A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesója

10. fejezet - Szeretem

Ijedten kapta felém a fejét aztán sóhajtott egyet.
- Nick, a frászt hoztad rám. - nézett rám mosolyogva.
- Leo... - mondtam halkan és odarohanva hozzá leterítettem a kórházi ágyra. - Soha ne csináld ezt még egyszer értetted? - zokogtam magamhoz szorítva. Azonban ami ezután történt arra egyáltalán nem számítottam. 

Leo nyögött egyet alattam. 

Kikerekedett szemekkel néztem a kipirosodott arcú Leot. Kapkodta a levegőt, ködös volt a tekintete és a rajta lévő takarót markolta, de annyira, hogy az ujjai fehérek voltak. 
- Leo? - néztem rá döbbenten.
- Megbocsátson fiatal ember de most ki kell mennie. - jött be egy nagyon fiatal hölgy.
- De mi a baja? - kérdeztem kétségbe esve miközben a fiúk kivonszoltak. 

Leo

Amikor Nick rám ugrott éreztem minden egyes pocikáját a ruhái alatt. A testem egészében kezdett felforrósodni és a vérem villámsebességgel kezdett lefelé áramlani. Ziháltam, teljesen ki voltam pirulva, és a látásom is elhomályosodott. 

- Leo? - hallottam a hangját. 
- Megbocsátson fiatal ember de most ki kell mennie. - jött egy női hang aztán még hallottam, hogy Nick kétségbe van esve végül pedig a látásom egy idő után elkezdett kitisztult. 
- Leo figyelj rám. - hallottam megint a nő hangját. - A szobádnak van egy külön fürdője. Menj be és ha végeztél beszélnünk kell. - 

Erőtlenül bólintottam és elindultam a fürdő felé. 
Miután rendbe tettem magam ledőltem az ágyra és ránéztem a nőre vagyis inkább a lányra. 
- Ez volt az első alkalom, hogy felizgulsz? - kérdezte kuncogva. 
- Nem igazán. - motyogtam. 
- Ahhoz képest elég furán viselkedtél. Na de nem azért vagyok itt. - mondta és leült az ágyamra. - Lilla vagyok, és gyakornokoskodom itt. - 
- Hogy vetted észre, hogy bajom van? - 
- Csak erre jártam, de meg kell kérdezzelek, hogy neked tetszik az a fiú aki előbb bent volt? - 
- N-nem. - dadogtam mire Lilla kuncogni kezdett. 
- Csak úgy nem fogsz felállni, buta gyerek. - 
- De nekem nem tetszik Nick. - 
- Jó értem, majd rájössz magad. A másik kérdésem az az, hogy mondjam el a kint lévőknek ezt vagy hazudjak? - 
- Hazudj! - válaszoltam azonnal. 
- De akkor valami jó hazugság kell. -
- Rohamom volt? -
- Oké. Ez esetben mindent elintézek. - mosolygott  és elhagyta a szobámat. 

Hátra vágtam magam az ágyon és Nicken kezdtem agyalni. 

Körülbelül egy fél óra után hallottam az ajtót nyitódni amin anya jött be. 
- Anya. - néztem rá az idős hölgyre boldogan. 
- Szia Leo. - mondta és leült mellém. 
- Mesélj, mi van az árvaházzal! - 
- Semmi érdekes igazából. - 
- Van új gyereked. - 
- Igen. Egy kislány, 5 éves és eléggé magába forduló. Nem sikerült még nyitnia az emberek felé. A szülei adták be hozzánk azzal, hogy nekik nem kell mert csak a pénz megy rá. - 
- Szemetek. Hasonló mint amilyen én voltam, miután elvesztettem Mayát? - 
- Egy kicsit igen. - sóhajtott gondterhelten. 
- Bemegyek hozzá ha kiengednek. - mondtam pár perc hallgatás után. 
- Biztos vagy benne. - 
- Aha szeretném beszélni vele. Hátha nekem megnyílik. - 
- Rendben van. - mosolygott rám és átölelt.
Elbúcsúzott és magamra hagyott a szobában.
A délután során Maryék, Oli, Mark és Will is eljött de nekem nagyon nagy hiányérzetem volt mert Nicket egész nap nem láttam. 

- Srácok, Nick miért nem jött veletek? - kérdeztem a fiúkat. 
- Azt mondta dolga van. - vont vállat Mark.
- Miért? Hiányolod? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán Will mire nekem pír szökött az arcomba.
- Csak itt egy maci és azt hiszem ezt Nick hozta. - motyogtam. 
- Jaja. Ezt ő hozta neked ma reggel. - 
A szívem gyorsabban kezdett dobogni és egy kicsit kipirultam. 
- Na jó most már hagyunk. Na minden igaz holnap és végleg kiengednek a kórházból. -  borzolta össze a hajam Mark és ők is elmentek.
Fáradtan dőltem le az ágyra és néhány perc alatt elnyomott az álom.