Az idő vénemberként vánszorgott, de végül csak eltelt. Az alkony vörösre festette az égalját. A szél teljesen megállta. A tenger lecsendesült. A madarak kik eddig az égen cikáztak, most otthonos fészkeikben pihentek hittel várva a holnapot. A munkások nagy része hazament, a hajók kiürültek és csak a biztonságiak maradtak.
Nick reménnyel telt szívvel tért vissza a már sokkal csendesebb környezetbe. Kinézett magának egy oldalsó, takarásban lévő konténert és leült mellé. Sejtette, hogy barátnője csak késő este jelenik meg, de képtelen volt tovább bóklászni a városban tétlenül.
Elővette a Mayleentől kapott kis noteszt, mit egy szép barna masni kötött át. Hasonlított Auróra füzetére, de mégsem volt ugyanolyan. Hiányoztak belőle a riport vázlatok, a cikk ötletek és közös emlékeik. Mint például az a sok zene cím, amit felírt neki karácsonykor. De az a rajz sem volt benne, amit egymásról rajzoltak Los Angeles egyik parkjában. Ahogy lapozgatta a füzetet egyre több és több emlék rohamozta. Egyszer csak beugrott neki az utolsó együtt töltött estéjük. Mikor abban a kék szoknyában belibbent a hotelszobába, majd leülve mellé együtt játszottak a gitáron. Úgy hiányzott neki az a boldogság, amit Auróra magából árasztott. Az ő mosolya volt az egyetlen, amit Nick nem tudott visszautasítani.
Szép lassan magával ragadták gondolatai, miközben egy dalszöveg kezdett formálódni fejében. Először csak kósza ötlet formájában látta maga előtt, de amint egyre jobban beleveszett emlékeibe egyre élesebbek lettek az egymást követő szavak:
" Olyan buta voltam
Egy hülyeség miatt
Sosem szabadott volna elengedjelek
A tudat, hogy elmentél
Összezavarja a fejem"
Tovább is folytatta volna, ha nem hallja meg az érkező autók mély dübörgését. Fel sem tűnt neki, hogy az este úgy repült el, mintha egy felhőkarcolóról elengedett papírrepülő lett volna. Rég nem lehetett látni a bordó eget, már csak a közvilágítás gyenge, sárgás fénye maradt.
Az ajtó csapódásokra felfigyelve óvatosan kinézett rejteke mögül az énekes. Szemével Aurórát kereste, de a sötét, homály nem igazán kedvezett neki. Ahol ő állt tökéletes rálátás nyílt a középen beszélgetőkre, de az őket körülvevő konténerek úgy olvadtak egybe, mint egy hosszú, fekete fal.
- Francba! - suttogta, majd figyelmesen körülkémlelt. Mikor megállapította, hogy minden biztonságos, nem vesztegette tovább idejét. A lehető leghalkabban átosont a tőle balra lévő konténer sorhoz. Már majdnem elérte célját, mikor véletlen belerúgott egy apró kavicsba. A parancsot osztogató férfi elhallgatott, mire a többi ember szétszóródott a kikötőben, majd Nick felé fordult. Az énekes ledermedve állt az árnyékban. Legszívesebben beleolvadt volna a mellette lévő olajzöld fém tároló falába, mint egy kaméleon. Az idegen már majdnem elindult felé, mikor hangosan dorombolva megérkezett egy ezüstösen csillogó sportkocsi. Újabb két idegen jelent meg a kikötőben. Egy férfi és egy nő.
Nick kihasználva, hogy a "parancsnok" figyelme elterelődött besettenkedett a konténer takarásába. Kifújva a levegőt tüdőjéből csúszott le a nedves aszfaltra.
- Ez nem sokon múlt - állapította meg. Nem sokáig ült tétlenül. Feltápászkodott és újra Aurórát kezdte keresni. Először elindult a sötétbe nyúló folyosón, abban reménykedve, hogy hátulról meg tudja kerülni és nem kell megint a maffiózók előtt Houdinit játszania. Alig tett meg pár lépést, mikor gyilkos fegyver dördülés rázta meg a helyet. Megállt lába a levegőben. Nem akarta elhinni, hogy ez valóban megtörtént. Agya természetesen automatikusan a legrosszabb forgatókönyvet vette elő.
- Auróra! - mondta ki félhangosan. Megfordult és futásnak eredt, de mikor meglátta a földön vérző biztonságiőrt megtorpant. Megkönnyebbülve felsóhajtott, mitől eddig nem érzett boldogság árasztotta el gondolatait. Kissé bűntudata támadt, amiért örült neki, hogy csak egy biztonságiőrt halt meg.
- Ezt vajon Auróra is látta? - jutott eszébe, majd végig pörgette fejében a lehetséges reakcióit.
- Elhányta magát - választotta ki végül a leghihetőbb végkimenetelt. Ezután már csak azt kellett kitalálnia, hova mehetett el, hogy ne vegyék észre.
- Hova mennék, ha Auróra lennék? - vakarta meg homlokát. - Biztos, hogy olyan helyet választanék, amiről csak én tudok. Talán egy eldugott épület, vagy... - egy pillanatnyi szünetet tartott, de meglátva a középen parkoló autókat megvilágosodott. - Hát persze vissza a kocsihoz, amivel jöttem.
Végig sem gondolta teljesen, de már elindult a parkoló felé. Nem éppen a legközelebb volt hozzá és nem futhatott, mert az túl nagy zajt csapott volna. Muszáj volt visszafognia magát. Igyekezett addig is elterelni figyelmét, ezért elkezdte tervezgetni, hogyan fogna visszajutni Los Angelesbe, vagy utolérni testvéreit.
- Mindenképpen vissza kell még mennünk a hotelbe a cuccaiért... De ha már ott vagyunk akár ott is aludhatnánk. Esetleg lehetne valami meglepetés neki. Mondjuk egy vacsi?... Nem az túl snassz. Akkor mondjuk lemehetnénk a medencékhez. Vagy az is túl egyszerű? - tanakodott miközben egyre gyorsuló léptekkel közeledett a parkoló felé. Már majdnem kint volt, mikor egy ember magas drótkerítés állta útját. Nem tudta kikerülni sem, mert a konténer közvetlen mellé volt tolva. Fogalma nem volt, hogy nem vette még észre a kerítést.
- Na ez baj - állt meg azt méregetve, hogyan tudna átmászni rajta. Jobba kezével belekapaszkodott a lehető legmagasabban lévő résbe, majd felhúzta magát. Egyik lábát beakasztotta, átlendítve a másikat. Mikor már több mint félig a túloldalon volt elengedte a drótot és hátra lökve magát leugrott. Az egyenetlen beton keményebb ellenfélnek bizonyult, mint gondolta, de végül sérülés nélkül megúszta.
- Nem tudtam, hogy Aurórának ilyen sportos pasija van - érkezett egy halk, de annál gúnyosabb megjegyzés a férfi háta mögül. Nick villám gyorsan megfordult, mire egy nála valamivel magasabb sráccal találta szemben magát.
- Te meg ki vagy? - kérdezte kicsit hangosabban a kelleténél, mire a fiú kezét azonnal szájára tapasztotta. Az énekes dühöngve fejtette le ujjait arcáról, majd ellökte magától a gyereket.
- Roy Walker, de ha nem tudsz ennél csendesebben beszélni, akkor inkább fogd be! Remélem nem akarod Aurórát megöletni, mert az előbb pont azt csináltad majdnem - hordta le a fiú, mire Nick egy grimasszal válaszolt.
- Te küldted azt a levelet? Honnan tudtad, hogy Szöulban vagyunk?
- Komolyan ez most a legfontosabb? Egy illegális maffia rakodás kellős közepén vagyunk. Mint valami kommandós filmben, de tényleg, és téged az izgat, hogyan derítettem ki hol vagytok? - vonta fel jobb szemöldökét Roy. Így összegezve, valóban nevetségesen hangzottak Nick kérdései.
- Ha ekkora nyomozó vagy, hol van Auróra? - tért ki a legfontosabb dologra. A fiú arcára fagyott eddigi vigyora. Karján megfeszültek izmai. - Hol van Auróra? - ismételte meg az énekes most már nyomatékosabban. A fiú körbe fordult, majd felsóhajtott.
- Valahol itt.
Most Nick szemöldöke szökött a magasba. Megforgatta szemét és elsétálva a fiú mellett elindult a parkolóba. Nem lehetett tőle túl messze, mert érezte az autókból áradó benzin és dízel szagot. Alig tett meg két lépést, mikor Roy ismét mellé került.
- Sajnálom, hogy elvesztettem a dögös barátnődet. Nem volt szándékos, de mikor az a szörnyeteg lepuffantotta azt a szerencsétlen biztonságiőrt Auróra, mint egy őrült rohant el a helyéről. Nem tudtam szemmel tartani és a konténer tetejéről, ahol ültem csak idáig tudtam követni - kezdett magyarázkodni. Nick leragadva a mondandó elején felháborodva fordult a fiatal fiú felé.
- Hogy mi van? Mióta ismered Aurórát? - faggatta homlok ráncolva.
- Nem régóta. Talán két napja? Mert? - nézett le az énekesre Roy. Mikor meglátta szikrázó tekintetét azonnal megértette a helyzetet. - Jaj, bocs. Nem úgy értettem, hogy dögös. Nyugi, ne légy már féltékeny. Értem én itt hagyod két hétre a csajod, és félsz, hogy haragból megcsal. De nézd, Auróra nem ilyen. Legalábbis szerintem - sétált tovább a szűk, koszos járdán a fiú. - Az elmondása alapján és amit eddig láttam, ő fizikailag képtelen lenne rajtad kívül mást szeretni. Mikor kihúztam a vízből is azt hitte, hogy te vagyok és a neveden szólongatott - mesélte neki a délelőtti eseményt, mire Nick ismét megtorpant.
- Mi a franc történ ez alatt a pár nap alatt? - tárta szét karját. Bár költői kérdésnek szánta, de mikor Roy elkezdte sorolni, képtelen volt leállítani, mert mindent tudni akart. Az alatt a pár perc alatt, míg elérték a parkolót a fiúnak sikerült felsorolnia az összes szörnyűséget.
- Na várj! Azt akarod mondani, hogy azt a csávót lőtte meg Auróra, aki megölte a biztonságiőrt? - ragadta meg a lényeget jó szokásához híven Nick.
- Aham.
- Ahhoz képest, hogy kapott egy elég erős gyomrost, nagyon jó formában volt.
Erre már nem érkezett válasz Roytól. Látszott rajta, hogy kemény fejtörésbe kezdett. Szemöldökét összevonva, takarta el száját bal kezével. Tekintetét az égre szegezve sétált Nick mellett, aki már szemével a parkolót pásztázta. A szürke sötétségben minden jármű egyformának tűnt. A közvilágítás szinte egyáltalán nem működött, így képtelenség lett volna kiszúrni barátnőjét, ha beült az egyik autóba.
- Nem ismered fel melyikkel jöttetek? - kérdezte végül besétálva az egyenes placc közepére. Roy párszor körbefordult, majd megrázta fejét. Nick csalódottan fújta ki a levegőt. Beletúrt párától lelapult hajába és újra szemügyre vette az autókat. Kis fényt, vagy a jármű mellett guggoló alakot keresett, de egyiket sem talált.
- Nem hiszem el! Ha nem itt van akkor hol? - fakadt ki a férfi. Elkeseredetten fellendítette kezét, ami utólag nem tűnt jó ötletnek, mert bal vállába éles fájdalom nyílalt. Arca összerándult és kissé lehajolva magához szorította sajgó tagját.
- Jól vagy? - görnyedt le mellé Roy.
- Nem! - érkezett a nyers és gyors válasz. - Nem vagyok jól oké? Elhagytam az egyetlen személyt, akit igazán szeretek. Bele keveredett egy maffia ügyeibe, amiért bármelyik pillanatban megölhetik. Már fél napja kóválygok ebben a rohadt városban és képtelen vagyok rálelni. Állandóan elkerülöm, mintha nem akarná, hogy megtaláljam.
Roy egy pillanatig hallgatott, de végül összeszedte minden ép kéz-láb ötletét.
- Már értem miért vagytok ennyire jó páros Aurórával - indított egy aranyos mosollyal. - Ő is ugyanezt mondta délután, mikor az étteremben osztogattuk a kaját. Leült az egyik asztalhoz az ablaknál és azt mondta, hogy olyan mintha nem akarnád megtalálni. Meg valami Bellát vagy kit emlegetett, aki átvert mindenkit. Nem tudom, mert eléggé kiborult és a zsebi kereséssel voltam elfoglalva - meglátva Nick összehúzott szemét azonnal visszatért a lényegre. - Mindegy is. Szóval azt mondta, hogy úgy érzi, mintha szándékosan kerülnéd, és örülsz neki, hogy itt maradt.
Nick fancsali arcot vágott. Látta maga előtt, ahogy a könnyekkel küzdő nő arról győzködi magát, hogy a barátja lecserélte egy szőke ripacsra. Olyan szívesen ott lett volna most mellette és miközben szorosan magához öleli megmondta volna neki, hogy Bella elveszik az ő szépsége mellett, hogy sosem fogja azt a libát úgy szeretni, mint őt. Sőt senki mást sem fog tudni úgy szeretni, mint Aurórát.
- És mit mondtál neki, miután ezt... - nem tudta végig mondani, mert a háttérben megjelent két alak, majd egy sötét furgon csikorogva megállt. Az egyik alak belökte a másikat a kocsiba és eltűntek az éjszakában.
- Mi van? - fordult hátra Roy is, de ő már csak a távozó autó sziluettjét szúrta ki. Nem kellett sokat gondolkodniuk, mire összerakták a képet.
- Auróra! - mondta egyszerre és futásnak eredtek.