2. ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ
🅕🅞🅖🅢🅐🅖🅑🅐🅝
Mennydörgésre ébredtem.
Riadtan ültem fel az ágyamban.
A kopogó eső hangja elnyomott minden más zajt.
Lassan feltápászkodtam, majd a retkes, miniatűr ablakhoz sétáltam.
Már hajnalodott.
Mivel a luxuslakosztályomhoz nem tartozik egy falióra, ezért becsléseim szerint olyan 4 óra lehetett.
Szemforgatva néztem körbe a szobámban.
Ráfér egy kiadós takarítás.
Visszaaludni úgysem fogok úgyhogy inkább nekilátok.
A dobozokhoz sétáltam amik egy szekrény előtt hevertek.
Nem akartam kinyitni őket úgyhogy szépen egymásra pakoltam az összeset.
Utána kinyitottam a szekrényt.
A belőle kiáramló pormennyiségtől majdnem asztmarohamot kaptam.
Spoiler! Nincs asztmám.
A szekrényben nem igazán volt semmi. Találtam benne egy elnyűtt fekete pólót ami jó lesz alváshoz. A többi dolgot átpakoltam a legalsó polcokra.
A szekrény oldalának támasztva találtam egy sötétkék szőnyeget amit leterítettem az ágyam elé.
Olyan otthonos!
Mivel porszívóm nincs, ezért csak ennyit tehettem az ügy érdekében.
Újra kinéztem az ablakon.
Még bőven van időm a reggelig.
Mondjuk nem terveztem az idegebeteg pszichoval és társaival reggelizni úgyhogy lehet inkább előbb megyek.
Felkaptam az újonnan szerzett pólót és az egyenruhámat.
Alyssa azt mondta hogy van itt valahol egy fürdő...
A szűk folyosó hosszú volt.
Még kettő ajtó helyezkedett el rajta.
Elvileg az egyik egy takarítószertár, a másik meg a fürdő.
Chris olyan kedves, hogy ilyen közel rakott a tisztítószerekhez!
Elindultam a folyosón miközben magamban az elmebeteg főnökömet szídtam.
Megfogtam az első ajtó kilincsét ami tényleg egy fürdőszobába nyílt.
Nem mondanám nagynak, de jobb mint a semmi.
Volt benne egy fürdőkabin, egy wc, azzal szemben pedig egy kézmosó.
A falon találtam törölközőt.
Először megfogtam az új fekete pólómat és kézzel kimostam. Sajnos nem rendelkezem mosogéppel sem.
Ezután végre, napok után vettem egy jó forró fürdőt.
A szürke törölközőt magam köré csavartam és úgy ültem le a wc tetejére.
-Ezt jól megcsináltam.-Dünnyögtem magamnak.
Már egy ideje nem is gondoltam Sarahra.
Vajon mi lehet vele? Él még? Egyáltalán mi történt azon az estén? És ki az az ember akinek most a házában vagyok? És a legfontosabb:
Mikor ehetek végre?
A gyomrom mintha csak megérezte volna, hogy rá gondolok fájdalmasan összerándult.
Hát akkor készülődjünk!
Felálltam és a kezembe fogtam a munkaruhámat.
Egy fekete, kerek nyakkivágású, térdig érő, egyszerű szabású ruha volt.
-Komolyan ebben kell majd takarítanom?
Miért nem kaphattam egy tréning gatyát? -Mérgelődtem.
Majd divatbemutatót kell tartanom vagy mi?
Végül magamra erőltettem a ruhát amihez felvettem egy Alyssától kapott fekete sportcipőt is.
A hajamat egy szanaszét álló kontyba fogtam.
Próbáltam minél rosszabb hatást elérni.
Elégedetten néztem a tükörbe.
Táskás szemek pipa, cserepes száj pipa, kócos, rendezetlen haj pipa, unott hagyjál meghalni fej pipa.
Tökéletes.
Készen állok a napra!
Lecammogtam az étkezőbe, közben pedig elmondtam vagy tíz Miatyánkot azért hogy ne fussak össze Chrissel.
Igaz, elhatároztam hogy többet nem török meg a szeme láttára de nem vagyok rá túlságosan kíváncsi ilyen korán.
Úgy tűnik Isten meghallott, mert senkit sem találtam a konyhában a göndör lányon kívül.
-Ilyen korán?-Nézett rám a pult mögül.
-Felkeltem a viharra.-Montam vállat vonva.
-Megvárod a többieket?
-Nem hinném, most nincs kedvem Chrishez.
A tegnapi fenyegetés után próbáltam összeszedni magam, de még nem teljesen sikerült. Az az igazság, hogy tényleg megijesztett.
Belőle tényleg kinézem, hogy megkínoz.
Ez pedig elég nagy probléma.
-Akkor várj egy kicsit. Csinálok tojásrántottát.
Mosolyogva ültem le a pulttal szembeni bárszékre.
-Szerinted hol kezdjem a takarítást?
-Hát, szerintem mosd le az ablakokat, aztán a folyosókon moss fel. Ezzel el leszel egy darabig.
-Pontosan mekkora is ez a ház?-Néztem rá kérdőn.
Erre nem felelt semmit csak elém rakott egy jól megpakolt tányért.
-Ez nem hangzik túl jól.-Fogtam meg a villám elkeseredetten.
***
-Hol is kezdjem?-Tűnődtem az egyik baromi hosszú folyosón állva.
Alyssa tanácsát megfogadva az ablakokkal fogom kezdeni. Abból pedig itt elég sok van. Körülbelül másfél méter távolságra voltak egymástól az egyméter széles ablakok. Volt vagy tíz.
Függönyük nem volt szerencsére, úgyhogy azzal majd nem kell bajlódnom.
-Szerintem fentről haladja lefelé.-Válaszolt egy ismerős hang.
Tátott szájjal néztem hátra.
-John!
-Igen így hívnak.-Morgott a kopasz.
-Már azt hittem soha többet nem látom!-Mosolyogtam vidáman.
-Jó is lett volna.-Motyogta.
Figyelmen kívül hagytam.
-Tudja olyan sok dolog történt! Képzelje takarítónő lettem. Egyébként fogoly vagyok. De maga mit keres itt? Talán kémkedik?-Suttogtam.
John lemodnóan rázta a fejét, mintha csak sajnálná hogy egyáltalán hozzám szólt.
-Nem vagyok kém. Én Chrisnek dolgozom.
Leesett állam figyeltem.
-Akkor apámnál kémkedett?-Kérdeztem ledöbbbenve.
-Igen.
Már szólásra nyitottam a számat de elsietett mellettem.
-Itt is hagy?-Görbült le a szám széle.
-Igen.
-Maga olyan kedves!-Kiáltottam utána.
Ez a John soha sem változik...
Pedig már tényleg lemondtam arról, hogy még találkozunk. Nem mintha annyira jóban lennénk de na. John az John. Vajon apám aggódik miattam? Tudja, hogy Logen ki akart nyírni? És John? Neki mi a szerepe ebben?
Megfogadva a tanácsát felsétáltam a padlásra és onnan haladtam lefelé a rohadt nagy ablakok takarítással.
Csak úgy értem el a tetejüket is, ha ráálltam az ablakpárkányra.
Éppen a Chris dolgozószobája előtti ablkakot mostam, amikor kivágódott az ajtó.
Ijedtemben majdnem leestem de még időben megkapaszkodtam.
Chris meglepődötten pislogott rám párat aztán a mögötte kilépő Tomhoz fordult.
-Mond meg a többieknek hogy elmegyek pár napra. Csak ennyit.
Tom bólintott.
Chirs mégegyszer végig nézett rajtam, tekintete rideg maradt, majd sarkon fordult és eltűnt a folyosón.
Ezután Tom is szónélkül lelépett.
Hát ez fura volt...
***
Három hosszú órámba telt mire lemonstam az összes ablakot. Az előző takarító tényleg nem lehetett valami precíz mert annyi retket szedtem le az üvegekről hogy már kezdtem rosszul lenni. Viszont még csak tíz óra volt úgyhogy úgy döntöttem felmosok. Ezt csináltam eggyig.
Ezek után úgy döntöttem megérdemlek egy kis táplálékot úgyhogy elindultam az étkezőig.
Amikor beléptem szembetaláltam magam három férfival. Még nem vettek észre úgyhogy jól megtudtam bámulni őket.
Az egyik szőke volt, ő nézett ki a legfiatalabbak. Aztán melette ült egy izmos barna hajú csávó aki éppen nevetett valamin. Velük szemben pedig egy újabb szőke ült, ő a fiatal fiú idősebb kiadásának nézett ki. Biztos tesók.
Ami rögtön szemet szúrt nekem az az asztalon lévő fegyverek.
Nagyot nyelve beléptem.
-Helóka.-Ez elég bénán hangzott.
Mindegyik felém kapta a fejét és tökéletesen egyszerre mértek végig.
Kényelmetlenül sétáltam oda Alyssához.
-Szia!-Köszöntött bolodgan.
-Ezek mindenkire így néznek vagy csak rám.-Böktem a még mindig engem bámult férfiak felé.
-Fiúk! Elég már!-Nézett rájuk mosolyogva.-Bemutatlak!-Fogta meg a karom és húzott oda az asztalhoz.
-Fiúk ő itt Amelia, Amelia ő itt Jason-mutatott a fiatal szőkére-ő itt Bryce-ez a baran hajú volt-ő pedig David.-Nézett fégül az idősebb szőkére.
-Heló.-Köszöntem újra.
-Szia! Nagyon örülök hogy találkoztunk, már vártam hogy megismerjelek, Alyssa már mesélt rólad.-Vigyorgott rám Jason.
-Ühüm.-Ültem le mellé.
-És, hogy vagy?-Kérdezgetett.
-Fáradtan és porosan, minden tiszta kosz itt.-Ismertem be.
-És hogy kerülsz ide?-Nézett rám David.
-Hát ez egy elég hosszú sztori.-Haraptam bele egy kiflibe.
-Van időnk.-Bíztatott Jason.
-Najó.-Sóhajtottam.
-Kezdjük az elején. Egy györnyörű nap otthon voltam és edzettem, az edzőm úgy gondolta megöl úgyhogy megpróbált megfolytani. Természetesen ezt nem hagytam úgyhogy bevertem a képét. Ezek után elfutottam, a házunk előtt jártam amikor egy emberke bedobott egy kocsiba és beadott valamit amitől kidőltem. Ezek után drága Tom barátom éheztetett egy retkes pincében röpke három napig. Amikor megjött a barátotok úgy döntött felvisz hozzá. Meg is tette. A csávó megfenyegett hogy megöl úgyhogy elszöktem. Sajnos emberünk megtalált úgyhogy visszahurcibált ide és a személyzete tagjává tett.-Fejztem be a lekerekített történetet.
A három férfi csak pislogott.
-Azta!-Veregetett vállon Jason.
-Miért rabolt el Chirs? Miért vagy ennyire fontos?-Kérdezte Bryce.
Most mondjam el az igazat?
Mondjam el hogy az apám kicsoda?
Mondjuk Chris amúgy is tudja, de akkor miért nem mondta el az elvileges barátainak.
-Kérdezd meg a főnököt, ha akarja elmondja.-Vontam vállat.
Vagy Chris sem tudja? Nem, az nem lehet. Akkor nem rabolt volna el. De ha tudja hogy ki vagyok és ha olyan körökben mozog mint az apám akkor neki nem ő a főnöke? Miért rabolt volna el? Mire kellek neki ennyire?
És ha már itt tartunk, Logen meg akart ölni. Ez azt jelenti hogy ő sem az apámnak felelt. Lehet hogy ő Chrisnek dolgozik? De Chris megmondta, hogy kellek neki.
Nem értek én semmit!
Sóhajtva kezdtem enni.
-És ti mit csináltok itt?-Tettem fel a kérdést.
-Mi is Chrisnek dolgozunk. Lassan tíz éve ismerjük. A barátunk még ha ő ezt nem is akarja beismerni.-Vigyorgott Jason.
-Szóval ti tudjátok hogy ki ő.
-Miért te nem?-Húzta fel a szemöldökét David.
-Nem. Azt tudom hogy ő is olyan rosszfiú akármi, de azt nem, hogy hol helyezkedik el ezen a vonalon.
A fiúk egymásra néztek.
-Sajnálom,-Mondta Jason kedvesen.-Nekünk nem tisztünk elmondani semmit.
-Remek.-Motyogtam a kajámba ami egyébként nagyon finom volt.
Legalább ennyi jó van a nyomorult életemben.