Ez sokkal több mint barátság

25.

Ace szemszöge

Mikor felébredtem nagyon tompának éreztem a fejem, és amikor még fel is ültem meg is szédültem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. A fejemhez kaptam, mert hirtelen sajgó fájdalommal lüktetni kezdett. Talán nem csak másnapos vagyok, de magam mellé nézve hirtelen azt hittem infarktust fogok kapni. Mi a fasz? Ez az első kérdés ami az eszembe jutott. A második az, hogy mi a picsa történt? Mellettem az a szőke hajú idegesítő csaj fekszik, meztelenül. Elkapott megint az émelygés, ezért amilyen gyorsan csak lehetett megkerestem a fürdőt, majd azon belül is a wc-t. Letérdeltem és mindent kiadtam magamból ami csak bennem lehetett. Már voltam részeg, szóval ez a macskajaj nem nagy újdonságott hozott most nekem. De az ami a szobában van, vagyis aki, azt nem tudom hova tenni. Teljesen kiesett a tegnapi este, ez pedig elég gáz a helyzetemben. Van egy barátnőm aki éppen a korházi ágyat nyomja, erre meg én reggel cseppet sem jó kedvel és mosolyogva ébredek egyedül az ágyamba. Sőt nem is otthon vagyok, hanem az egyik csapattársam házában egy vendégszobában. Na ha ezt megmagyarázza nekem valaki, akárki akkor fejet hajtok előtte, mert most kurvára szükségem lenne arra a kibaszott információra, mi történt az éjjel? Míg ezen töröm a fejem, kiöblítem a szám és kimegyek a fürdőből. A szőke csaj már felült az ágyban és engem bámul. Mikor a dühös arcomra téved a tekintete szólásra nyitja a száját de én megelőzöm.

-Mond csak, mi a fasz történt? -néztem rá dühben forgó szemekkel.

-Hát igazából semmi, de a kis barátnőd... -kezdte volna el, de közbevágtam.

-Semmi? Akkor miért csak egy boxer van rajtam, rajtad pedig semmi? Remélem tényleg nem történt semmi, mert akkor neked véged! -üvöltöttem rá. Nem hiszem el, hogy ilyen ribancok még mindig léteznek. Jól leitatnak aztán ágybabújtatnak.

-Nyugi már, tényleg nem történt semmi, de a kis barátnőd úgy is úgy fogja tudni, hogy minden is megtörtént. -von vállat és felnevet.

-Egyébként is, a nevedet se tudom, Lia? -húztam össze a szemöldököm. De tényleg nem rémlett a neve csak, hogy valami L betűs, vagy R? Igazából nem is érdekel.

-Lyla vagyok és most megyek, még meg szeretném nézni a barátnőd pofiját mennyire összetört. -vigyorgott rám idegesítően miközben felkapta a pólóját és készült elhagyni a szobát, de én elkaptam a csuklóját.

-Ha a közelébe is mész kurvára megbánod. Nem ütök meg nőt, de tényleg nagyon meg fogod bánni! -vicsorogtam a képébe.

-Ó drágám! Ő már rég tudja. -bigyeztette le a száját, tettetve a szomorú kiskutyát, majd megpaskolta az arcom és elhagyta a szobát.

Ezt kurvára nem hiszem el! Mi a faszt csinált ez a kurva?! Elkezdtem felkapkodni a ruháimat aztán elhagytam a házat. Miközben mentem le a lépcsőn azt vettem észre mindenkin, mint egy bombarobbanás. Teljesen minden szanaszét a szemét az asztal is fel van borítva az ebédlőben. Vad buli lehetett az már biztos. Miután körülnéztem a káoszra bulizott házon továbbmentem és becsaptam magam mögött a bejáratiajtót. A kocsimhoz siettem amibe bevágódtam és a gázra tapostam. Lehet nem kéne másnaposan vezetnem, de ki kell derítenem mit mondott az a ribanc a barátnőmnek. Előszőr a korházba tartok ahol a recepciós csak annyit mond, hogy már elvitték.

-De hát nekem kellett volna érte jöjjek! Mi az, hogy már elvitték? -kezdtem egyre idegesebb lenni.

-Fiatalember, nyugodjom meg! Egy hölgy vitte el, az anyja. -mondta nyugtatólag.

-Ohh.. De hát... -néztem gyorsan az órára. Basszus! Nem is figyeltem az időt. Biztos már hazavitték, mert már délután van. -Köszönöm!

-Nincs mit, de most menjen, még egy csomóan várnak! -hesegetett el gyorsan. Igaz is, egy pár ember elé be is tolakodtam a sorban, ami nem lenne illendő, de nagyon siettem.

-Viszlát! -azzal siettem is vissza a kocsimhoz. Most akkor hozzájuk kell mennem és beszélek vele, elmondok mindent, hogy az a csaj... De ha el is mondom neki, hinni fog nekem? Valószínűleg nem, ahogy az én szemszögemből elmondanám neki, el sem hinné. De meg kell próbálnom, nem veszíthetem el!

●●●

Skylar szemszöge

Megmondtam apuéknak ha Ace keresne, akkor mondják meg neki, hogy nem akarom látni. Bármennyire is erősködik, ne engedjék be. Így is történt. Nem sokkal miután bealudtam hallottam lentről a kiabálását. Azt kiabálta látni akar és meg akar valamit magyarázni, el akart mondani valamit. Nem akartam hallani a magyarázkodását. Azt amit azon a képen láttam az épp elég vol nem kínozhatom magam tovább azzal, hogy hiszek minden szavában, mindenben amit nekem mond. Újra könnyek között lep el az álomvilág...

✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*☆.｡.:*　.｡.:*☆✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

Hűvös szél fújt. Az ágak az ablakokat verdesték és hatalmas vihar tombolt odakint. Mindig is féltem a viharoktól, főleg amikor olyan nagyokat dörgött és villámlott, hogy szinte a szívem majd' kiugrott a helyéről. Ma is egy ilyen éjszaka volt, amikor is mellettem feküdt egy barna hajú kisfiú és a szememet nézte. Ace volt az. A még 13 éves legjobb barátom akinek a sötétben úgy világított a szeme mint valami jég szemű macskának. Azok a kék szemek megnyugvást sugároztak felém, amitől nem remegtem annyira mikor engem vizslattak. Nem féltem annyira a viharban, mégis mikor egy akkorát villámlott, hogy azt hittem ránkszakad a ház akkor hirtelen összerezzentem és gyorsan lehunytam a szemem. Egy kezet éreztem meg ahogy elsimít egy elszabadult hajtincset a homlokomból. A kéz tovább simított, nem esett le az arcomról. Megállapodott a bal arcfelemen és simogatni kezdte hüvelykujjával. Éreztem testét ahogy hozzámhajol és a homlokomra hint egy apró puszit.

-Semmi baj. -suttogta és azzal magához ölelt.

Az ölelésénél nem is tudtam volna kellemesebb helyet a viharok ellen. Annyira megnyugtató és meleg az ölelése, hogy beleveszek. Miközben ölelt a hajamat simogatta és nyugtatólag suttogott hozzám míg el nem jött az álmok ideje...

✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*☆.｡.:*　.｡.:*☆✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

Mikor felkeltem az ébresztőm szólt. Felpuffadt és fájó szemekkel keltem ki a pihe-puha ágyikómból. De persze, hogy az a szúró fájdalom hasított a lábamba. Hirtelen teljesen kiment a fejemből a zúzódott lábam. Azt monda az orvos egy hétig pihentetnem kell, ami annyit jelent, hogy nem látogatom meg az iskolának nevezett poklot, ami most roppant jó számomra, mert semmi kedvem annak a hülye Lyla-nak a pofáját bámulni akit nemrég egy fotón láttam a barátommal egy kibaszott ágyban fetrengni. Most momentán senkihez sincs kedvem, és a szüleimet is tudom, hogy nincsenek itthon. Ezért leszarva mindent úgy döntöttem egy cigivel kezdem a napot. Igen, jól olvastad. A dugi cigimet előhúzva a szekrényem aljából kiveszek egy szálat és kimászom a tetőre nyíló ablakomon. Fogom az öngyújtómat és rágyujtok, majd leülök. Nagyot szippantok belőle. A szúró érzés ellepi a tüdőmet amit tűrök, hisz szinte meg sem kottyan már egy kis dohányfüst a tüdőmnek. Nem vagyok láncdohányos, de néha jó elszívni egy szálat, vagy akár kettőt. Mikor stresszelek vagy ideges vagyon előfordul néha, hogy egy cigit elszívok, ami kicsit enyhíti a bennem dúló dolgokat. Most úgy érzem a bennem lévő fájdalmat semmi sem tudja enyhíteni. Teljesen szétfeszít, szétszaggat, eltapos és megöl. Nem érzek semmi mást csak szúró fájdalmat a mellkasomban, ami teljesen biztos vagyok, hogy nem a tüdőmet égető füst. Az amit én érzek az nem a tüdőm, hanem a szívem aki segítségért könyörög. A széttépett darabjai csak úgy ordítanak a párjáért amit elvett ő.

yeahitsreni

(っ'-')╮=͟͟͞͞💌