A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

10.

Dukász

- Figyelsz? - ráz meg Elemér. 
- Igen, de ne rángass! Nem fasz, hanem ember vagyok! - motyogom mire ő csak megrázza a fejét
- Nos, kedves Dukász, fényes nappal betámad egy jard? Hah, vicces. - húzza a vérem Abdul.
- Azért élsz még csak mert így akartam! Ez mindig jusson eszedbe ha hozzám beszélsz! 
- Egyébként ki ez a nyomozó? - veti fel kérdését Nikolasz.
- Fejér Igor a neve, annak aki a nyomodban van Dukász. 
- Azzal mindent megtudtam róla, mi? - lázadok fel.
- Régi történet. Akit még nagy apád űzött el. Annak az unokája. Júlia pedig a lány, akivel vacsoráztál a fiúnak szánt nő. A két nagyszülők barátságban álltak. - veti fel az információkat Elemér.
- Szóval azért szóltál közbe?
- Többek között. Mi legyen Dukász?
- A  lány, összejár vele. Szóval Júliát elraboljuk. - jelentem ki - Nem kell feltűnést csapni. Majd én mindent elintézek, szükségem van rátok, csapatomra. 
- Miért raboljuk el? - kérdezi Nikolasz
- Mondtam neki valamit, amit nem kellett volna. A másik pedig a bárba rejtettem el a kábítószereket, fegyvereket ő pedig takarított utánam. Két ok elég ahhoz hogy kivonjam a társadalomból! - magyarázkodok. 
- Nem kellene, - ellenkezik Nikolasz - jard vele van, és ha látott vele gyanúba keveredsz!
- Itt jössz be te a képbe! Környékezd meg Liát! - utasítom. 
- Ez az első lépés? - kérdezi Elemér.
- A második, vacsora lesz. Igorral megismerkedek. Tisztes távolságból.

Csönd telepszik ránk, gondolkodnak. Szóval mindenki felfogta, milyen veszéllyel van ránk. 

- Legyen! Megkörnyékezem! - jelenti ki Nikolasz.
- Elintézem a vacsorát! - veszi ki részét Abdul. 
- Mi többiek pedig elvisszük a bárból biztonságos helyre a csomagjaid. - Elemér vállalja a rizikót a többi hevesen bólogat. 
- Te addig mit csinálsz? - kérdezi Dominik. 
- Liával lezárom az ismerkedést, feltűnően, kamerákkal és mikrofonokkal megfigyelt helyen. Az irodámban. Jelezte Krisztofer, hogy meg vagyok figyelve elég durván. - intézem szavaim mindenkihez. 
- Dologra! - kiálltja Elemér -  Ne okozatok csalódást! 

Júlia 

A sok vendégtől, most szabadultam ki friss levegőt szívni. Rápillantok a rezgő telefonomra. Igor az "Láthatlak este?" olvasom el üzenetét. Nem érzek kényszert, hogy rögtön válaszoljak, de valami azt súgta: Hajrá! 

Majd hívlak, ha ráérek - írom vissza. 

Fel pillantok Ásszal találom magam szembe. Meg is ijedtem rendesen, de ő csak elmosolyodott rajtam. 
- Mit szeretnél? - bököm ki.
- Gyere az irodámba ma éjjel, csípd ki magad! Már nagyon rég láttalak, beszélni való pedig akad. - szögezi le akaratát. 
- Nem hiszem, hogy rá érek. - szalad ki a buta számon. Most ebből hogy, mászom ki? Na, mindegy megoldom. 
- Miért nem? Eltudom intézni, hogy ne keljen dolgoznod, ha erre gondolsz. De mond nyugodtan, ha más programod van. - húzza a száját. Tudja, hogy Igorral találkoztam. Tudja! Nekem annyi!
- Ó, igen arra gondoltam. Elintézed? - kérlelem ártatlan arccal. 
- Legyen. - be megy a bárba, követem őt. 
- Á Kristóf! - szól be neki a pult mögé. 
- Lia, szabad napos ettől a perctől! - parancsolja. Kristóf, mint aki karót nyelt, aggódóan pillant rám. Bólint egyet. Ezzel Dukász távozik. Nem köszönt el tőlem. 

Mire is számítottam. Pont egy nagy vezér nem fogja megtudni, hogy ős ellenségeivel foglalkozom. Örülhetek ha épp bőrrel megúszom.  

Napom többi részét gyomorgörcsben töltöttem. Miért az irodájába? Nem jó egy nyugis helyen? Pff. Minden második gondolatom ez volt. A 600 - diknál valami hangra lettem figyelmes. Csöngettek. Felállok, megigazítom a ruhám. Fekete egybe ruha, kis könnyű, egyszerű, piros magassarkúval piros táskával lépek ki az ajtón. Elemér jött értem, ha jól emlékszem. 

Beszálltam hátul ő elöl ült, néma csend, komolyság a részéről. Az enyém inkább feszültség, aggodalom és minden más. 

Az idő nagyon nehezen repült el ó, már az ujjaim tördeltem mikor egy nagy emeletes ház parkoló részébe érkeztünk. Udvariasan szólt is, hogy megérkeztünk és, hogy felkísér Ászhoz. 

Lépcsőn haladtunk egy keveset. Egy hatalmas előtér, nappali szerű, de mégis tükröződik róla, hogy munka hely. Benyit egy ajtón és int, hogy menjek be. 

 Dukásszal találom szembe magam, és rettegek tőle.