– Kimásznál a személyes teremből? – morgolódott Nándi, ahogy Simon elfeküdt a kanapén, és a fejét az ölébe hajtotta.
Simon felvigyorgott rá.
– Ha jól emlékszem, én vagyok az oka, amiért a Youtube csatornátok kevesebb, mint egy hét alatt felkapott lett – helyezkedett tovább a fiú –, így a válasz nem. Ennyivel csak tartozol nekem!
– Ezt még hány évtizedig fogod felemlegetni? – sóhajtott Ádám, ahogy lehuppant a Lili melletti fotelbe.
– Öt vagy hat, de még gondolkozom rajta – töprengett Simon.
Nándi visszafojtva a nevetését megingatta a fejét, és beletörődve a sorsába eligazgatta Simon kapucniját, hogy a fiú kényelmesebben tudjon feküdni. Valójában nem bánta, hogy a barátja ráfekszik, és ahogy Simon is emlékeztette, jött neki eggyel.
Simon huszonhatodikán reggel felbukkant Nándiék küszöbén, és egy ártatlan mosollyal próbálta palástolni a szándékát, hogy az egész napot náluk töltse. Ez így ment már pár éve, Nándi megszokta, hogy az ünnepek alatt Simon összeveszik annyira a családjával, hogy az első alkalommal elmeneküljön egy kis időre, amikor már nem kell vendégségbe menniük. Néha még Ádám is jött vele.
A napot végül hárman töltötték. Erik ebéd után átjött, hogy megvágják a következő videójukat, de ez most sem bizonyul egyszerű feladatnak. Nándi alig nézte át az első tíz perc anyagát, amit még a temetőben vettek fel, máris kénytelen volt lélekben emlékeztetőt hagyni magának: Legközelebb, ha akarsz is kezdeni valamit a felvétellel, ne videózás közben beszéld meg az élet nagy dolgait.
Nándiék szerencséjére Simon hasznosnak bizonyult. Amikor ők már készen álltak arra, hogy feladják a vágást, mondván, nem tudnak anélkül egy használható videót összehozni, hogy felfedjék a személyes beszélgetéseiket vagy hamisnak állítsák be a történteket a sok vágás miatt, Simon előállt az ötleteivel.
Ott volt az, hogy rakjanak be zenét vagy hangokat, de Nándi hamar elvetette ezt a megoldást azzal az indokkal, hogy fennáll a veszély, hogy így is megrendezettnek fog tűnni minden. Így állapodtak meg a következő lehetőségnél.
A fiú kiderítette, hogy az egy perc alatti videókat felkapja a Youtube, és ez a tény összemosta számukra a kellemeset a hasznossal. A vágás hirtelen egyszerűvé vált: elég volt kiválasztani azokat a részleteket, amelyek eseménydúsabbnak bizonyultak, és ezzel kikerülték azt is, hogy megosszák azokat a beszélgetéseiket, amelyekre Simon azt mondta, hogyha bekerülnek a végleges változatba, akár fel is tölthetik „hogyan ne legyél heteró?" cím alatt.
Így került ki hat videó. Egy a temetőből, amikor megdobták egy kaviccsal Ádámot, egy Erik szobájáról, miután villogtak a fények, és felfordulást találtak nála, három a legutóbbi szellemidézésükről és egy a fényről, ami Erikék padlásáról áradt ki karácsonykor.
Simonnak pedig igaza lett: a csatornájuknak néhány nap alatt megnőtt a nézettsége, de Nándi ahelyett, hogy elkerülte volna a kommentek olvasgatását, mint az első videójuk után tette, rákapott az érzésre – még jobban pedig a nyomozásra, hogy együtt kiderítsék, mit is akar Janó bá', és tényleg ő-e az egyetlen szellem Erikéknél.
– Mikor jön Erik, hogy kezdhessük a nyomozást? – kérdezte Simon, mintha Nándi gondolataiban olvasna.
Nándi meglepett pislogások közepette nézett le a barátjára, majd vetett egy pillantást a telefonjára.
– Olyan hét körül. Azt írta nemrég, hogy még segít a nővérének valamiben és jön.
Simon érdeklődve feljebb tornászta magát, még a szeme is kitágult.
– Eriknek van egy nővére?
Nándi arcán felbukkant egy mosoly, ahogy összevonta a szemöldökét. Váltott egy gyors pillantást Lilivel, aki mintha épp azt üzente volna a tekintetével, mint Nándi: te is arra gondolsz, mint amire én?
– Igen – biccentett végül Nándi.
– És hasonlítanak Erikkel? Mármint... A nővére is jól néz ki? – érdeklődött Simon.
Nándi felnevetett.
– Csenge túl idős lenne hozzád.
Simon csak legyintett egyet, ahogy visszahajtotta a fejét Nándi ölébe, és összefonta a karját a mellkasa előtt.
– Nem vagy jó kerítő, csak mondom.
Nándi vigyorogva megvonta a vállát, és kiengesztelően megpaskolta Simon vállát. Újra felvette a telefonját, és már nyitotta volna meg a Youtube-ot, hogy ráfrissítsen a kommentekre, de Simon megpöckölte a kézfejét.
– Ha már Eriknél tartunk... – halkította le a hangját Simon.
– Hm? – pillantott le rá Nándi.
Simon vetett egy gyors pillantást Lilire és Ádámra, mintha attól félne, hogy kihallgatják a beszélgetésüket, de a barátaik már rég nem figyeltek rájuk, hanem egy videót néztek Lili mobilján.
– Csak gondolkoztam – vont vállat Simon. – Rajtatok.
Nándi felnyögött.
– Légyszi, ne most kezdjünk bele abba, hogy nem kéne túl közel engednem magamhoz, mert úgyis csalódni fogok – kérte Nándi, ahogy megvakarászta a tarkóját.
Simon gyorsan megrázta a fejét, és felült, hogy szembe fordulhasson Nándival.
– Nem, nem ezt akartam mondani. Pont inkább az ellenkezőjét – köszörülte meg a torkát Simon.
Nándi ajkát egy meglepett „ó" hagyta el, majd semmi más. Simon még egyszer sem állt mellette százszázalékosan, ha egy fiúról volt szó, és Nándi ezt megértette – Daninak hála Simon megtapasztalta, milyen nagyot csalódni, így folyton azon ügyködött, hogy se Nándi, se Lili, se Ádám ne menjenek ugyanezen keresztül. Nándi már készen állt, hogy megcáfolja Simon minden érvét Erik ellen, de a támogatása beléfojtotta a szót.
– Csak amikor vágtátok a videót, és hallottam, mikről beszélgettek, láttam, hogyan viselkedtek... – vonogatta tovább a vállát Simon, mintha ezzel elrejthette volna a zavarát. – Ja. Nem hiszem, hogy közömbös irántad.
Nándi szíve akaratlanul is hevesebb tempóra kapcsolt. Bár a matek sosem volt az erőssége, a legutóbbi szellemidézésük óta osztott-szorzott, és arra jutott, hogy megvan a valószínűsége annak, hogy talán Erik is úgy érez, mint ő. Ennek a ténynek felszabadítónak kellett volna lennie, ehelyett a felismerés úgy érte, mintha kinyitotta volna Pandóra szelencéjét.
Nándit elhalmozták a kérdések. Mikor hozza fel a témát Eriknek? Bár a valódi kérdés inkább az volt, hogyan hozza fel anélkül, hogy olyan kínos helyzetet teremtsen, ami még évek múlva is ébren tartja? Aztán ott volt a lehetőség, hogy minden összejön: Erik tényleg ugyanúgy érez, összejönnek, és... újabb bökkenő.
Kinek mondják el? A szüleiknek? Nándi apját leszámítva még rendben is van. A barátaiknak? Logikusnak tűnt, de Nándi akárhányszor elképzelte ezt a szituációt, eszébe jutott, amit Erik mesélt Gréta baráti társaságáról. Nándi a legkevésbé sem akarta, hogy Eriknek újból végig kelljen mennie azon, amiben Gréta mellett része volt, ezt a félelmét azonban nem tudta megcáfolni, amíg meg nem kapta Simon támogatását.
– Szóval szerinted el kéne mondanom Eriknek, hogy mit érzek? – kérdezte halkan Nándi.
– Aha, vagy akár csak simán meg is csókolhatod ma éjfélkor – nevetgélt Simon, de amikor Nándi mindentudó csendbe merült, Simon szeme meglepetten kitágult. – Nándi! Csak nem tervezted?
– Terveztük – javította ki Nándi, ahogy összébb húzta a vállát, abban reménykedve, hogy elrejtheti az egyre forrósodó arcát.
Simon jókedvűen szuszogva megdörzsölte az orrnyergét.
– Szóval azt mondod – kezdte Simon –, hogy itt van egy srác, akivel arról beszélgettek, hogy smárolni fogtok, és tőlem kérsz tanácsot arról, hogy elmondd-e neki, mit érzel?
– Jó, na – fonta össze Nándi a mellkasa előtt a karját, de az ajkán mosoly ült. – Tudod, hogy számít az, mit gondolsz.
Simon biccentett egyet, és hosszasan kifújta a levegőjét.
– Szerintem mondd el.
– Ki mondjon el mit? – kapta fel a fejét Lili.
– Ez egy magánbeszélgetés! – hitetlenkedett Simon.
Nándi nevetve a hajába túrt, ahogy Ádámmal összenéztek, mint akik már tudják, hogy hamarosan kibontakozik előttük egy apró összecsapás, aminek a végére Simonék el is felejtik, miért is kezdtek el vitatkozni. Azonban mielőtt Lili rákontrázhatott volna, a csengő megszólalt, és Nándi felpattant a kanapéról.
– Mire visszajövök, ne öljétek meg egymást – indult az előszoba felé.
– Várj, én is megyek – tápászkodott fel Simon is.
– Nincs akkora szerencséd, hogy itt legyen Erik nővére is – kiabált utánuk Ádám.
Simon beérte Nándit, és morgott magában valami olyasmit, hogy Liliék mellett nem lehet elég halkan beszélni, de a szavai ellenére a vonásai jókedvűek maradtak.
– Még nem mondtál el túl sokat arról, hogy terveztétek a csókot – emlékeztette Simon, mielőtt Nándi a kilincshez nyúlhatott volna.
Nándi megvakarászta a tarkóját.
– Nem tudom, csak egy vicc volt igazából. Amúgy is fura lenne előttetek ez!
Simon kihívóan felvonta a szemöldökét.
– Fura?
– Igen!
– De ha nem lennénk itt, akkor jó lenne?
Nándi összevonta a szemöldökét, és az ajtóra lesett. Nem akarta sokáig megvárakoztatni Eriket, így csak kimondta az első szavakat, amelyek eszébe jutottak, és már nyúlt is a kilincsért:
– Nem tudom. Gondolom.
– Oké – emelte az ég felé a tekintetét Simon, mint aki mély gondolkozásba merült. – Bízd csak rám!
Nándi nyitotta a száját, hogy megkérdezze, ezt mégis hogyan értelmezze, de a keze előbb mozdult, és kinyitotta az ajtót. Kérdések tömkelegével a fejében fordult Erik felé, aki első ránézésre nem bánta volna a megvárakoztatást: épp telefonált, és csak egy integetéssel meg mosollyal köszönt nekik.
– Szerinted a nővérével beszél? – tátogta Simon Nándinak, ahogy Erik beljebb jött.
Nándi halkan felnevetett.
– Túl idős hozzád! – tátogta vissza.
Simon mosolyogva megingatta a fejét, majd köszönésképp megpaskolta Erik vállát, aztán visszament a nappaliba. Nándi utána akart kiabálni, hogy ne foglalja el az egész kanapét, mert mindjárt ők is mennek, de még mielőtt megtehette volna, Erik kinyomta a hívást.
– El fogok költözni itthonról – közölte Erik, amint Nándi visszafordult felé.
Nándi remélte, hogy pár nagy pislogásba bele tudja sűríteni az összes indokot, amiért ellenzi ezt a tervet, de Erik egy pillanattal később felnevetett, ahogy összeakadt a tekintetük.
– Eliza hívott, mert most nézte meg az új videókat – magyarázta Erik. – Mondtam neki, hogy furcsálljuk Janó bát, amiért ilyen ellentmondásos, és arra gyanakszunk, hogy lehet egy másik szellem is.
Nándi egyszerre nyugodott meg és pörgött fel az új fejleményektől. Egyből a pulóvere ujjához nyúlt, hogy feltűrje, és csak félúton kapott inkább a tarkójához, amikor eszébe jutott egy cikk, amit Lili küldött át egyszer neki. Valami olyasmi címet kapott, hogy „Tíz dolog, amit csinálsz, ha kezdesz közel kerülni valakihez", és az ötödik pont a másik szokásainak átvétele volt.
Szorzás-osztás ide-oda, Nándi még nem tanulta meg legyőzni a zavarát, ha túl egyértelműen árulta el magát.
– És mit mondott? – billentette oldalra a fejét Nándi.
– Hát – bújt ki a kabátjából Erik, és feljebb gyűrte az ingujját – igazából nem sokat, mert éppen egy buliba ment, és csak pár perce volt. De említette, hogy ez lehetséges, mert amikor még ő itt élt, akkor is történtek paranormális jelenségek.
Nándi elvette Erik kabátját, és felakasztotta az egyik fogasra, de a tekintetét le sem tudta venni a fiúról. Erik hiába csak a cipőjét kötötte ki, Nándi úgy vizslatta, mintha a barátja bőrére lenne írva minden, amit tudni akartak a szellemekről.
– Vele is ilyenek történtek? A kavicsok, a fények, a felfordulás?
– Nem – egyenesedett fel Erik. – Olyasmit mondott, hogy folyton csöpögött a víz a csapból a konyhában, bekapcsolt párszor a tévé éjszaka. Janó bá' nem igazán hitt neki, mindig megmagyarázta valamivel.
Nándi ezen jól szórakozott magában.
– Kicsit úgy hangzik, mint én.
– Nagyon is úgy hangzik, mint te – bokszolt bele játékosan Erik a karjába. – Lényeg a lényeg, egyre biztosabb, hogy két szellemünk van.
Nándi kifújta a levegőjét, ahogy a nappali felé lépkedett. Tanácstalanul megvakargatta a tarkóját, és Erikre lesett.
– Ez szuper. Tényleg jobb lesz, ha elköltözöl. Majd felosztjuk a szobámat!
Erik rámosolygott, de válaszra már nem jutott ideje, mert amint átlépték a nappali küszöbét, Simonék egyből megkövetelték maguknak a figyelmet. Lili ugrott, hogy öleléssel fogadja Eriket, Ádám azt kérdezte, Erik megnézte-e azt a videót, amit küldött neki, Simont pedig arrébb kellett terelnie Nándinak, hogy nekik is jusson hely a kanapén.
– Szerinted Lili és Ádám jobban szeretik Eriket, mint minket? – kérdezte Simon, ahogy feljebb ült.
– Egyértelműen – nevetgélt Nándi, ahogy lehuppant a fiú mellé.
– Annyira tudtam – ingatta a fejét Simon. – Vajon a haja miatt?
Nándi már éppen készítette lélekben a listát, amiben felsorolta volna, miért dönt valaki úgy, hogy Eriket nevezi ki a kedvenc emberének, de amint a barátja leült a kanapéra és addig helyezkedett, amíg a fejét Nándi vállán nem pihentethette, Nándiban már csak egy gondolat keringett: egészen biztosan a haja miatt.
Nándi elmosolyodva oldalra döntötte a fejét, hogy az összeérhessen Erikével. Már majdnem a fiú hajához nyúlt, olyan gyenge indok mögé bújtatva a szándékát, hogy játszadozzon a tincsekkel, mint hogy csiklandozzák a bőrét a kósza hajszálak, de félúton kiszúrta Erik kezét.
Erik a combján pihentette az ujjait – már ha pihentetésnek lehet mondani, amit szegény farmerével művelt. Nándi ismerte a barátjának ezt a mozdulatát: látta már, hogyan rongálódtak meg egymás után a lapok Erik füzetében a fáradhatatlan gyűrögetés miatt, ha a fiúnak kezdett elege lenni a tanulásból.
Nándi a stresszlabdára gondolt, ami az egyik ajándékként szolgált Eriknek karácsonyra, de ez nem nyugtatta meg. Erik nem kényszerült éppen tanulásra, ráadásul a téliszünet közepén jártak, így Nándinak ejtenie kellett a szellemek után való nyomozást, és egy egészen újba kezdenie.
– Hé – húzódott kicsit hátrébb, hogy elkaphassa Erik tekintetét. – Minden oké?
– Hm? – kapta fel a fejét Erik. – Persze, miért?
Nándi válasz helyett csak a barátja ujjai felé biccentett.
– Összevesztünk Csengével – ejtette maga mellé a kezét Erik, amit Nándi sokkal jobban tudott értékelni, amikor megérezte a bőrüket összesimulni. – Semmi komoly, csak ezen gondolkozom.
Nándi összevonta a szemöldökét, és már készült tovább kérdezősködni, de mellette Simon előrébb dőlt, amint meghallotta Csenge nevét.
– Hallom, van egy nővéred, Erik! Tényleg túl idős lenne hozzám?
Erik meglepetten felnevetett, ahogy Simonra pillantott, és Nándiban ez a hang elnyomta a szándékot, hogy rászóljon Simonra, amiért félbeszakította a beszélgetésüket.
– Igen – veregette meg vigasztalóan Simon vállát, ahogy a karját a kanapé háttámlájára fektette. – Bocsi! És újonnan valami barátja is van.
Simon sóhajtva megingatta a fejét, de hamar összeszedte magát:
– Sebaj, túlélem! Na, akartok nyomozni a szellemetek után?
Nándi oldalra lesett Erikre, és lélekben már bele is fogott egy leltár készítésbe, ahogy a barátja arcát kezdte fürkészni. Őszinte mosoly – pipa? Zárójelben megjegyezni: csak Simon hülyéskedése miatt.
Nándi tekintete lejjebb csúszott Erik kezére. Ideges gyűrögetés – hiányzik, hála az égnek, nem is kérjük vissza, szóval...
Nándi kiszúrta Erik lábát, amibe átköltözött a nyughatatlanság. A halk dobogása a parkettán elérte, hogy Nándi oldalra húzza a száját, amint folytatta a leltárt: újabb pótcselekvés – pipa. Nagyon kell ide az a stresszlabda.
– Előbb ajándékozzunk – mondta végül Nándi.
– Ez jó, mert az ajándékom úgyis kötődik a szellemekhez – bólogatott Simon.
– Hé, ne mondj róla többet, így simán kitaláljuk, hogy kit húztál – korholta le Lili, ahogy felvette a fotel mellől a becsomagolt ajándékát.
Simon legyintett egyet, ahogy ő is az ölébe húzta a szatyrát.
– Ugyan már! Akár Ádámnak is vehettem volna valami szellemeset.
– De gyanítom, akkor nem én fizettem volna az ajándék felét – szólt közbe Ádám.
Nándi rápillantott Erikre, hogy kimagyarázza, miért a beszólogatás a barátainak a szeretetnyelve, de Erik arcát látva feleslegesnek ítélte a beszédet. Inkább csak összevigyorgott vele.
– Mondtam, hogy visszafizetem, ne aggódj! Majd nyáron dolgozok, vagy valami – nyugtatgatta a testvérét Simon.
– Beajánlhatlak az előző munkahelyemre – mondta Erik. – Tavaly nyáron azt mondták, visszavárnak, de idén már nem hiszem, hogy mennék.
– Tényleg? – fordult felé Simon. – Az nagyon jó lenne, köszi!
Erik biccentett egyet válaszul, majd előre fordult, hogy Lilire figyelhessen, aki éppen ismertette az előző években felállított szabályokat:
– Mindig kell pár szót mondani a húzottadról, hogy kitalálhassuk, ki az – magyarázta a lány. – Ha kaptál ajándékot, akkor te folytatod a kört, és csak akkor bontunk ki bármit is, amikor már mindenki sorra került. Ki akar kezdeni?
Nándi feljebb ült, és meglóbálta a kezét.
– Én! – tápászkodott fel, és megkerülte a kanapét, hogy felvegye mögüle az ajándékzacskót.
Nándi Lili mellé sétált. Amint Nándi kihúzta Erik nevét, tudta, hogy nem lesz egyszerű dolga. Kezdésnek ott volt az ajándék kérdése: mije nincs Eriknek, amit Nándi meg tudna venni, és a barátja örülne is neki? Amikor Janó bá' – vagy bármelyik másik kísértet, aki Erikéknél húzta meg magát – feltúrta a fiú szobáját, arra kényszerítve őket, hogy egész éjszaka pakolásszák Erik holmijait, Nándi fejében a lista jelentősen megrövidült.
Aztán hamarosan az is nyomasztani kezdte Nándit, hogy körbe kell majd írnia Eriket. Kit akar átverni, ebben akadt bőven tapasztalata – Nándi magát is meglepte azzal, hogy milyen tágnak bizonyult a szókincse azalatt a bő egy hónap alatt, amióta Eriket a szomszédjának tudhatta, de most, amikor hasznos leírásokat kellett volna alkotnia, a kreativitása cserben hagyta.
Itt jött a képbe Lili. Bár nagyon is a kimondatlan szabályaik ellen ment, de Nándi elmondta neki, kit húzott, és amikor együtt elmentek karácsonyra vásárolni, Lili egészen véletlen rámutatott a tökéletes ajándékokra. Onnan pedig már a leírás is jött magától.
– Szóval – pillantott le Nándi Lilire, aki lelkesen felmutatta mindkét hüvelykujját. – Én valaki olyat húztam, aki nem ismeri a nagybetűk fogalmát, ha Messengeren ír. – Nándi majdnem felnevetett, amikor meglátta Simont és Eriket összevigyorogni, de még mielőtt Simon magára ismerhetett volna, Nándi folyatta. – Az illetőnek van haja.
– Már nő vissza! – vakarászta meg a fejét Simon, végigfuttatva az ujjait a pár centis tincsein.
– Na persze – legyintett Nándi, és bár már ki tudták volna találni a többiek a húzottját, nem hagyta abba a beszédet. – Talán még azt kell róla tudni, hogy jó agya van, és ennek nem mindig örül.
Nándi megtalálta a tekintetével Erikét. A barátja ajka felfelé görbült, a szeme körül ott pihentek az ismerős nevetőráncok, ez a mosoly mégis mintha valamiben különbözött volna azoktól, amiket Nándi eddig látott – de nem a rossz értelemben.
– Amit megértek – folytatta Nándi. – De én mégis örülök ennek. Nem azért, mert minden bizonnyal el tudna mondani huszonnyolc érdekességet félálmában a polipokról, amik mellesleg a kedvenc állatai, hanem mert ezzel el tud jutni oda, ahová megérdemli, hogy eljusson. És nem feltétlen az egyetemre gondolok – ingatta meg a fejét Nándi. – Inkább a megfelelő emberekre. Esetleg ránk. Bár ez most nagyon úgy hangzott, mintha fényezném a társaságunkat.
Nándi szerencséjére Erik vele együtt nevetett.
– Nem hangzott úgy.
– Azért egy kicsit de – vakarászta meg finoman a tarkóját Nándi. – De gondolkoztam, hogy a húzottam hiába nincs velünk sok ideje, mégis úgy érződik, mintha már évek óta a társaság része lenne. És nem tudtam, miért van ez, egészen addig, amíg át nem jött karácsonykor és hozott magával sütit. Már majdnem elaludtam este, amikor eszembe jutott, hogy nem lettem rosszul, pedig a sütik mindig kikészítik a gyomromat, szóval írtam Er... a húzottamnak, hogy laktózmentes tej volt-e a tésztában, és azt mondta, hogy igen. Pedig én már arra sem emlékeztem, hogy valaha megemlítettem a laktózérzékenységemet – mosolyodott el Nándi. – A lényeg az, hogy olyanokra emlékszik, amiket csak az ember legrégebbi barátai tudnak, és ez az előnyére fog válni. Meg fogja találni a megfelelő embereket, de azért remélem, hogy lesz akkora szerencsénk, hogy mi is jók legyünk neki.
Nándi egy ideig a padlót kémlelte, mielőtt fel mert nézni Erikre. Sok mindenre számított, mielőtt összetalálkozott volna a tekintete Erikével, csak arra nem, ami valójában fogadta. Halk nevetést, hitetlenkedő fejrázást várt, vagy talán azt jobban el tudta volna képzelni, hogy Erik mond valamit, amivel elviccelheti a dolgot jobban el tudott volna képzelni, mint azt, hogy úgy érezze, tükörbe nézett.
Nándi hiába nem látta magát kívülről, hogyan néz Erikre, meg mert volna esküdni, hogy az ő ajkai is így görbülnek felfelé – úgy, mint amelyek széles mosolyra akarnak húzódni, de nem tudnak, mert az arcában és a testében uralkodó forróság túlságosan lefoglalja az agyát ahhoz, hogy rendesen végrehajtsa a feladatát. Biztos volt benne, hogy ő is így biccenti kissé oldalra a fejét – úgy, mintha ezzel az apró mozdulattal egy olyan nyelven szólhatna, amit nem beszél, mégis megérti minden szavát. És ő is pont így fürkészhette Erik arcát: csak egy másodperccel tovább, mint azt a barátoknak illene.
– Csak hogy tisztázzuk – szólalt meg Simon, amit Nándi ismét tudott értékelni. Tagadhatatlan, hogy elrontotta a pillanatot, de talán megmentette őt attól, hogy az összes vér a fejébe tóduljon. – Akkor biztos nem engem húztál? Mert elég nagy ajándéknak tűnik ez, szívesen elfogadnám, és hé, csak gólyatáborban hittem azt, hogy nem laktóz-, hanem gluténérzékeny vagy, aztán megjegyeztem!
Nándi felnevetett.
– Nem, Eriket húztam – dörzsölte meg Nándi az arcát, és közben Erik is aktivizálta magát.
Erik feltápászkodott a kanapéról, és mielőtt bármit is mondott volna, átölelte Nándit. Nándi a zacskóval a kezében karolta át Eriket és támasztotta meg az állát a fiú vállán, csak egy kicsit élvezve annak az előnyét, hogy így pont megcsapta a hajának az illata.
– Köszönöm – mondta halkan Erik. – Tényleg. És ti többet tettetek értem, mint én értetek.
– Nem mondom, hogy ez igaz – billentette oldalra a fejét Lili. – De egyszer megpróbáltam megölni a tekintetemmel Grétát, amikor együtt volt tesink, szóval...
Erik nevetve elengedte Nándit, és átvette a felé nyújtott zacskót.
– És akár harminc érdekességet is el tudok mondani a polipokról, ha eleget ittam – ígérte Erik.
– Hisszük, ha látjuk – tette fel a mutatóujját Ádám, ahogy a másik kezével megpaskolta maga mellett a hátizsákot, amiben Simonnal kicsempészték otthonról a létező összes alkoholos italukat.
Erik tovább mosolygott, ahogy újra Nándira pillantott. Nándi pár másodpercig azt hitte, a fiú fürkésző tekintetéből szavak születnek majd, de Erik végül csak egy újabb ölelésbe húzta Nándit, mielőtt visszahuppant a kanapéra. Nándinak ez is bőven elég volt, az arca már így is lángolt.
– Szóval nekem kéne folytatnom – vett egy mély levegőt Erik. – Nem mondom, Nándi, kicsit magasra tetted a lécet, én semmi érzelmessel nem készültem.
– Nem baj – ingatta meg a fejét Nándi, ahogy leült a barátja mellé. – Tavaly én úgy írtam körbe Simont, hogy megmutattam egy képet mindenkinek a Holt költők társaságából Charlie Daltonról, és azt mondtam, hogy az én húzottam valójában csak ellopta Charlie-tól a személyiségét.
– Már nem azért, hogy felvágjak – szólt közbe Simon –, de Charlie-nak és nekem ugyanaz a személyiségtípusunk a Myers-Briggs elmélet szerint.
Nándi előrébb dőlt, és feltette a mutatóujját..
– Igen, és tudod, kinek van még ilyen személyiségtípusa?
– Leonardo da Vincinek – bólogatott Simon.
– Aham – pislogott párat Nándi. – Meg a Sátánnak, és...
Simon összefonta a tarkója alatt az ujjait, ahogy hátradőlt.
– És? Chandlernek is pont ilyen, és Chandler elég ártalmatlan.
– És Ted Bundy-nak is – fejezte be a mondatát Nándi, mire Simon egyből inkább maga előtt fonta össze a karját, és megköszörülte a torkát.
– Szóval ott tartottunk, hogy Eriknek körbe kell írnia a húzottját... – kezdte terelni a témát, mire Nándi felnevetett.
Erik feltűrte az ingujját, és a térdére könyökölt.
– Az én húzottamról annyit kell tudni, hogy van egy közös ősellenségünk, ahogy minden bizonnyal ő fogalmazna – mosolyodott el. – De a szóhasználat ellenére is ő az egyik legérettebb ember, akivel valaha találkoztam. Ja, és nincs haja!
Simon vigyora Erik leírásának a végére átváltott nevetésbe.
– Látom, ma mindenki kipécézte magának a hajamat – elégedetlenkedett Simon. – Oké, oké, ha nem lennék meghatódva, ezt nem engedném el ilyen könnyen, de most szerencséd van!
– Reméltem – vigyorgott vissza Erik, ahogy átnyújtotta egy becsomagolt kis dobozt Simonnak.
Simon eltöltött pár másodpercet a doboz kémlelésével, még meg is rázta párszor, majd miután látszólag nem tudta kitalálni a tartalmát, feladva a kutatást maga mellé tette, és feltápászkodott kezében az ajándékszatyrával.
– Az én húzottam egy olyan ember, akit néhanapján, amikor senki nem figyel, még a legjobb barátomnak is nevezek – kezdte Simon. – De mindenesetre ne bízza el magát az illető!
– Remélem, valaki ezt épp felveszi hangfelvételre, hogy tudjuk majd vele később zsarolni – mondta Ádám, ahogy elhelyezkedett a fotelben.
– Pszt, elrontod a pillanatot – ingatta a fejét rosszallóan Simon. – Nem is tudom, mit mondjak még el róla. Talán azt, hogy folyton kitalál valami hülyeséget, mint hogy „Nem iszok, mert olyan leszek, mint az apám!", vagy egyszerűen csak előáll olyan kérdésekkel, mint hogy hasonlít-e Danira.
Nándi gyomrát összeszorította a felismerés, hogy róla van szó. A padlóra szegezte a tekintetét pár másodpercig, de amikor Simon nagyobb szünetet tartott, visszanézett a fiúra.
– És nem baj, hogy nem iszik, ahogy az sem, hogy folyton ügyel arra, hogy ne legyen rossz ember – folytatta Simon, amivel kissé oldani kezdte a görcsöt Nándi gyomrában. – Csak bár ne töltene ennyi időt a fejében! Akkor észrevehetné, hogy sohasem lesz olyan, mint az apja vagy Dani. Ihat, és néha elmenekülhet a problémái elől, ettől még nem lesz egy teljesen más ember. Nem hagynánk, és ami még fontosabb, ő sem hagyná magának.
Nándi szíve akaratlanul is gyors tempóra kapcsolt. Hirtelen visszajöttek az emlékei arról, amikor Erikkel együtt találkozott az apjával: megvolt benne a félelem, hogy ismét talál valami hasonlóságot kettejük között, és rá is bukkant a tarkóvakargatására, amit azóta sem tudott levetkőzni magáról. Az is rémlett neki, amikor Danival töltött egy délutánt, hogy kisegítse a fiút, és rádöbbent, mennyire megegyezik néhány szokásuk.
Nándiban eddig nem is tudatosult, hogy ezek a félelmek ott motoszkáltak a bőre alatt. Talán az ösztönözte arra, hogy megpróbáljon előbújni az apjának, hogy bebizonyíthassa, van benne bátorság. És talán az fogta vissza abban, hogy bevalljon mindent, amikor a szellemidézésnél leírta a csoportban, hogy tetszik neki Erik, hogy félt, ha Erik visszautasítja, ugyanúgy reagál majd, mint Dani.
De most a motoszkálás mintha csillapodott volna. Eleinte csak megdermedtek a nyughatatlan aggodalmak attól, hogy valaki felfedte a létezésüket – Nándinak tetszett ez az elmélet, hisz ki gondolná, hogy a félelmek is meg tudnak ijedni? –, de nem keltek fel, hogy újra elterjesszék Nándi testében a szorongás érzését.
Simon szavai tették meg a hatást, vagy még mindig csak a kezdeti sokk uralkodott rajtuk? Nándi nem tudta, de mire feleszmélt, már talpon volt, hogy átkarolja Simont.
– Szóval én vagyok a legjobb barátod? – kérdezte, és remélte, hogy a szoros ölelésbe bele tudja préselni az összes háláját, mert a szavak most egészen biztosan cserben hagyták volna.
– Csak egy gyenge pillanatom volt, amikor ezt mondtam – szuszogott Simon jókedvűen, ahogy megveregette Nándi hátát. – És egyébként is, ki mondta, hogy téged húztalak?
Nándi felnevetett.
– Jogos. Igazából Ádámot húztad, mi? – vette át az ajándékot Nándi, és visszahuppant a kanapéra.
– Na azért ne menjünk el olyan végletekig, hogy Ádámot hívjam a legjobb barátomnak!
– Hé! – hördült fel Ádám.
Simon kiengesztelően összeborzolta a fiú haját.
– Maradj már, tudod, hogy szeretlek. Te vagy a kedvenc testvérem!
– Oké, szép mentés – ingatta a fejét sóhajtva Ádám. – Na, majd folytatom én a kört! Bár nem olyan nehéz ezek után kitalálni, hogy kit húztam, de ez az illető meg fog ölni ezért az ajándékért, mert komolyan vettem, amikor egyszer azt mondta, hogy úgy akar kinézni, mint Uma Thurman a Ponyvaregényben.
Nándi már nevetett, amikor Lili átvett egy kis becsomagolt dobozt, és azt hitte, a lány arcán majd tükröződik a megbánás, amiért valaha ezt kijelentette, de Lili szélesen vigyorgott, amikor átnyújtotta az Ádáméval megegyező méretű és alakú csomagot.
– Az én húzottam pedig azt mondta, ő is el tudná viselni, hogyha olyan haja lenne, mint John Travoltának a Ponyvaregényben.
– Ne már, hogy idén is hajfestéket kapok! – nyögött fel Ádám, de a mondata vége felé elnevette magát.
– Vagy együtt, vagy sehogy! – mondta Lili, majd ezzel kibontották az ajándékaikat, felfedve, hogy két ugyanolyan hajfesték lapult a csomagolás alatt.
Nándi nagyot sóhajtva feljebb ült.
– Csak akkor festhettek itt hajat, ha óvatosak lesztek, nem akarom, hogy anya arra jöjjön holnap haza, hogy tiszta feketeség a nappali!
– Értettük – ígérte Ádám. – Igyekszünk, de én nem áldozom fel újra a hajamat józanon.
Lili egyetértően bólogatott, és Nándi a saját legnagyobb meglepetésére szintén biccentett egyet.
Két dologban biztos volt, amikor még azelőtt elfogadta a felé nyújtott sört, hogy elkezdték volna Simonnal és Erikkel kibontani a saját ajándékaikat: ennyitől még tényleg nem lesz olyan, mint az apja, és tényleg ki kell szállnia a fejéből legalább a ma este erejéig.
Két célja is lett hirtelen: nem megfutamodni éjfélkor, és kideríteni, hogy miért nyomasztotta Eriket a veszekedése Csengével.
Az egyetlen hiba, amit Nándi elkövetett, hogy egyetlen dologra emlékezett az este kezdetén kettő helyett: azt az eszébevéste, hogy jól kell éreznie magát, de arról megfeledkezett, hogy a Youtubefelkapja az egy perc alatti videókat.