𝖵í𝗓 𝖠𝗅𝖺𝗍𝗍 [Bakugo x Reader] //BEFEJEZETT//

19.✓

Ilyenre nem is gondoltam. Egy anya nem tudja el fogadni az örökbe fogadott fiát, úgy ahogyan van. Szegény Bakugo...biztos rossz lehetett neki. Mondjuk, nekem sem tetszene, ha valaki ezt tenné velem. De nem hasonlíthatom magam össze mindig mindenkivel. Mindenkinek más milyen az élete, vagyis ennek semmi értelme.

Nem tudtam, hogy mit is mondjak vagy tegyek. Sosem éltem át még ilyet, nem is hallottam még ilyet senkitől. Nem tudom, hogy mit tegyek, ezért csak meg öleltem, hátha ez valamennyire segít neki.

-Nem tudom, hogy mit mondjak Bakugo. Sosem mondott nekem ilyet még senki, ez az első ilyenem.- vallottam be neki az igazat

-Nem is kell mondanod semmit. Azért kösz (Y/N).- ölelt vissza

-Az..oldalamra vigyáz légyszi. Fáj és ilyen rövid idő alatt nem jön ugye helyre.

-Bocs, azért meg vagy?- tolt el egy kicsit magától

-Aha, nem fáj, csak akkor ha hozzá érek.

-Van a bohóc halnál egy kenőcs erre a sebre. Holnap viszek neked és azzal be kenem a sebedet.

-Nem kell, köszönöm. És még mindig sikló Monoma, nem pedig bohóc hal.- néztem a szemébe, ahogy ő is az enyémbe

-Nem érdekel, hogy mi. Mondtam már. És kell, mert ha ezt csinálom, akkor nem fog fájni.- mondta és az 'ezt'szónál a derekamnál közelebb húzott magához

-E-ezt most mért?- jöttem megint zavarba. Egy kicsit biztos, hogy látszódott a pír a képemen, mert ahogy láttam, el mosolyodott megint

-Ha valamelyik katona valaki meg láttam minket, vagy téged. Akkor ez lesz a ,,lepel".

-Lepel?- kérdeztem vissza egy kicsit értetlenül

-Lepel, faszom tudja, hogy mi. Az a szar a, te jobban tudod.

-Alibi?

-Az, faszom. Régen voltam már ember, nem tehetek róla. Ez a szar lenne az alabid, meg az, hogy velem vagy.

-Ugye azt tudod, hogy ez úgy hangzott, mint ha együtt lennénk?- kérdeztem meg, mert tényleg úgy hangzott

-Majd együtt is leszünk, csak arra várni kell.