Ez sokkal több mint barátság

15.

Hétfő reggel! De jó! Aha, elhittétek mi? Ezt a napot nincs aki szereti, de ha még is... Akkor az az ember valami felfedezetlen betegségben szenved. Én szó szerint utálom. De ha belegondolok mi vár rám ma... Inkább a délután, akkor várom. De csak a délutánt, bár nem tudom mi lesz, mert randira megyek. Persze meglepetés lesz, mert Ace ilyen. De azért megmondhatta volna, hogy hova visz. Majd megkérdezem.

Amúgy reggel 6 óra van. Ace 7-re szokott jönni általában. Lementem a konyhába és sajnos észre kellett vennem, hogy anya nincs ott. Valószínűleg be kellett mennie az üzletbe. Következtetésem be is igazolódott amikor egy szokásos cetlit találtam a hűtőn, ami egy mágnessel volt rögzítve. A szokásos állt benne:

Jó reggelt kicsim! Be kellett mennem az üzletbe. Egy nagy megrendelőnek sürgős igazításra volt szüksége egy esküvői ruhán. Ja és délben haza is megyek, mert megyünk apáddal Európába üzleti útra. Kaja a hűtőben, pénz a szekrényben. Szép napot kicsim! Jó legyél! Szeretünk!

Puszi Anya❤

Hát ez kurva jó. Ennél jobb nem is lehet. Olyan sokat utaznak. Szinte nem is emlékszem mikor voltak hosszabb ideig itthon. Talán mikor 10 voltam. Akkor sokat voltam Ace-éknél. Szinte ott laktam, mert anyáék folyton utaztak. Sosem vittek magukkal várost nézni. Pedig megtehették volna, hogy visznek magukkal és max egy szállodában otthagynak egy bébicsősszel vagy valami. De nem. Ők bedugtak a legjobb barátom házába és hetekig ott voltam. Már szinte az a ház a második otthonom. Szó szerint. De nem nagyon bántam, mert persze jó volt ott lenni, éjjel-nappal. De akkor is fájt, hogy a szüleim nem foglalkoznak annyit velem mint Ace-el az ő szülei. Persze szeretem anyáékat meg minden, de azért nem ez volt a legjobb megoldás. De szerintem ezt ők is tudják, mivel mindig amikor itthon vannak akkor a nyakamon lógnak. Kicsit néha sok is, de megértem, mert mégis nagyon nagyon keveset vagyunk együtt. Max ünnepekkor van mindenki itthon. Akkor sehova sem mennek. Na de készülni kell mert mindjárt itt van a legjobb bará... Vagyis a barátom. A pasim. Áh még meg kell szokni. De örülök is, hogy így alakult.

Na szóval ott tartottam, hogy a konyhában vagyok. Gyorsan főztem egy kávét és már töltöttem is a bögrémbe. Belekortyoltam mikor nyílt a bejárati ajtó. Leraktam a bögrém és megfordultam. Ace jött be a konyhába. Míg én pizsomában, ami természetesen az ő pólójából és egy bugyiból állt, ő pedig teljesen szokásos, laza stílusában felöltözve állt elöttem. Elvigyorodva végignézett és beharapta a száját, majd megszólalt.

-Az én pólómban? -kérdezte meg halkan.

-Nem. A szomszédé. -forgattam meg a szememet halvány mosollyal és karba tett kézzel.

-Na és helyesebb mint én? -jött egyre közelebb.

-Nálad? -kérdeztem miközben ideért elém és a nyakába kulcsoltam a karjaimat.

-Uhum... -nézte a számat.

-Hát... -húztam az agyát miközben ő a derekamon lévő kezeit levezette a fenekemre.

-Mi hát? -markolta meg a fenekemet mire én felnyögtem.

-Bocsi nem vagyok apakomplexusos... -néztem fel rá szórakozottan.

-Mi? -zavarodott össze.

-Hát a szomszéd egy 40-es férfi. -nevettem fel az arcán amin elég fura grimasz festett.

-Na mindegy. Amúgy jól áll a pólóm. -harapta be a száját kaján mosollyal.

-Mindíg is a pólóid voltak a pizsomáim. -kuncogtam.

-Na és hol marad a reggeli csókom? -hajolt egyre közelebb.

-Itt. -csókoltam meg hirtelen, amit egy jól eső nyögéssel díjjazott.