16.

2.2K 74 0
                                    

Dukász

Pár óra múlva kocsiba ültünk és elhajtottam az elhagyatott tanyára. Kívülről mintha senki nem lakná, belülről pedig, mint egy palota olyan gyönyörű.

- Dukász! - szólít meg Lia.
- Te mégis hogy gondoltad azt, hogy erőszakkal beültetsz az autódba és az Isten háta mögé viszel? Ott vagyunk már?
- Döntöttem Lia.
- Ott vagyunk már? - nyaggat tovább.
- Nem. - válaszolja Nikolasz.

Lehet nem a legjobb döntést hoztam abban a percben mikor értük mentem. Egyenesen Igornak kellett volna szembe néznie a fegyveremmel. De, sebaj lesz elég időm kitervelni hogyan is lesz életének vége.

Lekanyaradok a főútról egy hosszú út vár ránk a földes úton. Szerencsénk, hogy nincs sár.

A ház közelébe érve már látom, hogy mindenki itt van. Leparkolok a többi jármű mellé.

- Nikolasz te rendezd Liát! Majd csatlakozz! - kiszállok és ott hagyom őket.

Távolból még hallottam Lia káromkodását, de nem érdekelt haladtam tovább. A bejárati ajtón át egy kisebb folyosó fogadott majd jobbra léptem a nappaliba ahol vártak rám.

- Ha nem fontos ügyben hívtál minket kitekerem a nyakad! - fenyeget Elemér.
- Abdul hívott engem, felvettem és lövés hallatszott a vonal másik végén. Ez okból hívtalak ide titeket. - leülök közéjük.
- Voltak ellenségei? - nézek körbe reakcióra várva.
- Abdul ellensége a te ellenséged. Neki nem volt. Egyszerűen ami okozta a vesztét már, ha azt feltételezzük, hogy megölték az te magad vagy Ász. - oktat ki Dominik.
- Mégis mit vártál? - szólal fel Elemér.
- Azt hittem van elég vér a pucátokba és nem Ászt fogjátok hibáztatni.

- Engedj el! Engedj el Nik! - Lia kiabálását hallom az ajtóból.
- Oda most nem mehetsz értsd meg!
- Meggondoltam magam, azt mondtam nem jövök veletek! Ti pedig beleerőszakoltatok ebbe a helyzetbe! - még hangosabban kiabál, biztosra akar menni, hogy beszélgetésüket meghallom.
Rám néz Elemér. Majd mindannyian a nappali ajtaja felé fordulunk.

- Ó, hát itt vagy! - lép be Lia.
- Figyelj ide engem nem érdekel a csapatod, engem nem érdekel Abdul vagy kicsoda halála. . .
- Hé! - szól bele Dominik akit leintettem.
- Vigyél haza most! - szeme szikrákat szór.
- Lia, Nikolasz és a saját magam biztonsága miatt hoztalak ide. Velem élsz vagy meghalsz. Te döntesz. - vetem elé a választást.
- Inkább meghalok. - dühösebbé tettem. Felsóhajtok.
- Lia gyere menjünk! - kérleli Nikolasz.
- Hagyd csak! - szólok rá - Magam fektetem ágyba!

Megragadom a karját finoman és kihúzom a nappaliból fel az emeletre. Rögtön a harmadik ajtónál megállok.

- Ez a te szobád! Most pedig szépen bemész! Kereshetsz ablakot elárulom nem találsz! Hegyes dolgokat meg eltettem! - kinyitom az ajtót.

- De, Dukász - suttogja nekem Lia - ugye nem akarsz megölni?
- Majd erről később beszélünk. - kilépek a szobából és az ajtót kulcsra zárom.

- Na, ágyba dugtad a kis Szépségedet? - húzza a vérem Dominik.
- Hagyd már! - szól rá az öcsém.
- Rendben Csipkerózsika biztonságban. Dukász hogyan tovább?
- Majd megoldom egyedül. - felállok és a szobám felé veszem az irányt ami az emeleten a második szoba.

Dukász hogyan tovább? A mondat ami vízhangzott a fejemben egész mindaddig míg letusoltam. Lia ajtaja előtt megálltam a lány szipogását tisztán hallottam.

- Ász! - suttogja nekem Nikolasz.
- Ne légy vele ilyen kérlek! - megvonom a vállam és belépek a szobámba.

Fekszem és a plafont bámulom. Az az egy mondtad pedig csak még hangosabban üvölt a fejemben.

A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt