Fél év

18.

A barna hajú barátnőm szőke lett, én pedig alig bírom becsukni a számat.

Szánalmasan szembetűnő a kontraszt közöttünk. Ő lebarnult, én fehér vagyok mint a fal. Ő kipihent, én elnyűtt. Ő szőke, belőtt frizurával, én barna, össze vissza álló hajjal.

Döbbenten pislogtam rá miközben rám mosolygott.

RÁM MOSOLYGOTT!

-Szia Lia.-Köszönt miközben ellopott egy sült krumplit a tányéromról.

Na ez már több a soknál!

-Mit akarsz?-Morogtam oda, és meglepett milyen barátságtalan a hangom. De mit tehettem volna. Elárult, és elhagyott.
Szemét dög!

-Beszélgetni.-Vont vállat. Lassan végigigmértem, és keményen összeszorítottam az öklömet az asztal alatt. Új, komoly én, kérlek ne küld el visítva a halálba!

Nem tudtam, hogy mit keres itt. Talán elárulta Christ?

-Aha.-Közöltem majd ismét az ételem felé fordítottam a figyelmemet.

-Azt akartam mondani,-Köszörülte zavartan a torkát.-hogy jó újra látni. -Ez rólad nem mondható el drágám. -És..

Megakadt.

-Ha befejezted elmehetsz. Ennék.-Váo. Milyen jól megy ez a kegyetlen én! Kár, hogy már ennyitől bűntudatom van!De nem baj. Semmi gond! Majd hozzászokom. Még pár nap ebben a fehér szanatóriumban és olyan agymosottá válok mint az én nénikém. Apai. Nyilván. Az apám családja kattos... Miért nem gondolkodtam kicsit előbb?
Tudthattam volna, hogy itt valami nem okés. Ugye én nem vagyok ilyen?
Mi van ha én is bolond vagyok!?

-Mel?-Lóbálta meg a kezét előttem mire feleszméltem.

-Igen?-Kérdeztem nyugodtan. A nagynénim feje lebegett előttem aki minden karácsonykor olyan babát adott nekem aminek nem volt szeme. És még ő volt felháborodva mikor a kandallóba dobtam!

-Csak azt kérdeztem, hogy minden rendben van e. Furcsa vagy.

-Szokj hozzá.-Mosolyogtam. -Megváltoztam.-Ja kb két órája..

-Mindegy én..

-Tee..?

-Csak..

Farkasszemet néztünk egymással, de végül meguntam és ismét enni kezdtem. Nem volt többé szükségem rá. Nem érezhettem rossszul magam a társaságában.

-Tisztázni akartam a dolgokat.-Jelentette ki. Felkacagtam.

-Magasról szarok a dolgokra!-Csóváltam a fejem -Már megtanultam, hogy egy szavadban sem hihetek! Szóval ne pazarold az időmet. Éppen enni szeretnék.

-Amelia!-Csattant fel. Érdeklődve leraktam a villám.-Én sajnálom, de nem az én döntésem volt! Nem akartam ezt tenni oké?

Összeszűkült szemekkel végig mértem.

-Mit keresel itt?

Felsóhajtott.

-A főnök küldött.-Grimaszoltam.

-De melyik?

-Hát.. Chris.

Úgy éreztem itt az ideje, hogy igyak valamit, szóval gyorsan felhörpintettem az almalevemet.
Hát igaz! A férfi soha nem fog békén hagyni! Még ide is követ... Mi van ha álmomban elrabol..

-Értem.-Böktem ki.-Az a pszichopata nem bírja elviselni, hogy többé nem az ő tulajdona vagyok. Vagy talán nem talált másik takarítót akinek bámulni tudja a lábát? Kár. Biztos nagyon hiányzom már neki.-Gondolatban fejbe csaptam magam. Komolyság te ütődött!