44.

1.9K 55 0
                                    

Júlia[Ella]

Az utóbbi idő az esküvő szervezésről szólt. Persze volt mikor hagytam az egészet, mert kiborultam és volt mikor szerettem. Dukásszal az ételkóstoló volt a legjobb. Vagyis azt az egyet csináltuk közösen. Meghalt Elemér Ász pedig semmit nem mondott nem avatott be. Néha kényszert érzek, hogy felhozzam, de inkább ráhagyom. Az édes tudatlanságot választom. Bár gyanítom, hogy Igornak volt köze hozzá és a csapatban kb. mindenkinek. Ha erre gondolok, eszembe jut, hogy persze nem véletlen végezte, úgy ahogy Elemér.

A saját vére árulta el. Nóra mindent elmondott nekem azt alaposan körbe magyarázta, hogy miért fordult az apja ellen. Nos, őszintén szólva én sem tettem volna másképp. A lányait nem nézte, sőt a feleségét sem. Teljes mértékben megértem. Barátok lettünk. Furcsa, mert legtöbbször úgy érzem csak Dukász miatt. De most úgy őszintén én is csak a szerelmem-férjem életem miatt.

A kocsiban ülni és várni a csúcsforgalomban nem a legkellemesebb.

- Mikor érünk már oda? – kérdezi Nóra Nikolaszt.

- Idegesebb, vagy mint a mennyasszony. – válaszolja.

- Nem. – vágom rá. – Hisz ma megyek férjhez. Plusz, ha számításba veszünk, hogy a boszorkány házába készülök. Hidd el én is ideges vagyok.

- Ász anyja nem rossz majd megismered jobban.

- Nikolasz, ha ez az 5 hónap kevés volt hozzá.

- Lia éveken át fogsz Dukász mellett lenni. Ne mondj nekem olyant, hogy soha nem fogsz vele jóba lenni.

- De majd egyszer. – bizakodom – Ha szülök egy gyereket Ásznak.

- Lia ez azért nem hiszem, hogy így működik. – szól hozzám Nóra.

- Miért talán szerinted dísznek vesz el Dukász?

- Nem erre gondoltam, hanem a gyerekre és Dukász anyjával való kapcsolatodra. – nehezen mondta el mivel Nikolasz elkezdett dudálni.

- Nik, ha nyomod azt a szart, ha nem akkor sem fogunk hamarabb kijutni innen.

- Mondtam Lia induljunk később el. Nem te nem.

- Oké befognád?

- Be. Ti nők mindent megvariáltok.

- Köszönjük az általánosítást. – mondja neki Nóra.

Egy órás utazásunk, ami valójában csak 20 perc lett volna véget ért. Jövendőbeli anyósom ölelgeti, Nórát rólam tudomást sem vesznek. Szép. Még az esküvő napján is inkább látná Nórát a fia mellett, mint engem. Nem hiszem, hogy ennyire irritáló lenne a fejem vagy a személyiségem. Felsóhajtok hangosabban akaratlanul mire ők észreveszik magukat.

- Ella gyere már régóta vár téged a fodrász. Késtél! – támad le Dukász anyja.

- Csúcsforgalom volt. – mondjuk, egyszerre Nórával majd a lány bocsánat kérően lefele néz.

- Gyertek beljebb! Az innivaló a konyhában szolgáljátok ki magatokat!

Miután a fodrász megcsinálta a kontyom a kozmetikus a sminkem Nóra segít felöltözni. Pokolba kívánom most őt. Nem vagyok féltékeny csak egyszerűen zavar. Miért csinálja, úgy Kata mintha Nóra menne férjhez a fiához? Ki-ké-szít!

- Már csak egy kicsi kell! Benne vagy! – a fodrász leültet és a hajamba tűzi a fátylat.

- Gyönyörű vagy! – dicsér meg. Picit meghatódok a látványtól, ami a tükörben fogad. Tényleg gyönyörű vagyok. Dukásznak a lélegzete is el fog állni tőlem. Alig várom, hogy lássam! Annyira hiányzik! Reggel óta nem öleltem súlyos elvonási tüneteim lesznek!

- Nóra lefogadom, hogy te jobban fogsz tetszeni Dukásznak! – szólja el magát Kata.

- Azta. – nyögöm ki. – Feleslegesen ne fáradozzon. Dukásznak úgyis csak én számítok bár ezt már tudni illik. – Sarkon fordultam és ott hagytam őket. Kírával és Igorral találkozok össze a folyosón. Kíra is gyönyörködik egy sort.

- Ugyan, te pedig mesebeli vagy! – viszonzom.

- Minden rendbe? – kérdezi Igor.

- Anyós átok. – válaszolom

- Igen anyám különös módon még mindig Nórának akarja Ászt. Beszélek vele.

- Hagyd csak. Majd rájön. – legyinti le Igor.

- Ászt láttátok már?

- Igen. Meg kell, mondjam nagyon csöves. – újságolja el Kíra.

- Szakadt is. – teszi hozzá Igor és kacsint egyet. – Gyertek lányok titeket én, viszlek. Nikolasz pedig a többi nőt.

- Rendben. – elengedte a Igor kezét Kíra és mellém szegődött. Halványlila koszorúslány ruhába van két oldalt fonat a haja többi része pedig a derekára ömlik. Sminkje pedig szólíd.

Templomi esküvő lesz. Nagy nehezen sikerült beszállnom Igor kocsijába, ami ki van díszítve.

- Nászút?

- Róma.

- Majd küldesz képeket?

- Ígérem, mindenről beszámolok. Most pedig Kíra alig 2 perc és látom életem szerelmét. – izgatottság mellett elkezdett reszketni is a hangom. Kisegítenek az ajtóból. Dukász már bent van a vendégekkel együtt. Istenem! Ki fog engem bevinni? Igor elköszönt Kírától. Ketten maradtunk.

- Nem akartam elmondani, mert meglepetés lenne, de nézz szét jobban. – körbe néztem. A túl oldalon áll apám.

- Kíra én nem ápolok velük jó viszonyt.

- Ella majd később, most az esküvő a fontos és hogy itt vannak. – észrevette, hogy figyelem közeledik.

- Szia, lányom. – megölel, vagyis próbálkozik.

- Szia, Apa.

- Szóval megtaláltad életed párját?

- Igen. – belé karolok.

A templomban mindenki engem néz én pedig csak Dukászt. Fehér ingben van, és őrjítően jól néz ki. Legszívesebben zsákot húznék rá. Apa átad, Dukásznak kezdetét veszi a szertartás.

Annyi mindent végig papolt a pap már kezdtem türelmetlenné válni, de mikor végre már a lényegre tért visszatért az izgatott majd kicsattanok érzés. A csók, amit kaptam felmúl minden eddigit! Ja, és az igazi nevemen szólított a pap. Kicsit fura volt, de tudom, hogy a szüleim miatt volt. Jut eszembe ők mégis hogyan jöttek ide?

- Dukász?

- Igen?

- A szüleim hogy vetted rá arra, hogy jöjjenek el?

- 1) nem akarod tudni. 2) örülj, hogy itt vannak 3) alig várom, hogy végre csakis az enyém legyél.

- De hisz már a tiéd vagyok. – rám kacsint, ő nem így értette, elönt a forróság.

- Szeretlek!

- Imádlak! – suttogja a fülembe válaszul.

Nem épp mennyasszonyi ruhákhoz tervezték a sportkocsikat, de legalább már itthon vagyunk. Szépen ki van díszítve a ház is. Minden olyan tökéletes. Annyira boldog vagyok!

- A vendégek nem soká érkeznek, mindenki tudja mi a dolga. – adja ki a parancsolt Dukász a pincéreknek.


Míg a halál el nem választ.


VÉGE

A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz