30.✓

410 54 1
                                    

Nevetve váltottunk egy gyors csókot és szorosan magamhoz öleltem a két lábon járó Bakugo-t.

-Szeretelk Baku.

-Én is téged kicsim.

-Mit fogunk csinálni amúgy? Csak mert így estig nagyon uncsi lenne. A partot pedig nem mutathatom körbe, mert még rab vagyok valamilyen szinten és...- kezdtem el egy kicsit idegeskedni, mira szöszike bele markolt egyet a fenekembe, ennek hála is be fogtam a pofamat, és egy kisebb kéjes nyögés is el hagyta a számat

-Csend, nem Deku vagy. És holnap már biztos, hogy szabad leszel kicsim. Teszek róla.

-Köszönöm Baku.- néztem rá és egy csókot leheltem az ajkaira

-Ha már itt vagyunk, meg ember vagyok. Tanítj meg járni egy kicsit. Nagyon régen jártam má két lábon.- mondta ki egy kicsit nehezen a mondatot, amin én csak mosolyogni tudtam. Le szálktam róla és mev fogtam a kezét aztám lassan el kezdtem vele előre fele menni

-Egyik láb, a másik után. Vagyis, jobb, bal. Jobb, bal, jobb, bal, jobb és megint a bal. Szépen lassan halafj előre, ne ess el pofára. Mert sosem tudhatod, hogy melyik barom gyerek pisilte le, konlrétan a homokot. Ezért is kell mindig papucs, na meg alapból is kell. Mert senki sem akarja, hogy a talapa szarrá süljön a forró honok miatt.- kedztem el neki magyaráni, hogy mit hogyan is kell csinálni. Ő pesig csak mosolygott és halkan nevetett. Vagy rajtam, vagy azon, ahogy neki papolok erről az egészről

-Kicsim.

-Na, meg a hülys sirályok is itt vannak. Csak arra várnak, hogy a kajádat ott hagyd valahol, és ők el tudják venni. Vagy ki kapni a kezedből azt a rohadt szendvicset, amivel 2órát tököltél. Mert egyik család tagod sem hagyott téged békén, és vagy már 50-szer jártad körbe a házat.

-(Y/N).- szólított megint, de én ismét nem figyeltem rá, mert a papolásom előrébb való volt

-És a rákok. Azokkal is vigyázni kell, mert...- folytattam volna tovább a papolásom, mire azt vettem észre, hogy egy sima perdítéssel ismét ott vagyok előtte

-Mondom (Y/N).

-I-igen?- jöttem megint zavarba Bakugo közelségétől. Ezt még szoknom kell, de nagyon is, mert így nem lesz jó szerintem

Külső szemszög:

Amég Bakugo el mondott valamit (Y/N)-nak/ -nek. Addig két katona titokban a távolból meg figyelte őket, aztán már el is tűntek a víz mélyére. Vagyis vissza mentek a királynőhöz le adni neki a hírt, hogy a lány nincs a cellában. Mert éppen a herceggel van együtt a parton, méghozzá emberként.

A királynő, ahogy meg hallotta ezt a két katonától, nagyon el gondolkozott. A fia boldog lett egy idegen lány mellett, akit alig egy nap alatt ismert csak meg. A lány pedig igazat mondott mind végig, de ő nem hitt neki.

A királynőnek ekkor egy rossz érzése lett. A bűntudat gyötri, hogy mit is tett szegény lánnyal, meg ma a fiával. Egyszer kellett bántania a fiát, meg meghallani egy ilyen hírt. Egyszer, többször nem is, mert egy után jött rá, hogy mit is tett eddig.
A királynő szó nélkül meg indult fel felé a íz tetéje, ahonnan tovább a a partra vezette uta. Bocsánatot akart kérni a szerelmesektől, de főleg a lánytól. Hogy egész eddig azvigazat mondta neki, de ő ezt nem hitte el neki.

𝖵í𝗓 𝖠𝗅𝖺𝗍𝗍 [Bakugo x Reader] //BEFEJEZETT//Where stories live. Discover now