még mindig, a buszmegállóban ültem teljes sötétségben. Telefonomat szorongattam, vártam valamilyen visszajelzést a fiútól, kinek lassan a hatodik üzenetet küldtem arról, hogy még is hol a fenében van. Persze választ nem kaptam tőle, még csak meg sem nézte, amit írtam neki. Lassan tíz óra lesz és még fél tizenegy előtt vissza akartam érni a szállásra, mert átjönnek hozzám a lányok beszélgetni. Ezt sokáig nem is tudtam. Az után kaptam tőlük egy rövid üzenetet, hogy eljöttem az étteremből. Mindenről tudni szeretnének, arról leginkább, hogy mi van köztem és Asher között igazából. Nekik sem fogok semmi újdonságot mondani természetesen, pontosan azt fogják tudni, amit mindenki más is.
Hirtelen fordítottam oldalra a fejemet, amikor meghallottam a távolból egy kocsi hangját. Felálltam a padról, kicsit hátrébb léptem az út mellől és úgy figyeltem a közeledő járművet. Minden kocsi, ami elhajtott előttem megrémisztett elképesztően, hiszen lány vagyok és nem a legbiztonságosabb éjszaka kint állni egy ilyen helyen. A kocsi már nagyon közel volt, s messziről megláttam az elején lévő két fehér csíkot. Idegesen lépkedtem előre, kezeimet pedig mellkasom előtt fűztem össze egymással. Leállt mellettem az autó, kinyitottam az ajtaját és beültem az anyósülésre.
-Hol a fenébe voltál? Fel fogod mennyit kellett rád várnom? Bármi történhetett volna itt velem a sötétben, a városban meg szinte minden bezárt már nyolckor. –mondtam neki idegesen szavaimat, mialatt bekötöttem magamat. Gyorsan megfordult a kocsival, végül az egyetem felé indultunk. A kocsiban már sokkal kellemesebb idő volt, mint kint a szabad ég alatt. A rajtam lévő felső nem volt elég meleg ahhoz, hogy kizárja a kinti hideg szelet. Sokszor nem is értettem azokat a lányokat, akik ilyenkor is képesek felvenni szoknyát, ujjatlan felsővel.
-Nem lett bajod, amint látom. –morogta orra alatt, de kicsit el is takarta a száját egyik kézfejével, így hangját jobban elnyomta. Megforgattam a szemeimet, aztán elfordítottam felőle a fejemet. A hátam közepére nem kívántam azt, hogy egy kocsiban legyek vele, egyszerűen még egy levegőt sem akartam szívni vele. Minél többet láttam, annál inkább kezdtem gyűlölni a jelenlétét. Még is, hogyan kéne megjátszanom magamat, hogy szerelmes vagyok belé, amikor ennyire érzem magamban azt a bizonyos utálatot felé. Nem szabad lebuknunk, mert akkor nekem és neki is ugyan olyan kellemetlen lesz ez az éve.
-Kicsit sem győztük meg őket, igaz? –úgy beszéltem hozzá, hogy nem fordultam felé. Bíztam abban, hogy hallotta a kérdésemet és csupán azért nem adott még választ, mert ő maga sem tudott rá. Alsó ajkam szélére haraptam, aztán végül felé fordítottam a fejemet lassan. Az utat figyelte, nagyokat pislogott és szerintem nem tudott nekem megfelelő választ adni.
-Nehéz lesz, ha nem engeded, hogy megcsókoljalak. –sóhajtotta. –Hidd el nekem. Én sem akarlak megcsókolni, de muszáj lesz egy-két alkalommal megtennünk. –felém pillantott, majd rögtön vissza az útra, amit csak a kocsi lámpájának fénye világított meg előttünk. –Egy csók nem a világ vége. –lenéztem kezeimre, amik a táskámon hevertek és a táska cipzárját kezdtem el piszkálni. Mindig kellett valamit kezembe fogni, ha éppen izgultam vagy zavarban voltam. Most pedig mind a kettőt éreztem egyszerre.
-Igazad van. –hangom megremegett, de csak megköszörültem a torkomat, mintha azért történt volna a nyelvbotlásom. –Csak egy csók. –jól láttam szemem sarkából, hogy felém kapta a fejét, de elsőnek leparkolt az egyetem, szinte teljesen üres parkolójában. A kocsinak felkapcsolta a kicsi lámpáját a fejünk fölött, leállította a motort, végül rám vezette barna szemeit.
-Csókolóztál már valaha? –nem is tudom miért lepődtem meg annyira a kérdésén. Nyilvánvaló volt az, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést egyszer, nekem pedig majd választ kell adnom. Ajkaimat egymásnak nyomtam, mialatt csak is a kezeimet figyeltem. Legszívesebben kiugrottam volna a kocsi ajtaján és a szobámig futottam volna előle.
-Persze, hogy csókolóztam... ki nem csókolózott már ilyen idősen. –mondtam kicsit nevetgélve, s zavartan csavargattam ujjaimat. –A lányok várnak engem a szobában, majd még találkozunk. –a kocsi ajtajához nyúltam, hogy kinyissam, de a zár hangosan kattant egyet. Lehunytam szemeimet, s hátra dőltem az ülésen, mert tudtam innen nem fogok olyan gyorsan menekülni.
-Ilaria, te még komolyan nem csókolóztál? –nevetve kérdezte tőlem. Megingattam a fejemet, majd felé fordultam. –Szóval, én lennék az első csókod?
-Igen, Asher. Ezt olyan nehéz felfognod? Biztosan egyetemista vagy és nem alsó tagozatos kisiskolás? –megforgatta a szemeit, de ezúttal nem nézett el másik irányba rólam. A szeménél lévő seb, már szinte teljesen elhalványodott, csupán egy aprócska foltot lehetett látni, de azt is azért, mert úgy világította meg őt a lámpa. Helyezkedni kezdett az ülésen, kikapcsolta az övét és cselekedete egészen meglepett, amikor kezét a térdemre vezette.
-Jobb lenne most túllépni ezen a csókon, mint mások előtt szerencsétlenkedni. Hogyan gondolod? –lentebb vezette hangját, előhozta azt az énjét, amelyik minden lánynak bejön, azt az énjét, akivel bárkit le tud venni a lábáról. Ajkait benedvesítette nyelvével, s hol szemeimbe, hol pedig számra vezette tekintetét. Közeledni kezdett felém, kezét arcomra simította és hideg gyűrűi miatt egész testemen végigfutott a libabőr. Egyre közelebb volt már hozzám, résnyire nyitottam ajkaimat és én is felé kezdtem közeledni. Éreztem, ahogyan megérintették egymást ajkaink, szívem pedig már készen volt kiugrani a helyéről. Az első csókom egy olyas valakivel lesz, akitől a későbbiekben a legtávolabb szeretnék maradni. –Tudtam, hogy akarsz engem. –suttogta számra szavait. Hátra húzódtam tőle, mellkasom pedig hevesen emelkedett fel és le. Száján egy vigyor hevert, szemei csillogtak, kezét pedig levezette a lábamra.
-Miről beszélsz? –hátam nekinyomódott a kocsi ajtajának, közben pedig csak Ashert figyeltem. Újra kezébe vett egy szál cigit, amit meggyújtott és felfelé fújta a füstjét.
-Na gyors csók. Legyünk túl rajta. –felém hajolt, de mielőtt hozzám érhetett volna szája elfordítottam a fejemet a másik irányba. –Ne kéresd magad, tudom, hogy akarod.
-Nyisd ki az ajtót. –hangom nyugodt volt, testemmel ellentétbe. Éreztem bennem összegyűlni az összes haragot, utálatot még is igyekeztem nyugodtan beszélni hozzá.
-Úgy is kell csókolóznunk. Holnap este versenyre megyünk, érted jövök.
-Nyisd ki az ajtót, Asher. –nem érdekelt az, hogy mik a tervei a holnap estére, csak meg akartam tőle végre szabadulni a mai napra. Elég volt. –Engedj ki! –képtelen voltam tovább bent tartani a hangomat, muszáj voltam ráüvölteni, ha azt akartam, hogy megértse, amit kérek tőle. A zár kattant, ezzel jelezve, hogy kinyitotta végre az ajtót. Egy kocsiból sem szálltam ki olyan gyorsan, mint Asher kocsijából. Erősen csaptam be az ajtaját magam mögött és dühösen lépkedtem az egyetem bejárata felé.
-Kilencre legyél készen, sárkány! –kiáltott utánam. Kibaszottul gyűlöltem őt.
Vote / Komment
<3
(Asher kocsija⬇️)