Dukász
Megvolt a házavató. Totál lett Elemér is. Dühösen rám mordult mire az egész csapat mellém állt ő pedig egyedül lett, mint a kisujjam elszaladt. Ugye? Na, akkor ki utál kit? Még jól járt azzal, hogy nem ittam. Másképp hát ezt nem is kell ecsetelnem mi történt, volna.
A ház gyönyörű igaz minden Lia döntése ötlete volt, de nagyszerűen választotta ki a bútorokat, a falszíneket, mindent. Csodás feleségem van!
- Jó reggelt! – jön be a hálóba egy nagy tálcával szóval ágyba reggeli biztos akar valamit.
- Mit szeretnél? – ülök fel.
- Dukász nem készíthetek csak úgy neked reggelit?
- Dehogynem, csak ágyba akkor hozod, ha akarsz valamit.
- Legközelebb többször kedveskedek, hogy ne tűnjön ez fel neked. – karba teszi a kezét maga előtt.
- Köszönöm és neked is jó reggelt Lia! – ne mondja, hogy hálátlan vagyok.
- Dukász te tetted AZT?
- Mit?
- Tudod te.
- Igen. De azt mondtad nem mehetek el otthonról. Így másokat irányítottam.
- Rendben.
- Nem kapok leszidást? – csodálom, hogy ennyivel letudta a dolgot.
- Nem. De talán Elemér legközelebb ne akarja a hangját felemelni.
- Felőlem csak ne olyan helyen találd, ami halálos. – hagyom rá.
Ki is megy. Ennyi volt. Még hogy nem akkor teszi, ezt mikor kell valami. Kellett neki az igazság. Mivel magam maradtam végig gondolhattam az örökös dolgot. Igaza van Kristófnak. Szétszedik egymást majd főleg a csapatom fog szét széledni. Liával meg persze ezekről nem tudok beszélni, mert, fogadom, átmegy aggódó anyába és nemet mond. Pedig ebben nem dönthetek egyedül. Felöltözöm és lemegyek. A többiek most reggeliznek. Itt laknak most már Nikolasz és Dominik, sőt Armand is.
- Lia beszélnünk kell!
- Hallgatlak.
- Fiam lesz az, aki követ.
- Tiszta sor ez nálam.
- Mi a véleményed róla?
- Kevesebb rivaldafény, több óvatosság. Kristóf már beszélt velem.
- Akkor ez letudva. Srácok?
- Mi is ezt akarjuk.
- Akkor ez el van dőlve. – mondom leginkább magamnak, mint nekik.
- Mi a terved mára?
- Ti itt maradtok Liával. Elemér beszámíthatatlansága kontra Veszélyes Lia nem jó párosítás. Viszont elég egy személy is. Mondjuk Dominik, Nikolasz te intézd a külügyet. Romániával mi a helyzet?
- Nincs akadály. Mindent lebeszéltem. Cserébe viszont kell valami nekik.
- Mi?
- Pénzmosás.
- Nem.
- De Dukász...
- Nikolasz azt mondtam nem. Túl jól mennek, az üzleteim nem tudom ezt kivitelezni. Mindennap rendesen le van, dokumentálva nem akarok ebből bajt. Nem kockáztatok. Kérjenek mást.
- Azt is mondták, ha az nem fogadod, el megfelel nekik, ha az orosz piacról vásárolhatnak.
- Nem az én ügyem. – jelentem ki. Ugyan is lebeszélhetik ők is.
- Dukász a román bűnszervezet nagyon kezdő pozícióban van.
- Nem is árt.
- Dukász.
- Rendben beszélj, az oroszokkal a mi dolgunk pedig jó lenne, ha már véget érne.
- Minél hamarabb lezárom, utolsó simítások.
Reggeli után meghallgattam Liát a tegnapi beszélgetésről. Kíránál elmentek otthonról, bekattant kicsit. Igor pedig túlságosan nagyszájú. Meglássuk máskor is ilyen nagy lesz e.
- Dukász? – nyissa ki az ajtót Igor. – A húgod és édesanyád elmentek, apád és az öcséd is.
- Pontosan tudom ezeket. Veled akarok beszélni.
- Nincs mit beszélnünk, de fáradj beljebb.
- Ó még a végén összebarátkozunk.
- Dukász mit akarsz? – nyögi, ki mintha kín lenne neki látni engem.
- Inni szeretnéd, mondjuk egy kólát vagy teát. Beszélgetni a húgomról. Megtudni mit akarsz tőle.
- Figyelj akármennyire rád koncentráltam és az elkapásodra volt, aki nagyobb hatalommal bírt felettem. Meg vannak a szeszélyei neki, is mint neked. Mondjuk, nem hasonlítasz egyik testvéredre sem. De hát arra ott a magyarázat, hogy...
- Hogy semmi közöd nincs hozzá – fejezem be a mondandóját.
- Rendben akkor csak is a...
- Igen csakis az érzelmeid érdekelnek. Miért nem vetted még el?
- Pont vitánk volt. Összeveszett velem annyira nem értek az esküvőkhöz, mint kellene. – vallja be – Úgy volt, hogy végleg vége.
- De nem lett.
- Nem mert addig jártam ide, míg vissza nem fogadott. Lehet, hogy téged nem állak ki. De ő semmiről nem tehet. Megszeretett igen. Aztán én őt.
- Hol találkoztatok?
- A bárba. Lehangolt volt. Igen ekkor tudatosan akartam elcsábítani hátha köp, de nem tette. Azt mondta te vagy az egyik bástyája, ha téged elárul, elfordulsz tőle és összedől a vára. Nekem nincs testvérem. Ez a mondata szíven talált és békén hagytam. Többször összefutottam vele még random a városba. Most már azt hiszem, hogy figyeltetett ezért tudta hol vagyok, mit csinálok. Dukász a húgod gyermeket is várt tőlem. Csak sajna nem volt olyan erős és elment.
- Sajnálom. – bukik ki belőlem. Majdnem 6 éven át semmit nem tudtam Kíráról. Hát nem véletlen. Kialakította a saját csapatát. De előttem miért titkolja?
- Remélem megbizonyosodtál róla, hogy nem miattad vagyok vele.
- Még nem bizonyosodtam meg arról pontosan miért is.
- Mert szeretem, e nem tudok mit magyarázni. Ha voltál már szerelmes te is tudod, hogy azt szavakba önteni a legnehezebb. – de még mennyire tudom.
- Ezért nem nyomozol már utánam?
- De, csak titokba. Ami már nem titok.
- Igor állj mellém. Nem akarlak megölni. Gondolkozz. Ha te ölsz meg az sem jó, ha én téged az sem jó. Kírát ne tedd két tűz közé.
- Nem öllek meg. Börtönbe jutatlak. Minél hamarabb.
- De kedves vagy. Akkor az a válaszod, hogy nem?
- Így van. Nem dolgozom neked sem veled.
Felállok, az asztaltól kikísér engem és ott hagyom.
Igor már megint aduász van a kezembe, de ez olyan aduász, aminek nem tudsz majd nemet mondani – gondolom magamban.
Júlia [Ella]
Ha nem az apja, akkor a lánya állít be hozzánk.
- Mit szeretnél Nóra? – kérdezem tőle.
- Veled beszélni tudom nem voltam valami kedves, de most vészhelyzet van. – hadarja, el mire én beengedem, egyenesen a konyhába vezetem. Öntök neki inni megkínálom azzal is, amit főztem, de nem kért.
- Tudom ez az egész kínos.
- Kínos? Nekem egyáltalán, de biztosra veszem, hogy neked az.
- Igen az. – vallja be.
- Te meg mit keresel itt? – csatlakozik Dominik.
- Hagyd, csak menj fel. – szólok rá. Felvonja, a szemöldökét majd megfordul és ott hagy minket.
- Folytathatjuk máshol is, ha akarod. – ajánlom fel neki. Bólint egyet és a dolgozóba megyünk.
- Itt senki nem hal minket. – túl merész vagyok, hisz hangszigetelt szobában akárki csinálhat veled akármit.
- Nos, mit akarsz? – térek rá a lényegre.
- A munkámat.
- Vagyis kurtizán vagy és ott dolgoztál Ásznál ő pedig elbocsátott.
- Elmondta?
- Nem, de összeraktam.
- Lia segíts nekem. Nem tudok a munkám nélkül élni.
- Nekem nincs még befolyásoltságom az üzletbe.
- Tudom, de Ászra vagy.
- Miért akarsz visszamenni?
- Nem akarom kifejteni. – elszégyellte magát.
- Legyen. Talán szóba hozlak.
- Nagyon szépen köszönöm neked El... Júlia – nem tudja, hogy szólítson.
- Lia, mások előtt Ella. – javítom ki.
- Köszönöm. Szeretném felajánlani a segítségem az esküvőhöz vagy bármihez. Esetleg még jóvá is teszem a múltbéli botlásaim is amit ellened követtem el.
- Rendben. Nagyon szépen köszönöm. – állok fel ő követ engem az ajtó felé veszem az irányt, de az kinyílik és bejön Dukász.
- Hát te Nóra? – kérdezi.
- Vissza akarom kapni a munkám. Kérlek!
- Előbb egy kérdésem van hozzád.
- Szövetkeznél apád ellen? – bólogat hevesen.
- Még ma visszamehetsz. – válaszolja Dukász. Nóra boldogságában megölel elsőnek megijedtem majd visszaöleltem. Dukász is csatlakozott, na, jó ez már kínos. Nóra is érezte és már szaladt is ki.
- Valakinek függőséget okozott a klubod. – mondom Ásznak.
- Nekem is van egy függőségem. – húz magához.
- Te. – lihegi és megcsókol. Érzem a mohóságát és türelmetlenségét. Leül, én pedig az ölében kötök ki. Annyira szeretem Dukászt!
Dukásztól kijövet Dominik alaposan végig mért.
- Ne gondolj már rosszra. – iparkodok rá.
- Órák óta bent vagytok, mire gondoljak?
- Mondjuk, arra gondolhatsz, hogy milyen vacsorát készíts.
- Nem.
- De különben elmondom Dukásznak, hogy mocskos dolgokról fantáziálsz, amiben én és ő vagyunk a főszereplők.
- Dominik a végén elolvadok a kedvességedtől. – csatlakozik Ász. Igen ő hallotta mit beszélünk.
- Készítheted a vacsit. – löki oda neki Ász.
- Nagyszerű. – lehangolt lett Dominik.
- Mire 5-ig elszámolok, találjatok ki és megcsinálom én. – veszem át tőle.
- A kedvencemet kérem. – mondja Dukász. Dominik lefagyott nagyon néz lent, valamit.
- Valaki van bent.
- Dominik! Dukász! – kiabál Nikolasz. Máris rohantunk.
A nappaliba találjuk egy nővel és egy nagyobbacska gyerekkel.
- Evelin, ő Ella. – mutat rám. – Dukász felesége. Ella ő itt Evelin és kisfia Igor.
Igor? Ő Igor fia? Ledöbbentségem nem sikerült lepleznem, de a fiúk ügyesen kisegítettek.