A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesója

6. fejezet - Olivia vagy röviden Oli

Leo

Otthon rögtön megkaptam Marktól azt a kérdést, hogy mennyire volt durva Nick. Őszinte leszek először nem esett le mire gondol aztán sajnos rájöttem. 

- Mondták már neked mennyire idegesítő vagy? - 
- Ja. Többen is. De nem nagyon zavar. - 
- Vettem észre. -
- Most mi van? Nem kell mindenkinek megfelelnem, és nem is akarok. - 
- Egy szóval sem mondtam ilyet csak... jó lenne ha nem gondolnád azt, hogy lefeküdtem a haveroddal. - 
- Ne durcizz már! Csak vicc volt. - 
- Elég rossz a humorod. - motyogtam. 
- Ezt csak te gondolod így. - 
- Pff. - forgattam a szemem. 
- Amúgy apáék vettek neked egy normális telefont. - 
- Miért? Nekem jó a régi. - 
- Nem baj. Attól még kapsz egy másikat. - vigyorgott. - És sokkal több zenéd is lesz. - 
- Honnan tudtad? - 
- Ugyan már. Ne néz hülyének. Egyik ember sem tud zene nélkül élni. - 

Kérdőn néztem mire kuncogni kezdett. - Lent van egy kábel nélküli fülhallgatóval és a töltőjével együtt. - 
- Köszi. - mondtam és már kitártam volna a karomat, hogy megöleljem aztán meg gondoltam magam.
- Na ne már öcsi. - tárta ki a karjait egy fél mosollyal.
Félve megöleltem vele ellentétben. A szuszt is kiszorította belőlem.
- Jó szerintem elég lesz mert mindjárt megfulladok. - veregetem meg a hátat mire vigyorogni kezdett majd eltűnt a szobájában.

Én elmentem Maryhez aki rám nézve mindent tudott.
- Gondolom Mark mesélt a telefonról. - mosolygott.
- Igen. - mondtam boldogan és a szememmel a készüléket kezdtem keresni.
- Az asztalon van. - mutatott az említett helyre. Boldogan vettem a kezembe a telefont. Rögtön zenéket kezdtem keresni rajta.
- Leo. Délután kimegyünk a srácokkal deszkázni. Jössz? - kérdezte Mark.
Valamit hümmögtem mert ne igazán figyeltem magára a kérdésre.
- Meleg vagy? - 
- Aha biztos. - válaszoltam továbbra sem figyelve a kérdésre. - Várj mi? - néztem rá kérdőn. 
- Semmi. - mondta de látszott, hogy kiröhögni készült. 
- Köcsög. - motyogtam. 
- Ezt hallottam. - kiáltott vissza aztán felment. 
- Nem vagyok meleg. - kiabáltam utána. 
- Jó jó. Ha kiélted magad öltözz fel és megyünk. - mondta. 
- Oké. - 
Még Mary odaadta a fülhallgatót és a töltőt amivel felrohantam a szobámba. Gyorsan bedugtam a konektorba a kábelt és kipróbáltam a fülhallgatót. 

Annyira belemerültem a zenékbe, hogy egy repülő párna zökkentett ki. Letettem a fülhallgatót és dühösen néztem az ajtóban röhögő Markot. 
- Bocsi csak az a fej. - fogta a hasát, mire én megdobtam egy párnával. - Jól van na. Abbahagytam. - sóhajtott egyet. - Szóval azt akartam mondani, ha akarsz velem jönni akkor öltözz. - 
- Oké. Öt perc. - mondtam és a szekrényemhez mentem. Nem sok ruhám van az árvaházból, de legalább jó állapotban vannak. Felvettem egy egyszerű farmert és egy rövidujjú pólót. Az új telefonomat a hátsó zsebembe csúsztattam a fülhallgatót meg az egyik elsőbe és lefutottam a lépcsőn. 
- Nehogy leess mert anya kitekeri a nyakam. - mondta az ajtóban állva. 
- Nem is tudom ki sietetett? - 
- Oké győztél, csak gyere. - 
Gyorsan felkaptam magamra a cipőt és Markot követtem ki az udvarra. 
- Mivel megyünk? - 
- Hát ezzel. - 
Előhúzott egy rollert ami szerintem kettőnknek kicsi lesz. Felállt a járműre és rám nézett. 
- Na~ nem. Nem nem. Úgy sem férünk el rajta. 
- Ne legyél már ennyire izé. Kapaszkodj belém és nem lesz baj. - 
- Édes istenem ments meg. -  

Aha. Hát most már tudom, hogy ha Mark azt mondja nem lesz baj akkor nem hiszek neki. 

- Erre soha többet nem veszel rá. - szálltam le a rollerről két métert hátrálva mikor megérkeztünk valami parkba. 
- Szerintem buli volt. - vigyorgott rám Mark. - De akkor legközelebb Nick mögé állítalak. - bökött a fejével az említett felé. 
- Oh, szia. - 
- Hali tökmag. - köszönt egy hatalmas mosollyal. 
- Amúgy jelenleg hol vagyok? - 
- A törzshelyünkön. Mindjárt jönnek a többiek is. - mondta Will átkarolva a vállam. 
- Addig körül nézek. - 
- Elég nagy ez a park. Nem fogsz eltévedni? - 
- Figyu, ez nem egy ikea áruház, visszatalálok. Meg amúgy is már van normális telefonom. - 
- Az lehet, de egyikünk száma sincsen beírva csak anyáéké. - mondta Mark és kinyújtotta a karját. A kezébe raktam a telefont amin pötyögött egy kicsit aztán odaadta Nicknek aki megint csak pötyögött rajta aztán Will is. 
- Oké. Most már el szabad veszned. - adta vissza a telefonom Will amit szemforgatva a zsebembe csúsztattam.