Ace szemszöge:
Mikor vége lett az utolsó órámnak a szekrényeknél vártam Sky-t. Nagyon vártam, hogy végre kijöjjön és mehessünk haza, hogy együtt töltsük a délutánt mint minden nap. Annyira szeretem ezt a lányt és minden együtt töltött perc vele egy ajándék.
Egyszer csak egy szőke lobonc jelent meg előttem és még reagálni sem volt időm. Megcsókolt. A nyakam köré fonta a karjait, így nem volt esélyem szabadulni. Próbáltam ellökni magamtól de nem engedte. Szorosan hozzám simúlt és nem engedett. Egyszer csak gyengült szorítása és sikerült ellöknöm.
-Te meg mi a faszt csinálsz?! -néztem rá ingerülten a szőke hajú ribancra.
-Jobbat érdemelsz annál a picsánál! Én csak segítettem. -vont vállat ördögi mosollyal és közelebb jött hozzám. Belemarkoltam a hajába és megrántottam.
-Nála jobbat nem is találhatnék! Szeretem őt és nem hagynám el semmi pénzért és senkiért sem! Nem fogok itt nyálaskodni, de ezt jól jegyezd meg! Ő és te ég és föld. Sosem érnél fel hozzá! Soha! -néztem mérgesen az elöttem álló döbbent lányra és taszítottam egyett rajta, majd kifutottam az épületből.
Tudom, hogy már kijött az osztályból. Meg kell találnom! Ezt el kell neki mondanom, nem titkolhatom el. Hiszen ha valaki aki látta és elmeséli neki, akkor biztos, hogy félre fogja érteni. Azt pedig nagyon nem szeretném.
●●●
Már vagy ezerszer hívtam, nem veszi fel. Írtam neki egy üzenetet is amit látott, de nem reagál. Nem erőltetem, majd holnap beszélünk és elmondom neki a történteket. Nem lehet így vége. Sehogy sem lehet vele vége.
●●●
Reggel fájdalmasan kellett konstatálnom, hogy szerda van és mennem kell a pokolba. De legalább láthatom Sky-t és vele lehetek egész nap. Ma beszélnem is kell vele, biztosan hallott valamit ami nem úgy történt, ebben biztos vagyok. Másképp nem hagyta volna figyelmen kívül a hívásaimat és az üzeneteimet. Meg kell neki mondanom, hogy ez a ribanc rám mászott és lekapott akaratom ellenére. Na de végre lekapcsolom ezt az idegesítő szar ébresztőmet, mivel annyira elmerültem a gondolataimban, hogy elfelejtettem kikapcsolni.
Mikor leértem teljesen elkészülve a konyhába trappoltam ahol anya állt a kávéfőző előtt. Fura volt itthon látni, mert nem sokszor látni ilyet a munkája miatt. Mikor megláttam mosolyba szaladt a szám és odasiettem hozzá és megöleltem.
-Jó reggelt anya. -nyomtam puszit az arcára és elővettem egy bögrét majd töltöttem magamnak a friss, fekete, életmentő reggeli löttyből.
-Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? Ki vagy virulva! -mikor kimondta az utolsó mondatot eszembe jutott a tegnap és lefele görbült a szám.
-Ja csak örülök, hogy itthon vagy. Egyébként elég szarul. -ittam ki a bögrémből gyorsan a maradék kávémat és két tenyerembe temettem az arcom.
-Mi a baj? -éreztem meg egy simítást a vállamon.
-Sky nem válaszol az üzeneteimre, sem a hívásaimra. És ennek biztosan köze van a tegnapihoz. -néztem magam elé és ráztam a fejem hitetlenkedve.
-Miért? Mi történt? -nézett rám aggodalmasan.
-Van egy lány a sulinkban. Előbb kiengedtek minket óráról és meg akartam várni Sky-t a szekrényeknél. Egyszer csak oda jött hozzám az a lány és lekapott. Azonnal ellöktem, de elkezdett nekem ott magyarázni, hogy miért nem vele vagyok meg ilyen baromságokat, én meg mondtam neki, hogy én Sky-t szeretem és, hogy nem lennék mással. Utána kirohantam, mert tudtam, hogy már biztosan kiment a suliból. De nem láttam sehol. Küldtem neki üzeneteket de nem reagál rájuk, és még hívtam is de kinyomott mindig. -vettem egyre szaggatottabban a levegőt. -Nem lehet így vége anya! Még el sem kezdődött. -motyogtam a karomba miközben a fejemet ráhajtottam.
-Nem is kell, hogy vége legyen. Menj és mond meg neki valójában mi is történt. Meg fogja érteni. -simogatta a fejem tetejét, majd egy puszi után el is köszönt, majd a munkára hagyatkozva el is tűnt.
Igaza van anyának. Meg fogja érteni. Tudnia kell az igazat.
●●●
Sky szemszöge:
Szerda reggel van és én ramatyul nézek ki, mert egész este bőgtem. Em tegnap nem aludt itt nálunk mivel suli idő van és amúgy is tanulni kell. Én persze nem tanultam csak sírtam órákon keresztül azon gondolkozva, hogy én, hogy lehettem ekkora hülye. Szerelmes lettem a legjobb barátomba, aki a legnagyobb nőcsábász a suliban és most meg is csalt egy olyan lánnyal aki biztosan több faszt fogott mint kilincset.
Gyorsan kikeltem és elkezdtem készülődni. Az új ruhákból válogattam amiket tegnap vettünk Emily-vel. Igaza van Em-nek. Meg kell mutatnom, hogy engem nem lehet átbaszni. Ma motorral fogok menni ezért a szettemhez felvettem egy fekete bőrdzsekit. Mikor végeztem mindennel az egészalakos tükör elé álltam és megnéztem magamat. Az arcom elég szarul néz ki, és a hajamat sem ártana kifésülni. Ezért gyorsan rohantam is a sminkes asztalomhoz. Meg is csináltam a hétköznapi sminkemet és a hajamat kivasaltam és felkonytyoltam. Most megnéztem és késznek nyílvánítottam magam.
Így meg is indultam le a konyhába és ittam gyorsan egy kávét majd mentem is ki az ajtón. Csak ezzel az volt az egy baj, hogy kint állt egy olyan személy akitől megfagyott az egész testem és szúrt a szemem. Ezt nem hiszem el! Még ezek után is ideállít?! Ott áll a motorjának támaszkodva a tökéletes öltözékével, a tökéletes testével, tökéletes hajával és a tökéletes arcával, ami most nem mosolyog de nem érdekel. Észhez térek és felszívom az energiát ami bennem keletkezett és megindulok, csak nem felé hanem az én motorom felé. Nem fogom ilyen könnyen hagyni magam. Elindulnék de elém áll és a tekintetemet keresi. Nem nézhetek fel rá, mert akkor biztos elsírom magam. De csoda is lenne ha még maradt volna könnyem az esti bőgésem után. Lehet ki is száradtak a könnycsatornáim. A kezemért nyúl de elhúzódom.
-Kérlek. Beszélnünk kell. -néz szomorúan azokkal a csodálatos kék szemeivel az enyéimbe. Nem is értem miért szomorú. Neki kicsattannia kéne a boldogságtól, hogy most már nem kell az érzéseimmel foglalkoznia, mert már vége van. Vége. Ezt már nem tudja helyrehozni.
-Mégis miről akarsz te beszélni? Arról, hogy annak a ribancnak a nyelve sokkal jobb mint az enyém?! Mert kurvára lesmároltad az egész folyosó előtt! Csak nem is értem, tudod? Ha nem akartál velem lenni akkor miért nem mondtad azt? Máshogy is szakíthattunk volna. Ha mással jobb akkor legyél mással, de ne szórakozz velem, mert csak összetörsz. -néztem fel rá és kihullott egy kósza könnycsepp a szememből. Faszom! Azt mondtam nem tudok sírni többet, de ennek a baromnak még maradt könny a szememben.
-Sky... Nem úgy történt ahogy hallottad. -próbálja megint megfogni a kezem, de most pillanatnyira annyira gyenge vagyok, hogy hagyom is neki.
-Akkor hogy? Mert én láttam a két szememmel, hogy te a szekrényeknek dőlve, ő meg előtted és ott csókolóztok úgy mintha nem lenne holnap! -kezdtem el ordibálni és egyre jobban csak hulottak a könnyeim.
-De mondom, hogy nem így történt! Ő odajött és lekapott. Egyből ellöktem magamtól és kerestelek, de már sehol nem találtalak. Írtam és hívtalak is. El akartam mondani. Meg akartam beszélni, hogy nehogy férreértsd. De úgy látszik már megtörtént. -le akarta törölni a könnyeimet de ellöktem a kezét és hátráltam egy lépést, majd letöröltem magamnak. Kurva jó! Mostmár a sminkem is elfolyt.
-És ezt higgyem is el azok után amiket tettél más lányokkal?! Én már őszintén nem is tudom mit higgyek! -ráztam meg a fejem csalódottan.
-De kérlek! Hinned kell nekem! -nézett rám teljesen kétségbeesetten.
-Mégis miért? Mond meg, hogy miért higgyek neked? -kezdtem el újra sétálni a motoromhoz.
-Mert te más vagy! -mondja és a hangja mintha megremegne.
-Erre a dumára nem érek rá. Még lekésem az első órámat. -pattanok fel a motoromra, majd elhajtok mielőtt még újra visszatartana.
Még, hogy én más vagyok. Ki veszi be mostmár ezt a szöveget de őszintén? Persze még el is kéne hinnem. Ugyan azt csinálja velem mint az összes többi pár hetes csajával. Elszédíti őket, majd vagy úgy jelzi nekik, hogy vége, hogy megcsalja őket a szemük láttára, vagy tök véletlen és majd a pletyka terjed, vagy csak lazán odaveti nekik, hogy "Végeztünk! " Én pedig nem akarok egy ilyen kaland lenni a számára. Meg akartam mutatni neki, hogy ez nem élet amit ő csinál. Megmutattam volna neki, hogy őt is lehet szeretni. Ahogyan én is tettem, vagy teszem. Mert én szeretem...
yeahitsreni
(っ'-')╮=͟͟͞͞💌
---------------------------------------
Na halika embik! Úgy tűnik, hogy visszatértem, igaz? Na ne vigyük ezt teljesen biztosra, de mondhatni újra megtalált az ihlet hulláma! De viszont a sulira is kell figyelnem ami nem könnyű ugyebár. De annyiban biztosak lehettek, hogy nem hagyom abba itt ezt a könyvet! Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél előbb és előbb hozzam nektek a részeket. Szóval készüljetek fel! Itt minden is lesz! (Ja és ha találtok hibákat bárhol, csak szóljatok! Előfordulhat mert gyorsan gépelek!) Kellemes olvasást! És ha tetszett jelezd ezt egy szavazattal! Puszika drágáim! ❤❤