Annyi viszont meg maradt, hogy valaki megfogja a kezem és ki húz engem a partra.
Ezután pár órával ébredtem fel. Apa tiszta ideg volt már, a baratja pedig nem tudod mit csinalni vele. Mert nem tudta le nyugtatni, csak a fejét fogta és úgy beszélt apához.
-M-mi történt?- nyitottam ki lassan a szemem. A parton voltam, búvár ruha nélkül normális ruhábans
-Kicsim, hát végre fel keltél!- örült meg apa
-Mi történt?- kérdeztem rá még egyszer
-A vízben el vesztetted valami miatt az eszedet és a parton meg találltunk. Valaki ki hozott téged a partra.- magyarázta apa barátja, miközben apu fel segített engem a homokból -Oh, és a nyakadban volt ez a nyaklánc is.- mutatta meg a kagylós nyakláncot
-Ezt a vízben találltam, az egyik korallon.
-Lehet van valami vele, ami miatt ez történt veled.- kezdte el méregetni a kagylós nyakláncot apa barátja
-Vagy csak egy átlagos nyaklánc. Parker ezt nem kell túl gondolni. Elég annyi, hogy (Y/N) meg talállta, és jól van.
-Igaz-igaz. Akkor tessék (Y/N).- adta vissza a nyakláncot Parker, amit egyből a nyakmba is tettem
-Mehetünk haza?- nézett rám apa, mire én csak bólintottam egyet. El indultunk a homokban, apa és Parker előttem, én pedig mögöttük
A tenger felé néztem és meg láttam egy ismerős sellő uszonyt. El mosolyodtam, mert lett egy olyan érzésem, hogy ő. Az a bizonyos valaki húzott ki engem a vízből és vitt a partra. Holnap vissza kell jönnöm ide és úsznom egyet, hogy rá találljak az idegenre. Valahogy meg akarom neki köszönni, hogy meg mentette az életem és nem hagyott a vízben.
Talán az övé a nyaklánc is. És ha igen, akkor vissza adom neki, mert ugye én csak találltam. Nem pedig az enyém, meg minden. Szeretem vissza adni a talállt dolgokat, annak az embernek akié az a tárgy, amit én meg találltam.