Tessék?! A vízben fogok majd meghalni, ha holnap nem fogom tudni az utat? Ne, én más halált terveztem magamnak. Nyugodtan, párnák között, a saját házában, vagy egy kórházban. Nem pedig a vízben!!!
-Tessék?!- kérdeztem kiabálva és ki kerekedett szemekkel
-Ne kiabálj már!- tette a kezét, a szám elé -Nem akarok le bukni, te barom. Vicceltem veled, nem fogsz itt meg halni. Nem hagynám, meg ha anyám el hiszi nekem, hogy igazat mondtál. Akkor el fog téged engedni és nem kell itt maradnod.- vette el a kezét, miután az utolsó mondta is el hagyta a száját
-Te szemét!- csaptam mellkason, mire morgott egyet -Te nekem ne morogj itt hercegecske! Én értem, hogy már most utálsz engem, meg minden. De élve akarok haza jutni és nyugodt halált akarok magamnak. Egy, kettő, mehetnénk végre, ahhoz a faszom el ágazáshoz? Mert ha ránk találnak, akkor én esküszöm, hogy ki csinállak.
-Tch, majd azután, miután voltál olyan kedves és ki húztam a segged a vízből. Mert addig te engem nem csinálsz ki. Annyit el árulok neked, te hülye lány. Most pedig pofád lapos és csak gyere utánam.- úszott is el lassan, én pedig ott maradtam egy helyben. Persze azért helyben mozgattam az uszonyomat, hogy ne merüljek el
-Argh, az isten szerelmére már (Y/N)! Ezzel most az idegeimet teszed tönkre! Gyere, mert a végén ránk találnak, és neked meg nekem tényleg annyi lesz!- fordult vissza hozzám mérgesek a sün sellő. Mért nem tengeri sün lett belőle?
-Jövök, csak egy dolgot mondj meg nekem.- úsztam el előtte, ő pedig fel vette velem a tempómat -Mért vagy te ilyen? Egyszer kedves, egyszer pedig mérges és ideges?
-Ilyen a természetben mondjuk, hülye.
-Segítesz nekem két dolog ért cserébe. Egyik a nevem, másik pedig még titok. Ez kedvesség, tegnap délután az a valamit, meg most is. Ezek nem kedvességek, hanem idegesség, vagy mi a tök. És ez mitől is van?