Adam szemszöge
Ajj faszom el is felejtettem, hogy ez a gyász még mindig a mostoha testvérem.
Lily megszeppenve ült tovább az ágyon, de ez most nem érdekelt. Akkor is ki fogom osztani ezt a szarházit.
- Akkor meg takarodj át a saját szobádba vagy húzz el, nem érdekel, csak az Ő közeléből tűnj el!- esküszöm robbanok....
Velem szembe jött majd megállt pont előttem. Össz-vissz két-három centivel volt kisebb nálam, én mégis óriásinak éreztem magam vele szemben.
- Különben mi lesz? Beárulsz apucinak?- gúnyolódott, de én esküszöm álmában megfojtom, nem érdekel.
- Nem, de szívesen beverek egyet a pofádba, és akkor te szaladhatsz anyucihoz.- mosolyogtam rá egy ördögi vigyorral.
- Faszkalap - suttogta, miközben elhagyta a szobát.
- A bulinak még vess véget!- ordítottam utána, mire ő felrakta a kezét, jelezvén hallotta amit mondtam.
Miközben az előttem ülő lányt fürkésztem, hallottam ahogy a zene halkul, majd abba marad. Már nem zsong lent a nappali, és az emberek beszéde is kezd egyre halkulni.
- Kik vagytok ti egymásnak?- kérdezte felnézve a szemembe.
- Nem fontos- sóhajtottam, és próbáltam valami más témát keresni és kiutat találni, de elég lassan ment.
- Már mér ne lenne fontos?- hitetlenkedett- Majdnem kavartam a sráccal. És mégis mekkora bűntudatom legyen, hogy összeszűrtem a levet a testvérpár mindkét tagjával?- folytatta tovább egyre ingerültebben.
- Nem...Vagyunk...Testvérek...!- szűrtem ki mérgesen a fogaim között.
Miközben tovább szidtam azt az idiótát, hogy most miatta ment föl 300-ra a vérnyomásom, láttam, hogy Lily kicsit megszédül. Már indultam volna a segítségére, mire mintha mi sem történt volna nézett vissza rám.
- Jól vagy?- kérdeztem szerényen. Szerènyen???!!! Jesszusom, mit tesz velem ez a lány? Én szerény???!! Kezdek meghibbanni....
- Igen, csak hirtelen bele nyilalt a fájdalom, de mar semmi, köszi.- bólogatott serényen.
- Gyere pihenj le egy kicsit. Sőt ma itt alszol. Nem foglak ilyen állapotban haza engedni, bármennyire is önfejű és makacs vagy!- utasítottam.
- Nem ellenkezem. De....- tartotta fel a mutató ujjat miközben elindult felém-.. csak azért mert rohadt fáradt vagyok és nincs erőm haza menni. Még véletlenül sem miattad, nehogy beleéld magad! - ment ki mellettem az ajtón. - Na merre?- tartotta fel kezét, és rám emelte gyönyörű szempárját miben mindig megnyugvást találok.
Megfogtam kis kezét és elkezdtem egy szoba felé húzni óvatosan, de csak puha bőrére tudtam figyelni, próbáltam elterelni perverz gondolataim és nem arra gondolni máshol milyen puha lehet a bőre, majd azt hogyan csókolnám végig. Ó Te Jó Ég!
Egy számomra letisztult szobába vittem távol Matt szobájától. Bekísértem, leültettem az ágyra, én pedig megálltam a szekrény előtt felé fordulva.
Ez, de kínos lesz. Istenem segíts meg!
- Beszélnünk kell!- törtem meg a csendet, majd néztem gyönyörű íriszeibe.....