*Luke szemszöge*
-Istenem halálra ijesztettél.
-Sajnálom. -nézett le csuklójára.
-Ígérd meg hogy nem csinálod többet. -bólintott. -Miért?
-Amiért Ashton olyan bunkó volt velem....plusz -itt elcsuklott a hangja, majd zokogni kezdett.
-Sssshh. Ash egy barom. Soha többet ne ijessz rám így. Tudod hogy nekem nagyon is fontos vagy kicsi lány. El sem tudod hinni mennyire. -hajoltam bele hajába, beszívtam annak mámorító illatát.
-Te vagy a legjobb barátom aki valaha volt. -bújt közelebb hozzám.
Persze, barát....
-Ezt nézd. -nyomta kezembe a telefonját.
Az a szemét dög. Megcsalta Abbyt, még hozzá a legjobb barátnőjével. Kicsinálom ezt a köcsögöt.
Az egyik felem örül annak hogy szakítottak, de a másik sajnálja.
-Legalább megnézte az ajándékot?
-Ki? Ashton? Igazság szerint nem tudom. Ahogy elrohantál jöttem utánad.
-Miért? Miért törődsz még mindig velem Luke? -ült fel.
Gyerünk Lucas mond meg Abbynek hogy még mindig nem bírtad elfelejteni. Most vagy soha.
-Azért Abby, mert fontos vagy nekem.
-Nekem is fontos vagy.
A szívem egyre hevesebben verte az ütemet amikor ezeket a szavak hagyták el tökéletes ajkai.
Nagyot sóhajtottam majd folytattam vallomásom. -Érzed ezt? -tettem kezét mellkasomra. -Ezt váltod ki belőlem, még ennyi idő után is, amikor velem vagy.
Egy apró mosoly ült meg arcán, ami engem is jobb kedvre derített. Közelebb hajoltam hozzá, majd ajkamat hozzá tapasztottam övéhez. Erre vártam legalább 2 éve!
Újra érezni Őt.
-Szeretlek. -motyogtam ajkaira.
Ez hallatán bele mosolygott csókunkba.
Bárcsak ne kellene abba hagynunk. A levegő hiány miatt muszáj.
-Öööh...-túrtam bele hajamba. Basszus Hemmings egy érzéketlen barom vagy! -Én....csak.....tudod....öööhm.....izé....hát. -hadartam össze vissza.
-Luke ne magyarázkodj annyit. Csókolj meg.
Azt mondta csókoljam meg, még hozzá mosolyogva. Van remény?!
Habozás nélkül megcsókoltam. Tele volt érzelemmel. Miután a kis csókcsatánknak vége szakadt Abby mellkasomra dőlt. Elaludt. Nem sokkal később én is követtem példáját.
-Jaj de édesek. Ezt muszáj lefotóznom.
-Ember húzz már ki. -morogtam rá.
-De olyan aranyosak vagytok. -mondta gügyögve Mikey. Calum csak húzkodta a szemöldökét.
Nagy nehezen, de sikerült kitessékelnem őket a szobából. Pár percig néztem a szuszogó Abbyt, végül úgy döntöttem felébresztem. Ugyan is már délután 2 óra volt. Hűha, tudunk ám aludni.
-Abs ébredj, itt vannak a majmok.
Abby csak morgott egyet, majd szépen lassan kinyitotta szemét.
-Luke.
-Igen?
-Kell egy kis idő. Sajnálom.-fel állt és bement a fürdőszobába.
Sajnos tudom mire értette. Nem is hibáztatom érte. Most szakított a pasijával. Most egy barátra van szüksége, ha már a barátnőjének fontosabb az a szemét láda mint a barátnője.....hát szép egy barát mondhatom.
'Te vagy a legjobb barátom aki valaha volt.'
*Abby szemszöge*
Luke tegnap bevallotta nekem hogy szeret. Az igaz megvallva én is érzek iránta valami, de most szükségem van egy kis időre a történtek miatt.
-Bejöhetek? -dugta be fejét Ashton.
-Már bent vagy. -fel álltam és elindultam az ajtó felé.
-Csak hallgass meg. -fogta meg erősen vállam.
-Mond csak Ashton mióta lettél papucs? Mióta lettem ciki a barátaid előtt? Vagy csak a drága Sandy miatt volt ez? -erősen figyeltem reakcióját.
-Abs ne haragudj. -sütötte le szemét. -Teljesen hülye voltam. Elvakított a szerelem. Sajnálom.
Próbáltam féken tartani magam nehogy elkapjon a röhögőgörcs, de nem bírtam tovább. Kitört belőlem a röhögés. Szerelem. Ja. Hát bátyó akkor neked nincs semmi fogalmad hogy mi az a szerelem. Vagy is de. Van. Csak ez esetbe ezt nem viszonozták.
-Ne nevess már. Igazad volt mindenbe. Csak kihasznált. Akkora egy barom vagyok. -leült ágyam szélére. Arcát tenyereibe temette.
Megsajnáltam. De én megmondtam neki. Megmondtam neki hogy csak kihasználja, de hallgatott rám? Természetesen nem. Elvakította a szerelem. Megnyugtatásul átöleltem.
-Nagyon haragszol?
-De hogy is. Te nagy barom. Tetszett az ajándékom? -motyogtam nyakába. Féltem a választól ezért szorosabban öleltem magamhoz.
-Nagyon! Köszönöm hugi. Te vagy a legjobb. Szeretlek. -puszilt bele hajamba.
-Én is téged. -húzodtam el tőle.
-Örülök hogy megtudtuk beszélni. És hogy nem haragszol. -ezzel kis is viharzott a szobámból.
Waoh. Ashton azt mondta szeret. Bele kéne írni a naptárba. Nem gyakran hallom ezt tőle. Egy kicsit könnybe is lábadt szemem miatta. De nem tudom mit fog mondani amikor meglátja a csuklómon a sebeket. Simán megláthatja. A kötés lekerült róla, már csak egy halom karkötő takarta el a nem is olyan régen szerzett friss hegeket, sebeket. Elég kellemetlen helyzet.
Ashton tudja hogy régen is csináltam. Ahogyan ő is, amikor a szüleink elválltak. Nem bírta feldolgozni. De neki legalább van annyi esze nem úgy mint a drága látos húgának, Abby Irwinnek. Ő abba tudta hagyni, és nem tett magában nagyobb kárt, mint én. Én miért nem tudok leszokni erről ilyen könnyen? Ashton miért tudott? Neki már nem látszik. Hogy csinálja?
Akárhányszor ránézek a csuklómra látom a hegeket. Rossz érzés tölt el. Nem vagyok valami büszke rá.
'Nem nem akarok vissza menni. Örülök hogy túl éltem. Többet nem.'
Eldöntöttem elmegyek kicsit sétálni. Kiszellőztetem a fejem. Mielőtt elindultam volna Ashton elkapta a csuklóm. A fájdalomtól felszisszentem. Persze hogy a fájó kezemet kapja el. Komolyan mondom valami érzéke van az ilyenekhez. Egy hirtelen mozdulattal elrántottam kezem. A földre szegeztem tekintetem, miközben csuklómat dörzsölgettem. Ashton újra elkapta kezem, de most gyengéden. Maga felé fordította csuklóm.
-Abby mond hogy nem. Megint miért? Ugye nem miattam? -hangjában érezhető az aggodalom.
-Nem csak miattad...-nyögtem ki nagy nehezen. Zsebembe turkáltam a telefonomat keresve.
-Ez miatt. -mutattam meg az üzenetet. -Is. -tettem hozzá fejben. Ashton ahogy elolvasta az üzenetet ledobta a készüléket a kanapéra. Düh fut végig arcán.
-Komolyan ez miatt kellett megint kárt tenned magadba? Ezt már nem is egyszer megbeszéltük. Elegem van. Gondolsz te egyáltalán másra is magadon kívül? Soha semmiből nem tanulsz. -Ashton megállás nélkül mondta, mondta és mondta. Jó tudom nagy hiba meg minden, de azért ilyeneket nem kéne a fejemhez vágnia. És ez csak egy kis töredéke annak amit papolt nekem. A sírás kerülget.
-Elég! -förmedtem rá. -Ahelyett hogy mellettem lennél nekem esel?! Tudom hogy rossz amit csináltam, de szerintem én sem estem így neked amikor te csináltad anyuék miatt. Egyik pillanatban még szeretsz most meg egy hülye picsa vagyok. Gratulálok. Nem is értem hogy mondhatlak a testvéremnek. Utállak Ashton Irwin!!!! -felkaptam telefonomat a kanapéról, s nagy léptekkel hagytam el a házat.
Ez a nap már nem is lehetne rosszabb.