Dukász
A biblia 10 parancsolata vagy az e világ 10 parancsolata az erősebb? Ha bűn büntető miért esik bele oly sok ember? Beleszületnek, a rosszba a gyermekek majd felnőnek benne. Az anya meg siránkozva kérdezi „miért?". Ezért: A rossz és a jó nem válogat. A sorsunk nem alkudozik. Feltesz egy ajánlatot mire sem igennel, de még nemmel se válaszolhatsz. Elfogadod. Néhol próbálod megszépíteni, de a végeredmény nem változik. Ne tégy semmit. Dőlj hátra és várd, míg letelik. Könnyű mondani igaz? Van, kiút adok egy választ, ami megnyugtat majd. Paktálj le az ördöggel, add oda szíved-lelked tested. Ő majd tesz egy ellenállhatatlan ajánlatot. Ugye? Mert az emberek többsége azzal a tévhittel él a gonosz csak éjjel jön elő. De ha már éjjel. Mi emberek akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, leggyengébbek. Pontosan tudja mire vagy kire gondolunk. Ismer minket. Épp ezért az ajánlat egyben átok és áldás. Míg, amit a sors ad az csak is a szerencséden múlik.
- Meghoztam.
- Jöjjön be.
- Ász miért nem szóltál, hogy jöjjek el? – kérdezi Kíra – Nem kellett volna az egész embered mozgósítani.
- Két ember nem csapat drágám csak egy pár.
- Mit akarsz tőlem?
- Elmesélek neked mindent. – állok fel az íróasztalomtól. Öntök neki gyümölcslevelet magamnak pedig whiskyt majd visszaülök.
- Miért iszol?
- Nem akarok senkit sem bántani, részegen pedig kidőlök max.
- Miről akarsz beszélni?
- A birodalmunkról húgom.
- Minkről?
- Nagyapa, Igor, Elemér, Abdul. Rémlik?
- Szóval az alvilág.
- Helyben vagyunk.
- Tudom nagyapa alapította majd volt egy nyomozó, aki mindenkit sittre vágott, nagyapa meg elzavarta. Majd átvetted a helyét, akik az ő csapatába voltak azok családját felemelted, Igor pedig a nyomozó, akit el akartál zavarni. Nem tudom, mit akarsz még ezen magyarázni.
- Abdul meghalt. Pontosabban lelőtték.
- És ahhoz mi közöd?
- Vezér vagyok Kíra, ha valakinek egy hajszála meggörbül azt is ki kell derítenem ki tette.
- Elemérre tippelsz?
- Igor elküldte Abdul fejét Nikolasz apjának. Szerinted?
- De ő. – csuklik el a hangja.
- Igen nem tenne ilyent. – fejezem be a mondandóját.
- Mit tudsz Igorról? – kérdezi.
- Annak a nyomozónak az unokája.
- Ne játssz velem Dukász!
- Jó, ha nem hiszed. – felállok és kiszólok Krisztofernek.
- Ciao hugi! – köszönti Kírát.
- Azt mondta...
- Igaza van.
- Bizonyítékod van?
- Van. – intek Krissznek mutassa meg. Megnézi a papírokat és a szája elé kapja a kezét.
- Ez nem lehet igaz.
- Pedig az.
- Elemérrel mi van? – kérdezi.
- Szövetkezett Igorral. – válaszolom nehezen.
- Ez kész.
- Ki az a Júlia?
- Igornak szánták.
- Te honnan ismered?
- Ott Kristóf bárjában volt pincér. Fel akartam szedni, de Igor felismerte addigra.
- Velem miért van? – esik kétségbe.
- Kérdezett rólam? Viselkedett valaha veled furcsán?
- Nem soha. Valami zavaros.
- Micsoda?
- Minek kellek neki? – megvonom a vállam.
- Nekem ez sok volt. – pattan fel – majd kereslek.
Kiviharzik.
- Minden rendbe? – lép be Dominik.
- Nincs.
- Miért?
- Elemérről semmit nem tudok, Igorról pedig főleg nem tudok. Úgy néz ki visszajöttem, de kalitkába vagyok zárva.
- Nyugi, elsőnek is hívd össze a saját csapatod. – adja a tanácsot.
Ha valamit nagyon akarsz, néha el kell, engedd. Igaza van Dominiknak. Kicsit lazára veszem. Elsőnek hadd menjen el a híre hogy visszatértem.
- Hívd ide őket. Mondd, nekik 5 percük van, számolom. – parancsolom. Mosolyogva kifárad.
Pár perc elteltével mindenki felsorakozott előttem.
- Már nagyon vártunk vissza! – szól az egyik.
- Örülök, hogy még mindig hűségesek vagytok. Meséljetek mi történt ez alatt az idő alatt?
- Elemér.
- Azon kívül. – megrázzák a fejüket.
- Van egy kérésem vigyétek el a hírt. Visszatértem.
- Ász! – az előzőnek kérdése van.
- Igen?
- Tényleg ezt akarod?
- Vagytok olyan helyzetbe, hogy megkérdőjelezzétek akaratom?
- Nem arra gondoltunk.
- Igor tudja, hogy itt vagyok. De elmondom nektek, hogy megnyugodjatok – szarkazmus – Elemérnek akarom fülébe jutatni. Érthető?
Bólogatnak.
- Hajrá – nyitok nekik ajtót. Mind kimegy.
- Hát nem épp erre gondoltam mikor mondtam, hogy hívd össze őket. Úgy néztek rád mintha szellemet látnának. – neveti el magát Dominik.
- Kicsit megpuhultak.
- Kicsit?
- Nagyon. – javítom ki magam.
Lemegyek a konyhába.
- Este buliba megyünk. – mondom Liának.
- Hova?
- Krisztofer klubja. – világosítom fel.
- Oké. Megyek készülődni.