『HYUN-JAE』
Hazudnék, ha azt mondanám, mennyire nyugodtan aludtam. A fejemben ezernyi gondolat kavargott álom formájában. Újra és újra átéltem azt, ami egy pár órával ezelőtt történt. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből. Túlságosan élveztem, amit nem tartok helyesnek, ha teljesen őszinte akarok lenni. Nem csak a helyzet miatt, hanem magam miatt is. Nem azt bántam, hogy jól éreztem magam közben, hanem azt, hogy pont miatta vannak ilyen érzéseim.
Miért pont ő?
Miért pont neki kellett lennie?
Ahogy kinyitottam a szemem, a lakásom már javában sötétebb volt, mint amikor Jungkook megérkezett. Óvatosan megemeltem fejem, hogy rápillanthassak az órára az ágyammal szemben. Hat óra volt. Majdnem négy órát aludtunk így, egymás karjaiban.
Jungkook halkan szuszogott, immár nyakhajlatomba fújva a levegőt, amitől enyhén szólva is kirázott a hideg. De számára ez egyértelműen kényelmes volt, így nem bosszankodtam sokat.
Óvatosan megpróbáltam kiszabadulni szorításából, ami azért nem volt egy egyszerű feladat tekintve, hogy rám nehezedett szinte teljes súlyával, én meg nem voltam egy erőemelő. Mégis, kis erőlködés árán, de sikerült lehámozni magamról, Jungkook válasza pedig egy nyűgös morgás volt, azután hasra feküdt, karjait a párna alá csúsztatta, s úgy aludt tovább, mint egy kisbaba.
Nyújtóztam egy nagyot, amint az ágy szélére ültem, aztán körbenéztem, hátha megtalálom a telefonomat, melyet fogalmam sincs, hol hagytam el a lakásban. Felálltam és egy kis keresgélés és tologatás után a nagy felfordulás közepén megtaláltam a készüléket.
Felnyitottam, ám csakhamar kipattant az álmosság a szememből, amint megláttam Dion üzeneteit.
____________________
Dion💗:
"Szia!😇Beszéltem Kyungsooval, mivel napok óta nem érlek el semmilyen közösségi oldalon. Azt mondta, hogy pihensz és csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e veled. Nagyon hiányzol már..."
Hyunjae💕:
"Szia! Ne haragudj, hogy nem válaszoltam.😔Kellett egy kis idő magamnak, hogy kiszellőztessem a fejem és átgondoljak pár dolgot. De minden rendben van velem, ne aggódj miattam, Oppa!🥰"
Dion💗:
"Semmi gond, megértem. Amennyiben nem én tettem valami rosszat, ami miatt eltűntél... Az eléggé frusztrálna😅"
Hyunjae💞:
"Nem, dehogy!😆Nem tettél semmi rosszat. Magánéleti gondjaim akadtak, szükségem volt egy kis pihenésre."
Dion💗:
"Megértem és remélem, minden megoldódott.🥰Mit szólnál, ha a héten elmennénk valahova, hogy kicsit kizökkenj ebből az állapotból?"
"Persze, ha neked nem gond!"
Hyunjae💞:
"Dehogy! Nagyon szívesen elmennék veled valahová😍"
Dion💗:
"Nagyszerű!😁Akkor majd megbeszéljük a részleteket, viszont most mennem kell, a szüleimmel vacsorázom. Később felhívhatlak?😄"
Hyunjae💞:
"Persze!"
Dion💗:
"Király!😎Akkor később!"
____________________
Rosszul kellene éreznem magam amiatt, mert úgy vigyorgok, mint a vadalma? Miközben pár órája feküdtem le egy másik férfival? Zavarnia kellene, hogy nem az ágyamban alvó fiúra gondolok, hanem a vonal túlsó végén lévőre? Bűntudat kellene, hogy gyötörjön?
Minden bizonnyal.
Az asztalra tettem a telefonomat, majd körbenéztem, s egy fáradt sóhaj hagyta el számat. Aish! Kezdhetem újra a takarítást... - mérgelődtem magamban és beletúrtam hajamba. Hirtelen furcsa érzés fogott el, mintha tiszta mocsok lennék, így megragadtam egy törölközőt és a fürdőszobába settenkedtem, nehogy Jungkook felébredjen. Egy szóval sem mondta ugyan, de tudtam, hogy mennyire fáradt. A hét összes napján az. Ahogy ismerem, biztos közel ájulásig hajtotta magát, ahogy mindig szokta. Úgyhogy, akármi is történt közöttünk, azt szerettem volna továbbra is, ha pihen itt egy keveset legalább.
Levettem a rajtam maradt pár ruhadarabot, aztán megengedtem a csapot. Amíg arra vártam, hogy felmelegedjen a víz, a szennyeseimet a szennyes tartóba tettem. Újra moshatok egy adagot - jegyeztem meg gondolatban, ami mosolyra késztetett. Pár perc elteltével ellenőriztem a víz hőmérsékletét, amint pedig úgy véltem, hogy megfelelő, a zuhany alá álltam.
Valószínűleg nem voltam azzal egyedül, hogy zuhanyzás közben világmegváltó terveket szövögettem, így általában ezek a percek jelentették számomra nem csupán a testi, de szellemi megtisztulást is. Őszintén szólva, szükségem is volt rá. Rendbe kellett tennem a fejemben kavargó gondolatokat Jungkookkal és ezzel az egész szituációval kapcsolatban. Megint.
Képtelen lennék pontos és ésszerű magyarázatot adni a bennem kavargó jelenségre - hívjuk ezt egyszerűen "Jungkook-effektnek". De az egyszer fix, hogy futótűzként járta át minden porcikámat a libabőr, ha csupán rágondoltam. Hihetetlen, hogy képes voltam beleborzongni a puszta gondolatába is annak, hogy talán nem ez volt az utolsó alkalom, hogy hagyom magam engedni a csábításnak.
Nem szeretem őt. Legalábbis nem jobban, és nem máshogy, mint a barátomat. Viszont, azzal nem tudok mit kezdeni egyelőre, hogy ebből a két alkalomból - amiből az egyikre ráadásul nem is emlékszem - többet akarok. Többet belőle, többet abból az érzésből, amit kihoz belőlem. Lehet, hogy önző dolog, ami most a fejemben jár és, hogy ilyen hirtelen pálforduláson estem át, de már nem hoz lázba a puszta gondolata sem annak, hogy továbbra is dacoljak azzal, ami eddig is nyilvánvaló volt: talán van köztünk valami.
Ez nem szimpla barátság. De nem is szerelem.
Valahol ott, a kettő között. De kétségbevonhatatlanul világos számomra, mennyire vonzóvá vált számomra, egyik pillanatról a másikra.
Ellenben, végig kell gondolnom, mit is akarok igazán. Ezentúl már semmi sem lehet és nem is lesz olyan, mint régen. Ebbe bele kell törődnöm. Egy idióta az, aki azt mondja, hogy egy ilyen után minden ugyanúgy fog menni. Nem, rohadtul nem. Mindig is ott fog bennem motoszkálni a gondolat, hogy mi lenne ha...? Mi lett volna, ha...?
Barátok voltunk. Semmi több. Ugyanakkor mégis. Ez emberi ésszel is csak egyszerűen hülyeségnek hangzik. Hát, ha még át is kell élni.
Elzártam a csapot, s a törölközőmet megragadva gyors áttöröltem magam, majd bele csavartam magam. Résnyire nyitottam az ajtót, aztán megbizonyosodva arról, hogy Jungkook még mindig úgy alszik, mint akit leütöttek, lábujjhegyen kiosontam a fürdőből egy tiszta fehérneműért és valami otthoni ruháért kezdtem el kotorászni a szekrényemben.
Felvettem egy kinyúlt, régi pulóvert, ami még talán Dohyuné volt egyszer, illetve egy egyszerű melegítő nadrágot, aztán a konyhába sétáltam valami harapnivalóért. Végül egy nagy bögre, forró tea mellet döntöttem, ha még nem lett volna így is elég forró a hangulat. Ráültem a bárszékre, s az italomat a laptopom mellé tettem.
Nem különösképpen volt ötletem, mivel is üthetném el az időt, amíg Jungkook alszik, ám megihletett a csend és eszembe jutott, hogy Kyungot milyen hirtelen leráztam.
____________________
Bootylicious🍑:
"Kyungie~~"
Kyungie🌈☁️:
"Mit csináltál?😑"
Bootylicious🍑:
"Miből gondolod, hogy csináltam valamit?!🤨😳"
Kyungie🌈☁️:
"Csak akkor hívsz így, ha valami hülyeséget csinálsz...🙂szóval essünk túl rajta😐"
Bootylicious🍑:
"Oh...😳Igazad van, hülyeséget csináltam😅"
Kyungie🌈☁️:
"Kitalálom... köze van Jungkookhoz💀"
Bootylicious🍑:
"Ahahhah... talán🤡"
Kyungie🌈☁️:
"Biztos akarom én ezt tudni?😩"
Bootylicious🍑:
"Azt csak te tudhatod, Kyungie~~~🤭🥰De nem, nem akarod tudni valószínűleg. És igen, ettől függetlenül elárulom, mert szeretlek🙂"
Kyungie🌈☁️
"Oké🙄"
Bootylicious🍑:
"🙂hahahhahatalánmegintlefeküdtünkhahaahaa🙂"
Kyungie🌈☁️:
"..."
Bootylicious🍑:
"Ennyire gáz a helyzet?😭😭"
Kyungie🌈☁️:
"Először is, jó döntés volt leülni és tölteni magamnak egy pohár bort. Másodszor pedig az, hogy ez a helyzet mennyire gáz csak attól függ, hogy te annak érzed-e😌"
Bootylicious🍑:
"De te mit gondolsz? Szerinted hiba volt?😓"
Kyungie🌈☁️:
"Mit szólnál, ha holnap nálam aludnál és átbeszélnénk? 😊Amúgy is régen volt már közös programunk...😩😞"
Bootylicious🍑:
"Benne vagyok!!!😎❤️"
____________________
Akárhogyan is alakul az életem, akármilyen módon is vesz fordulatot, hozhatok ezernyi rossz döntést, választhatom a rossz utat rengetegszer, szembefordulhatok a saját elveimmel. Egy valami biztos marad: Kyung.
Kissé megkönnyebbülve bámultam a telefonom kijelzőjét, ahol Kyunggal még pár érdektelen dologról beszéltünk, mint a közelgő beadandók, vizsgák és miegymás. Mind tudjuk, hogy amilyen lendülettel ez az egyik fülemen keresztül bejut, a másikon ugyanígy távoznak is az információk, így Kyung rendszeresen figyelmeztet, nehogy véletlenül is elfelejtsem.
- Kivel pötyögsz ilyen szorgosan? - dörmögött mögöttem Jungkook. Először vállam fölött átpillantottam, míg végül az egész testem követte és felé fordultam a széken ülve.
A múltkorit kivéve sosem aludtam még vele, így újdonság volt számomra annak a látványa, ahogy kócos hajjal, görnyedt, félig betakart testtel csukott szemeit dörzsölte álmosan és fáradtan, miközben rekedtes hangon beszélt hozzám. Valahol jó érzés volt ezt látni, ám ugyanakkor megrémisztett, mert ez egy olyan oldala volt, ami talán túl privát a mi barátságunk számára.
- Csak Kyung írt, hogy ne felejtsem el a határidőket ebben a szemeszterben. - Végülis, nem hazudtam. Ugyan nem a teljes igazság, de legalább nem hazudtam neki. Ez azért jó, nem? - Aggódnak értem.
Nem szólt semmit, csak ásított egyet és bólogatott.
- Én is aggódtam, ezért is jöttem el... - jegyezte meg Jungkook viccelődve, de persze mindketten tudtuk, hogy mire utalt ez a megjegyzés. Hát, ha úgy nézzük, meglátogatott. - Khm... Egyébként, beszélhetnénk arról, ami történt? Kb két órával ezelőtt? Meg a múlt héten?
Nyeltem egy nagyot.
A gyomrom egyszeriben görcsbe rándult, a fene se gondolná, miért. Annyira zavarba hozott az egész témaváltás, hogy hirtelen gondolkodni sem bírtam. Olyan volt, mintha elfelejtettem volna gondolkodni. Pedig már nem kellene így éreznem. Nem tudom, mik ezek a hirtelen hangulatingadozásaim, de van egy olyan érzésem, hogy rossz vége lesz előbb-utóbb.
Bólintottam.
- Remélem nem érezted úgy, hogy belekényszerítelek ebbe az egészbe - dörzsölte meg kínosan nyakát Jungkook, ám amint nemlegesen ráztam a fejem, láttam rajta, hogy egy fokkal nyugodtabban érzi magát. - Huh! Oké - nevetett, majd folytatta. - Szóval, úgy gondolom, hogy kár lenne tagadni, hogy valami van köztünk.
- Mégis mire célzol ezzel? - ráncoltam a szemöldököm ezen a kijelentésen. Az egy dolog, hogy nekem erről a "valami van köztünk" dologról saját elképzelésem van. De azt továbbra is homály fedte, hogy számára ez pontosan mit is jelent.
- Mármint... én... vagyis látszólag megvan köztünk a kémia. És hát ami most történt, az... huh! - Jungkook nem sokszor beszélt lányokról, illetve lányokkal sem, így nem sokszor volt szerencsém látni ilyen állapotban, de abban biztos voltam, hogy ebben a beszélgetésben nem en voltam az egyetlen, akinek kissé kellemetlen volt erről beszélni. Persze, férfiként neki is megvolt a kis saját világa, amiben azért előfordult pár alkalmi partner, hiszen nem egy barlangban él, akármilyen sokan is szeretnék ezt hinni.
- Nézd, Jungkook! - Úgy gondoltam, hogy itt az ideje erőt vennem magamban és a korábban inamba szállt bátorságomat újra előszedni. Most nagy szükségem volt rá. - Szeretlek, te vagy az egyik olyan barátom, aki extrém közel áll hozzám. Igen, jó volt az, ami történt és abszolút nem bántam meg. Nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni, de remélem tudod, hogy ebből nem kellene rendszert csinálnunk...
- Miért is ne? - Fogalmam sincs, hogy jött ez az egész, de mintha tudatomon kívül saját magam ellen játszanék azzal, hogy ilyen ötleteket adok neki. - Mármint, "rendszert" csinálni ebből egy egész okos gondolat.
- Ugye most nem arra célzol, amire gondolok, hogy célzol?
- Valószínűleg... de.
- Kizárt! Ezt azonnal verd ki a fejedből! - tiltakoztam, aztán lehuppantam a székről. Holott, mindannyian tudjuk, hogy mennyire ez volt az, amire vágytam nemrég. A belső ördögöm arról győzködött, hogy mennyire király ötlet ez, míg a másik vállamon ülő kisangyal próbált lebeszélni erről a barátilag erkölcstelen megmozdulásról. Ha egy pszichológus látná, mi megy végbe a fejemben ilyenkor, valószínűleg idegösszeomlás kapna ettől a sok nonszensztől.
- De miért?
- Mit miért? Ezt próbáltam elmagyarázni neked két órája is. Barátok vagyunk. A barátok nem tesznek ilyeneket, főleg nem "rendszeresen".
- Most lehet ezt mondod, de nekem ez nagyon nem így jött le az előbb... - jegyezte meg morogva Jungkook. Úgy érzem, hogy egy olyan vitába szálltam bele, amiben tudom, hogy nem nekem van igazam, mégis, márcsak büszkeségből sem engedem, hogy az övé legyen az utolsó szó. - Mondhatsz, amit akarsz, de ismerd be, hogy egyszerűen kurva jó volt az, ami történt!
Igen, talán akarom, hogy ne ez legyen az utolsó. Ugyanakkor eszembe jutott az, hogy sokkal több érvem szól ellene, mint mellette. Ott volt a barátságunk, Dion... Nem szerettem volna emiatt bármelyiket is elveszíteni.
- Igen, az volt!
- Akkor miért állsz ellent?
- Mert nem érzem helyesnek.
- Honnan tudod, hogy amit most csinálsz, az a helyes? - vágott vissza Jungkook. Nem kiabál velem, mégis azt az érzést kelti, mintha egy kisgyermek lennék, akit leszid az anyja. - Figyelj, nem foglak belekényszeríteni semmibe. De egy próbát megér szerintem. Ha nem működik, abbahagyjuk és soha többé nem beszélünk róla - mosolygott rám.
Annyira utálom ezt benne. Utálom, hogy ezzel a mosollyal mindig eléri, amit akar. Utálom, hogy hagyom neki, hogy elérje, amit akar, amikor így néz rám.
- Na, mit szólsz? - vonogatta a szemöldökét, mire a szemeimet forgattam. Bohóc.
- Még átgondolom. - A másik bohóc.
- Ezaz! - pattant fel az ágyból, aztán a cuccaihoz sietett. Gyorsan összekapkodta a földre dobott ruháit, majd felvette őket. - Viszont most mennem kell! Majd beszélünk! - mondta, majd egy puszit nyomott homlokomra és már el is tűnt a lakásból.
Más persze zokon vette volna, ha egy ilyen eseménysorozat után csak úgy elmegy, de engem hidegen hagy, merre megy ezután. Van magánélete, amibe én nem akartam soha beleszólni, így ezúttal sem kérdeztem meg, hova siet ennyire. Nyilván furcsállnom kellett volna, hogy lelép, vagy arra gondolni, hogy csak erre, meg arra kellek neki, de azért ennyire nem vagyok toxikus.
Na meg, így legalább nem kellett nekem sem kifogást találni arra, ha Dion hív.
Így mindenki jól járt.