Ez sokkal több mint barátság

14.

Ace szemszöge:

El sem hiszem, hogy megcsókolt. Vagyis ez egy feladat volt, de akkor is megcsókolt. Végre érezhettem édes ajkait az enyéimen. Bár már volt, hogy érintkezett a szánk, azok a puszik... De ez akkor is más volt. Megízlelhettem puha, rózsaszín ajkait. Úgy érzem muszáj minden nap legalább egyszer lopnom tőle egy csókot, vagy félő, hogy beleőrülök, a forró ajkak hiányába.

●●●

Vasárnap reggel van. Mosolyogva ébredek a tegnapi estére gondolva. Látnom kell! Éreznem kell azokat az ajkakat! Eldöntöttem, hogy ma átmegyek hozzá és vele leszek egész nap. Pont ebben a pillanatban csörgött fel a telefonom. A gondolataim főszereplője. Skylar.

-Szia. -szóltam bele meglepetten. Nem gondoltam volna, hogy fel fog hívni.

-Szia. Ma tanulnom kell matekra. Holnap írunk egy dolgozatot, ami a jegyünk felét teszi ki. Arra gondoltam, hogy tudnál nekem segíteni? -hangja félénk és bizonytalan.

-Persze. Átmehetek. -vigyorogtam mint a tejbetök. Nem tudom mi van velem, de ha arra gondolok, hogy egész nap őt figyelhetem ahogy tanul, csak vigyorogni tudok. Olyan szép az a kis okos, gondolkozós feje.

-Akkor, mondjuk átjössz 1-kor? Úgy jó neked?

-Az egész napom szabad. De igen, 1-kor már nálad is vagyok. -még mindig vigyorgok.

-Akkor addig... Szia. -hallatszott a hangjában, hogy mosolyog.

-Szia. -mosolyogtam most már lágyan.

Mikor letettem a telefont megnéztem az időt. Dél van. Szuper, van még egy órám. Nem tudom mit csinálhatnék. Úgy érzem nélküle minden olyan unalmas, üres. Pont ezt nem akartam, de megtörtént. Nem tehetek róla. Pont ezért voltak mindig egyéjszakásaim. Nem kellettek az érzések. Most meg én sem hiszem el, de szerelmes lettem a legjobb barátomba. Akit már baba korom óta ismerek és mellettem volt. Visszagondolva, tényleg csak rá számíthattam. Jó, ott volt meg van Zion is. De őt később ismertem meg, általános elsőben. De Sky-t már születésem óta ismerem, és sok mindenen mentünk keresztül. Mikor ő elsős lett, akkor is velem akart jönni minden hova. Olyan aranyos volt, de mondtam neki, hogy menjen oda ahhoz a lányhoz. Az a lány azt hiszem... Emily volt? Az, hogy lehet? Hiszen annyira megváltozott. Nem is értem miért lett ilyen, amilyen most. Pedig kedves lány volt és mindig nevettek Sky-al. Boldog volt, hogy van egy legjobb barátnője. Á mindegy is. Mindenki változik, csak valaki hirtelen, valaki pedig lassan.

●●●

Sky szemszöge:

Felhívtam Ace-t, hogy segítsen a matekban. Oké... Hazudok. Nem csak ezért hívtam fel, csak részben. Részben azért is mert szeretném a mai napot vele tölteni. Szeretem ha itt van mert akkor sosem unatkozom. Meg persze mostanában különösen jól érzem magam a közelében. Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak sokkal jobban érzem magam, mosolygok és többet nevetek.

Mivel azt mondtam, hogy egyre jöjjön át, gyorsan átöltöztem. Egy szürke rövidnadrágra, és egy fehér topra esett a választásom. A hajamat csak egy kócos kontyba fogtam. Így késznek is nyílvánítottam magam. Majd meghallottam az ajtó csapódást. Leszaladtam és ott volt legjobb barátom. Odamentem hozzá és megöleltem.

-Szia! Na gyere. -kezdtem el húzni a szobám fele. A matek könyv és a füzetem ott volt az ágyamon. Leültem és vártam, hogy leüljön. Mikor leült mellém rámosolyogtam.

-Na mivel kezdjük? Milyen anyagból is írtok? -kérdezte és a füzetemben kezdett el lapozni.

●●●