4. fejezet - Az igazság

3.5K 182 35
                                    

Most nagyon kedvesnek érzem magam. Új rész jeeeeeeejj. 

Jó olvasást!  

- Hallod Leo. Mesélj már magadról. - bökdösött az egyik srác akiről kiderült, hogy Willnek hívják ahogy az is, hogy a másikat Lukenak. Kérdően néztem rá mire csak megrázta a fejét. Vállat vontam és mentem tovább Nick mellett. 

- Mennyire van káosz a házatokban haver? - kérdezte Luke. 
- Inkább nézd meg. - sóhajtott egyet és egy nekem már ismerős sarkon befordult. 

Ahogy megláttam a házukat bevillant egy kép ahogy Nicket veri az apja. Biztos ijedt képet vághattam mert Nick a vállamra tette a kezét, és rám mosolygott. 
- Nem fog többet bántani. - mondta, mire egy aprót bólintottam. 

Bementünk a házba és rögtön facsarni kezdte az orrom a pia szag. Nagyon sok minden nem volt a helyén, viszont volt annyi képzelet erőm, hogy átnézek a hibákon. 
- Wow. - mondtam csodálva a fejemben létre jött képet. 
- Ennyire tetszik Nick segge? - kérdezte Will egy perverz mosollyal mire én hányhatnékot játszottam.
- Ezt fájt az egómnak. - szorította meg a pólóját a szíve felett és rám kacsintott úgy, hogy csak én lássam. Halványan elmosolyodtam és megforgattam a szemem.
- Mivel kezdjünk? - kérdeztem.
- Először szedjük fel földön lévő cuccokat aztán felmosunk. Megfelel? - mondta Luke. Beleegyeztünk és elkezdődött a több órás takarítás. 

Nem viccelek öt órába telt, mire végeztünk a földszinttel. Fent már kisebb volt a káosz, mert csak a szülők volt szobáját és a fürdőt kellett egy kicsit helyre pofozni. 
- Fú~j. - hallottuk a Luke hangját amint kivett egy övet amin odaszáradt vér volt. 
- Csak dobd ki! Az összeset. - mondta Nick. 

Luke kivett a szekrényből még legalább öt ugyanolyan véres övet és lement vele. Ha rájuk gondoltam el fogott a hányinger. 
- Kértek pizzát? - kérdezte hirtelen Nick. 
- Jaja. Éhen halok. - mondta Will miközben Luke visszajött. 
- Amíg kijön a kaja segítesz nekem Leo? Lent van valami amit ki kéne dobni csak fogalmam sincs hova tette az a fasz. - 

Kérdően néztem rá aztán csak bólintottam. Amint leértünk a lépcső aljára Nick átölelte a derekam hátulról. 
- Mit csinálsz? - kérdeztem sűrűn pislogva. 
- Oh, bocsi. - húzódott el tőlem a kezeit feltartva mintha zsaru lennék. - Csak fent úgy tűnt nem vagy jól. - mondta egy kis pírral az arcán. 

Fura ez a gyerek de az kétségtelen, hogy jól esik a törődése. Furcsa, hogy ez egy fiútól van. De végül is a törődés az törődés bárhonnan is jön. 

- Nem baj. - motyogtam de amikor megéreztem két kart az oldalam rájöttem, hogy ő is hallotta. 
- Ha a szobámban lennél már kikötöttelek volna. - suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. 

Idegesít, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem. 

- Akkor erőszakot alkalmazok rajtad. - vontam meg egyszerűen a vállam mire Nick kuncogni kezdett.
- Harapós vagy. De ez tetszik. -
- Na-na. Én nem vagyok meleg elfelejtetted? - mondtam belenézve a szemeibe.
- Attól még nekem tetszik? -
- De ugye nem vagy szerelmes belém? - kérdeztem félve a választól.
- Dehogy. - mondta aminek őszintén nem tudtam hinni.
- Ez nem volt túl őszinte. - fordultam vele szembe.
- Tényleg nem. -
- Akkor megnyugodtam. - sóhajtottam egyet. - Nagyon rosszul éreztem volna magam, ha igen. Nem akarok senkit sem megbántani azzal, hogy nem érzem azt amit ő. - mosolyogtam halványan. Ő is elmosolyodott, és összeborzolta a hajam.
- Menj vissza a többiekhez, addig én megvárom a pizzát. -
- Oké. - mondtam majd felfutottam a lépcsőn a szobába. 

- Na mit mondott? - kérdezte Mark. 
- Honnan veszed, hogy beszélgettünk? -
- Ez egy rendkívül hülye kérdés volt. - mondta Will vigyorogva. 
- Tudod hogy érettem. Szóval? - 
- Egy, ismerem már a trükkjeit és kettő, az ajtó nyitva volt így hallani lehetet, hogy beszélgetés folyik lent. - 
- Jó értem. - 
- Meghívott az ágyába? - kérdezte Will hatalmas vigyorral az arcán. 
- Nem. Jesszus. Fúj. Csak megkérdezte jól vagyok-e azok után, hogy láttam a verést. - 
- Na ezt nem vártam volna tőle. - 
- Srácok, csak úgy kérdem, hogy hallottátok az ajtó csapódást? - kérdezte Luke. 
- Mikor? - kérdeztük egyszerre. 
- Hagyjuk. Megnézem mi van Nickkel. - 

A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesójaDove le storie prendono vita. Scoprilo ora