Ijedten kapta felém a fejét aztán sóhajtott egyet.
- Nick, a frászt hoztad rám. - nézett rám mosolyogva.
- Leo... - mondtam halkan és odarohanva hozzá leterítettem a kórházi ágyra. - Soha ne csináld ezt még egyszer értetted? - zokogtam magamhoz szorítva. Azonban ami ezután történt arra egyáltalán nem számítottam.
Leo nyögött egyet alattam.
Kikerekedett szemekkel néztem a kipirosodott arcú Leot. Kapkodta a levegőt, ködös volt a tekintete és a rajta lévő takarót markolta, de annyira, hogy az ujjai fehérek voltak.
- Leo? - néztem rá döbbenten.
- Megbocsátson fiatal ember de most ki kell mennie. - jött be egy nagyon fiatal hölgy.
- De mi a baja? - kérdeztem kétségbe esve miközben a fiúk kivonszoltak.
Leo
Amikor Nick rám ugrott éreztem minden egyes pocikáját a ruhái alatt. A testem egészében kezdett felforrósodni és a vérem villámsebességgel kezdett lefelé áramlani. Ziháltam, teljesen ki voltam pirulva, és a látásom is elhomályosodott.
- Leo? - hallottam a hangját.
- Megbocsátson fiatal ember de most ki kell mennie. - jött egy női hang aztán még hallottam, hogy Nick kétségbe van esve végül pedig a látásom egy idő után elkezdett kitisztult.
- Leo figyelj rám. - hallottam megint a nő hangját. - A szobádnak van egy külön fürdője. Menj be és ha végeztél beszélnünk kell. -
Erőtlenül bólintottam és elindultam a fürdő felé.
Miután rendbe tettem magam ledőltem az ágyra és ránéztem a nőre vagyis inkább a lányra.
- Ez volt az első alkalom, hogy felizgulsz? - kérdezte kuncogva.
- Nem igazán. - motyogtam.
- Ahhoz képest elég furán viselkedtél. Na de nem azért vagyok itt. - mondta és leült az ágyamra. - Lilla vagyok, és gyakornokoskodom itt. -
- Hogy vetted észre, hogy bajom van? -
- Csak erre jártam, de meg kell kérdezzelek, hogy neked tetszik az a fiú aki előbb bent volt? -
- N-nem. - dadogtam mire Lilla kuncogni kezdett.
- Csak úgy nem fogsz felállni, buta gyerek. -
- De nekem nem tetszik Nick. -
- Jó értem, majd rájössz magad. A másik kérdésem az az, hogy mondjam el a kint lévőknek ezt vagy hazudjak? -
- Hazudj! - válaszoltam azonnal.
- De akkor valami jó hazugság kell. -
- Rohamom volt? -
- Oké. Ez esetben mindent elintézek. - mosolygott és elhagyta a szobámat.
Hátra vágtam magam az ágyon és Nicken kezdtem agyalni.
Körülbelül egy fél óra után hallottam az ajtót nyitódni amin anya jött be.
- Anya. - néztem rá az idős hölgyre boldogan.
- Szia Leo. - mondta és leült mellém.
- Mesélj, mi van az árvaházzal! -
- Semmi érdekes igazából. -
- Van új gyereked. -
- Igen. Egy kislány, 5 éves és eléggé magába forduló. Nem sikerült még nyitnia az emberek felé. A szülei adták be hozzánk azzal, hogy nekik nem kell mert csak a pénz megy rá. -
- Szemetek. Hasonló mint amilyen én voltam, miután elvesztettem Mayát? -
- Egy kicsit igen. - sóhajtott gondterhelten.
- Bemegyek hozzá ha kiengednek. - mondtam pár perc hallgatás után.
- Biztos vagy benne. -
- Aha szeretném beszélni vele. Hátha nekem megnyílik. -
- Rendben van. - mosolygott rám és átölelt.
Elbúcsúzott és magamra hagyott a szobában.
A délután során Maryék, Oli, Mark és Will is eljött de nekem nagyon nagy hiányérzetem volt mert Nicket egész nap nem láttam.
- Srácok, Nick miért nem jött veletek? - kérdeztem a fiúkat.
- Azt mondta dolga van. - vont vállat Mark.
- Miért? Hiányolod? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán Will mire nekem pír szökött az arcomba.
- Csak itt egy maci és azt hiszem ezt Nick hozta. - motyogtam.
- Jaja. Ezt ő hozta neked ma reggel. -
A szívem gyorsabban kezdett dobogni és egy kicsit kipirultam.
- Na jó most már hagyunk. Na minden igaz holnap és végleg kiengednek a kórházból. - borzolta össze a hajam Mark és ők is elmentek.
Fáradtan dőltem le az ágyra és néhány perc alatt elnyomott az álom.
Reggel Lilla ébresztett azzal, hogy van még hátra pár teszt és ha ezek jó eredményt mutatnak mehetek haza.
Körülbelül az egész délelőtt ezzel telt, viszont megérte, mert most már biztosan elhagyhatom a létesítményt.
Lilla segített összepakolni és közbe többször is azon kaptam, hogy nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de aztán mégsem mondott semmit.
- Remélem még összefutunk. - nyújtotta a kezét, amit megfogtam és megráztam.
- Mi az amit mondani akartál? -
- Oh észre vetted. - sóhajtott - Tudod csak annyi, hogy tisztáznod kéne az érzéseid Nickkel kapcsolatban. -
- Igen ezen én is tűnődtem már. Még nem vagyok teljesen biztos magamban de majd meglátjuk mi lesz belőle. - mosolyogtam rá halványan és elhagytam a kórházat ami előtt Maryék vártak.
- Szia Leo. - mosolygott Mary. - Mindened meg van? -
- Aha úgy tudom. Lehet egy kérésem? -
- Mond. -
- Kiraktok az árvaháznál? Anyának van egy új gyereke aki elég nehéz eset és szeretnék neki segíteni. -
- Rendben van. -
- Köszönöm. - mosolyogtam én is.
Beraktam a cuccomat a kocsiba és én is beültem.
Az árvaházhoz érve kiszálltam, elköszöntem a szüleimtől és bementem az épületbe. Ekkor hirtelen rohamoztak meg az elmúlt 15 év emlékei amik egy részt boldoggá tettek más részt elszomorítottak mert akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott ez a hely.
- Te vagy Leo? - hallottam magam mögül egy vékony hangot. Megfordultam és kislánnyal találtam szembe magam. Fekete haja volt égkék szemekkel, ami kicsit ijesztően hatott, aztán megláttam, hogy karját és a lábát kötések borítják. Nem akarom tudni mit élhetett át.
- Igen én vagyok. - mosolyogtam halványan és leguggoltam. - Téged hogy hívnak? -
- Emma vagyok. - suttogott.
- Emma, megfogod a kezem? - kérdeztem, mire elhúzódott tőlem. - Megmutatod a szobád? -
Aprót bólintott és elindult a szobákkal teli folyosón.
Olyan középtájon megállt és lenyomta a kilincset. Bement a szobába és láttam hogy a bent lévő bútorok szinte teljesen üresek. Közben Emma lehuppant az ágyára és egy képeskönyvet vett a kezébe.
- Szereted az ilyesmit? - kérdeztem tartva egy kis távolságot. Bólintott mire én kinyújtottam a kezem amitől összerezzent.
- Semmi baj. Nem érek hozzád, de ha gondolod olvashatok a könyvedből. - mosolyogtam rá halványan.
- Oké. - suttogta és letette a könyvet a földre. Miközben én a kezembe vettem a könyvet jól betakarózott és rám emelte a tekintetét.
Olvasni kezdtem és pár perc után láttam, hogy elaludt. Egy fájdalmas sóhajt engedtem ki miután végig néztem a kislányon.
- Kicsit ijesztő elsőre igaz? - suttogott anya az ajtófélfának támaszkodva.
- Mi történt vele ami miatt ilyen állapotban van? -
- Mindennap bántották testileg és többször is megerőszakolta a nevelő apja. Az az ember egy vadállat. -
- Istenem. És még én mondtam, hogy milyen rossz életem volt. -
- Tudod, az a lényeg, hogy te mekkorának látod a problémát nem az, hogy másoknak rosszabb volt-e vagy sem. Mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak. - mondta egy fél mosollyal. - Szerintem jót tennél neki. -
- Akkor legközelebb is jöhetek? -
- Megkérlek, hogy gyere. -
- Szívesen jönnék, csak nem tudom mennyire bír Emma. -
- Kedvel hidd el nekem. -
- Rendben. - mosolyogtam halványan és egy ölelés után felhívtam Williamet, hogy jöjjön értem.
Otthon kicsit fáradtan dőltem az ágyamba miután elmentem fürödni.
- Mi lesz a bepakolással öcsi? - jött be Mark a szobámba.
- Majd holnap. - nyavalyogtam.
- El fogod felejteni. -
- De ma már nincs erőm felállni se. -
- És még rám mondják, hogy lusta. -
- Nem te voltál 10 teszten amik miatt a kórház különböző részeire kellett mászkálnod. -
- Akkor majd én bepakolok neked. -
Elkezdett keresgélni aztán látszott az arcán, hogy leesett neki, hogy még nem kaptam könyveket. Abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés ami látszólag Marknak nem tetszett mert hozzám vágott egy párnát.
- És én még az elején azt hittem, hogy ártatlan kis öcsém lesz erre megkapom az ördögöt. -
- Azért te sem panaszkodhatsz. - nevettem.
- Ugye holnap jössz a gólyabálba. -
- Miért az mi? -
- Hát nektek szerveznek egy bált amin megismerhetitek a többieket a suliból. -
- Ott is olyan hülyék vannak mint te? -
- Először is ez nagyon gonosz volt, másodszor igen nagy részt. -
- És Maryék azt akarják, hogy olyan suliba menjek, ami hemzseg a Markoktól? Ez kedves. -
- De Nick is ott lesz. - mondta a szemöldökét húzogatva mire én elpirultam. - Úristen, ez komoly? - nézett rám ledöbbenve Mark.
- M-mi? -
- Neked bejön Nick? - vette halkabbra a hangját. Először hallgattam aztán alig láthatóan bólintottam.
Mark mint valami óvodás kezdett ugrálni a szobában aztán meg rám ugorva kezdett ölelgetni mint valami bazi nagy plüss macit.
- Szállj le rólam, rohadt nehéz vagy. - lökdöstem.
- Van egy meleg öcsém. - vigyorgott rám. Tisztára be van szívva.
Nick
Otthon ültem és a telefonom nyomkodtam amikor Mark megjelenő chatfeje megzavart.
Mark: Haver, olyat mondok, hogy beszarsz.
Nick: Na mondjad.
Mark: Az öcsém beléd zúgott.
Nick: MIIIII VAN?
Mark: Nem viccelek. Most vallotta be nekem.
Nick: Van egy meleg cuki öcséd aki szerelmes belém?
Mark: Pontosan. Szóval csinálj magaddal valamit és kapd le holnap a bálon.
Nick: És ha nem akarja?
Mark: Mikor lettél te ilyen beszari? Azt akarod, hogy Olivia szerezze meg magának?
Nick: Lekapom holnap.
Mark: Na azért.
Széles vigyorral az arcomon dőltem hátra és próbáltam feldolgozni azt az információt, hogy Leo szeret.
Ez bele tellett egy kis időbe de aztán elkezdtem előkészülni a holnapra. Gyorsan bepakoltam és előkerestem az öltönyöm amit még a srácokkal vettünk körülbelül 3 hónapja. Megfürödtem, még megnéztem valami romantikus nyálas filmet aztán elmentem aludni.
Itt az új rész. Rövidebb lett mint amit szoktam írni, ezért bocsi. 😖 Remélem jó lett. :)