Ace szemszöge:
Mikor kiléptem a korteremből elgondolkodtam. Lehet nem olyan jó ötlet elmenni a buliba Sky nélkül. Nem érezném jól magam nélküle. Ha jobban viszakozok akkor megbántom és megharagszik rám, azt pedig nem szeretném. Szóval inkább elmegyek és megpróbálom jól érezni magam a barátaimmal, meg persze a csapattal. Csapatkapitány vagyok, ott a helyem a focista bulikon.
Kiérek a korház épületéből, amit megjegyzek: nem szívesen hagyok el Sky nélkül. De azt mondta menjek. Beszállok a kocsiba és elindulok. Az egyik csapattársamnál lesz megtartva a buli. Ameddig Sky nem volt ébren, addig elmentem a meccsre. Nem szívesen hagytam a korházban, de Zion nem engedte, hogy bent maradjak. Azt mondta ez az év egyik legnagyobb meccse és a csapatkapitányra szükség van mindenképpen. Vagy egy órát könyörögtem neki azért, hogy a barátnőm mellett maradjak míg fel nem ébred. De hajthatatlan volt, kiállt az érv mellett miszerint, ő jól lesz addig míg mi lezavarjuk a meccset és majd jöhetek vissza hozzá. Mint kiderült még fel sem ébredt egyszer sem azóta. Tiszta ideg voltam végig a meccs alatt, de sikerült felülkerekednem az aggodalmamon. Ott voltak a barátaink és a csapattársaim akik bíztattak, hogy nem lesz semmi baj. Így belegondolva lehet egy kicsit túlaggódtam a dolgot. Tényleg nem lett semmilyen nagyobb baja, nincs életveszélyben. De mégis halálra rémültem amikor egyszer csak lebuckázott azon a rohadt lépcsőn. Nem szabadott volna futkároznunk, főleg nem egy lépcső közelében. Ha bármi súlyos történik vele...Én...Nem is tudom mit tennék. Olyan zavaros és nehéz abban a pillanatban minden. Amikor megtörténik a baj, akkor csak lefagysz és nem tudod felfogni mi történik. Az idő lelassul, szinte már megáll. Amikor meg bekövetkezik megáll egy pillanatra, majd megy minden a saját sebességében tovább, de te a jeges dermedtségtől még mindig mozdulni sem tudsz. Nem jut el az agyadig az információ, miszerint már bekövetkezett a baj, amitől később még lassabb lesz az idő. Egészen a megoldásig, ami bekövetkezik vagy nem. Ekkor pedig úgy érzed szétszakadsz a fájdalomtól, De ki kell tartanod, hogy a következő ilyen dolog ne ismétlődjön meg. Szóval ha valami komolyabb történt volna, akkor én egy üres test lennék fájdalommal és lélek nélkül. Mert én ezt a lányt annyira szeretem, hogy az már fáj.
Itt parkolok a ház előtt amiben most tombol a hangos zene. Kiszállok a kocsimból, bezárom és befelé veszem az irányt. Az udvaron vannak többen is akik piros poharakból isszák a piát. Igazából most jól esne egy ital, ezért mikor beérek a konyha felé megyek rutinosan. Sok bulit szokott tartani Josh, amiket szinte mindegyiken jelen szoktam lenni. Egy újabb előny ha csapatkapitány vagy. Talán ezért pályáznak ennyien a helyemre, sok az előny ha csapatkapitány vagy. Bármelyik sportban, de főleg a fociban.
A konyhában egy csomóan vannak, mindenki kezében egy piros pohár vagy egy sörösdoboz. Odamegyek a pulthoz, hogy töltsek magamnak egy kis vodka narancsot, de valaki az arcomba nyom egy poharat.
-Tessék! -nyomja a kezembe Asher a poharat. Szemöldök ráncolva fordulok felé.
-Kösz, de én is tudok tölteni. -tolom el a felém nyújtott kezét.
-Figyelj! Bocsi a húgom viselkedéséért, én szégyenlem magam érte. Sokszor csinálja ezt, hogy rámászik foglalt pasikra. Most pedig téged szemelt ki áldozatul. -nevet fel, de szinte alig hallom a dübörgő zenétől.
-Hát elég idegesítő szokás, főleg ha a barátnőd egy hétig szóba sem áll veled utána. Persze, én az új áldozat. -nevetek fel keserűen. -Szerintem én most megyek a többiekhez. Bocsi, de nem vagyok kíváncsi a hülyeségeitekre. Csak annyit kérek, hogy hagyjatok békén engem és a barátnőmet is. -rázom meg a fejem, megfordulnék, hogy kifele vegyem az irányt, de megállít.
-Várj! A piád itt hagytad. -veszi fel amit az imént még kitöltöttem magamnak. El is felejtettem, hogy azért jöttem.
-Kösz. -veszem el, majd biccentek és távozom a helyiségből.
A piámat kortyolgatva megyek oda a haverjaimhoz. Úgy tűnik ők már nem most itták ki az első poharukat. Valamin nagyon szórakozhatnak, mert nagy a nevetés vihogás. Az egyikük pont felállni készül és olyan nagy lendülettel fordul meg, hogy szinte fellök. Az egész pohár pia rám borul, ezzel eláztatva a felsőmet. Fasza! Most valahogy száríthatom meg.
-Uh bocs hav... Ace? Azt hittük nem is jössz. -nézett rám nagy szemekkel pislogva Andrew.
-Hát igen. Úgy volt, hogy bent maradok nála a korházban, de ő tudod milyen makacs. Addig nyaggatott amíg be nem adtam a derekam és eljöttem. -sóhajtottam. -De már jól indul a buli, már le is öntöttek. -nézek rá szúrós szemekkel.
-Bocs haver, nem láttalak. -veregeti meg a vállamat, majd gondolom tovább indul a konyhába.
Beleiszok a poharamba, de abban a pillanatban kicsit nyomottabbnak érzem magam. Mintha mosódna össze a kép előttem. Úgy döntök megkeresem a mosdót. Mikor megtalálom bemegyek és egy smároló párocskát arrébb hesegetek a mosdókagylótól. Megmosom az arcom, majd belenézek a tükörbe. Kicsit jobb, de az a nyomott érzés még mindig benne van a fejemben. Leveszem a pólóm azt követően pedig elkezdem kimosni azt. Hallom ahogy nyílik az ajtó, de nem különösebben foglalkozom ezzel. Miközben csavarom ki a vizes anyagot megérzek egy vékony kezet a felkaromon és a vállamon végigsimítani.
-Szia. -suttogta egy hang a fülembe. Megfordultam, de homályos volt a kép, tehát pislogtam egy párat. Nem hittem a szememnek. Sky állt előttem egy csillogós rózsaszín ruhában. Kicsit fura volt mivel kicsit még mindig homályos volt, ezért is pislogtam sűrűn, még a hangja sem hasonlított.
-Te hogy kerülsz ide? -néztem rá furcsán.
-Hát együtt jöttünk baba nem emlékszel? Éppen szobát kerestem nekünk, gyere! -kezdett el kihúzni a folyosóra.
A zene még mindig hangosan dübörgött, de nem foglalkozva a kesze-kusza gondolatokkal, mentem a barátnőm után. Egészen egy ajtóig húzott, ahova be is nyitott. Egy nagy franciaágy volt a szoba közepén, egy átlagos hálószoba.
-De mié...-kérdeztem volna meg, hogy miért jöttünk mi szobára egy buli közepén, de nem hagyta befejezni. Egy csókkal elhallgattatott. Éreztem a vodka-narancs ízét a száján és visszacsókoltam. Egyre csak hátrált és hátrál az ágy felé, én pedig csak követtem. Lekerült szinte már az összes ruha mindkettőnkről. Az alsóm még rajtam van, de az a nyomó érzés a fejemben nem akar múlni és még egyre intenzívebb is. Már venné le rólam az utolsó ruhadarabot, amikor is megállítom.
-Várj! Valami nem oké... -rázom meg a fejem zavarosan.
-Mi? -néz rám az alattam fekvő lány felhúzott szemöldökkel. Jobban megnézem, az előbb még nem barna haja volt? Megrázom a fejem és pislogok, de megszédülök.
-Asszem nem vagyok jól... -motyogom kábán.
Mi a fasz van velem? Olyan fura érzés van a fejemben, és a gondolataim is valami elképesztően kuszák. Mintha nem is tudnám hol vagyok és egyáltalán kicsoda. Hirtelen lecsukom a szememet, elsötétedett minden...
yeahitsreni
(っ'-')╮=͟͟͞͞💌