-De az vagy!
-De én nem akarok az lenni! Újra ember akarok lenni!
-Addig nem leszel ember, amég nem válaszolsz a kérdésekre!- rángatta meg a vállam
-Azt várhatjátok!- egy levegőt vettem és megint le téptem a nyakláncot a nyakmból és a sellő srác kezébe nyomtam, aztán gyors úszással el kezdtem fel fele úszni. Én biztos nem fogok ezeken magyarákodni, aztán nem tudom, hogy mit csinálni. Nem leszek én sellő, az is már szent. A faszom akar a vízben élni, főleg ilyenekkel. Tch, inkább meghalok.
Gyorsan a víz felszínére is értem. Valahonnan éreztem, hogy utánnam jön egy, mert lett egy rossz érzésem. Ami mem nagyon tévedett, mert igazam lett.
-Gyere vissza, és magyarázd el, hogy mit kerestél ott!- bukkant fel mellettem a vörös uszonyos
-Nem, mert nem vagyok rá kötelezve! És nem is isnerlek titeket, idegeneknek én biztos, hogy nem magyarázok el semmit!- kezdtem el úszni a part fele
-Úgy sem úszol le engem. És simán el kaplak, aztán vissza rántalak a vízbe.- került elém
-Ha meg mered tenni, akkor a vízben foglak meg folytani!- kerültem ki és tovább úsztam
-Akkor nézzük meg.- és azzal meg fogta a lábam és a víz alá húzott. Hírtelen vettem egy levegőt, mert erre én nem voltam fel készülve
A lábamnál fogva kezdett el vissza fele úszni. El kezdtem kapálózni, rúgdalózni, hogyvugyan má engedjen el mert ez nekem nagyon nem tetszik. De persze, hogy nem érdekelte őt ez, inkább csak tovább úszott. És lassan ugyan oda kerültem, mint az előbb.
Két sellő katona le fogott engem, míg én tovább kapálóztam. Addig a szöszi a myakamba tette megint a nyakláncot és el mormolta a varázsige valamit.
-Beszélj.
-Nem fogok.- fordítottam oldalra a fejem
-Ellent mersz mondani a kiralynő parancsának!?- háborodott fel a boszorkány
-Igen, mert nem vagy a királynőm, bazd meg! Nem ide tartozom, szóval te nekem nem parancsolgatsz!