- Xiānshēng! Xiānshēng! (Hölgyem!) - szólongatta Aurórát egy idegen férfihang. Szemét csak résnyire tudta kinyitni, de még így is fájdalmat okozott számára a beáramló fény. Lassan felült, körbe fordult, majd megkönnyebbülve tapasztalta, hogy még mindig a kikötőben van. Egyszerre eltűntek gondolatai és csak egyetlen arc emlékképe jelent meg előtte.
- Nick! - ugrott talpra. Vagyis csak ugrott volna, ha lábai engedelmeskednek. Ehelyett viszont azzal a lendülettel, amivel fel akart állni, visszazuhant a betonra. Az ismeretlen felé nyúlt, s még mielőtt közeli barátságot köthetett volna a talajjal elkapta a nőt.
- Jǐnshèn! Jǐnshèn! (Óvatosan!)
- Bocsánat, de nem beszélem a nyelvet - támaszkodott a férfire Auróra, miközben felállt. Szíve egyre hevesebben vert, tekintete nem tudott megállapodni egyetlen pontos sem sokáig. Folyamatosan csak barátját kereste, aki kihúzta a vízből, aki megmentette az életét, de mindenütt csak idegen, sápadt bőrű arcok bámultak vissza rá. Mindannyian sötét vörös egyenruhát viseltek, amihez fekete bakancsot kaptak. Rövid, tüsis hajuk nedvesen csillogott a fényben. Arcuk kerek volt. Mikor beszéltek szemük még jobban összeszűkült. Auróra fejében néha megfordult a gondolat, hogyan láthatnak ezek az emberek mikor nevetnek? De nem sokat agyalt rajta, mert ilyenkor mindig eszébe jutott Nick. Ahogy mosolyogva áll előtte, fekszik szétterülve a kanapén, ül az ebédlő asztalnál vagy éppen kezében tartva gitárját hódítja meg a színpadot.
- Jól vagy? - érkezett végre egy olyan kérdés, amit értett is.
- Nem láttad Nicket? - indult el a hang irányába. Csak egy pillanat erejéig nézett Royra. Ekkor vette észre, hogy Royról is patakokban folyik a víz, hogy ruhája ugyanúgy átázott. Haja teljesen fejére tapadt, bal karját hasához húzva tartja.
- Kicsodát? - állt fel a fiú is hangos nyögések közepette.
- Hát Nicket! Tudod, a barátom, akiről meséltem már. Ő mentett meg. Nem hiszem, hogy nem láttad. Csak így nem tűnhetett el - forgolódott Auróra fejét kapkodva. Roy felsóhajtott, jobb kezével homlokát vakargatta, majd végül hátra tűrte vizes haját.
- Auróra, - kezdte egy újabb mély lélegzetvétel után - Nick nincs itt. Nem is volt itt. - Mikor ezt kimondta a nő tekintete rászegeződött. Ha csak a nézésével ölni tudott volna, a fiú már nem élt volna. - Én... én mentettelek ki a vízből.
- Nem! - támadta le azonnal Auróra. - Az nem lehet! Láttam... láttam, ahogy az ölébe húzott mikor kiértünk a partra.
Roy nem mondott semmit, csak megrázta a fejét.
- Itt kell lennie. Tudom, hogy visszajött értem! - erősködött tovább, de muszáj volt belátnia, hogy a fiúnak van igaza. Nick tényleg nem volt ott hiszen, ha ő mentette volna ki nem csak az idegen kínaiul hablatyoló munkások és újdonsült barátja ácsorognának a mólón.
- Nem veszíthetem el újra. Nem.
Hangja egyre halkult, mígnem már csak ő hallotta. Minden lélegzetvétel fájt neki. Mellkasában egyre nőtt a már jól megszokott feszítő fájdalom, amit akkor érzett, ha Nickre gondolt. Egy óvatlan pillanatban, apró fénylő könnycsepp gördült le kipirult arcán. Azon nyomban behunyta szemét. Lehajtotta fejét és kezével megtörölte arcát.
- Semmi baj - lépett közel hozzá Roy. Hangja bársonyosan édes volt. Lágyan magához húzta, majd amennyire tudta átkarolta. Hagyta, hogy mellkasának döntse fejét, mire Auróra háta rázkódni kezdett és halkan szipogott.
Pár perc telhetett el így, mikor Roy egyre több sajnálkozó tekintetett érzett magán.
- Jobban vagy? - kérdezte szinte suttogva, mire csak egy határozatlan bólintás volt a válasz. Egy hangyányit eltolta magától Aurórát. Pont csak annyira, hogy láthassa arcát. Szeme és orra kipirosodott. Mikor a fiú tekintete, szép ajkára tévedt halvány pír futott végig a nő arcán. Erre a fiú csak elmosolyodott. Már közelebb akart hozzá hajolni, hogy érezze illatát, puha bőrének tapintását, de hirtelen kitisztult látása.
- Állj le! Van pasija baszki! - szólt magára miután elnézett a nő arcáról. - De miért van minden jó csajnak pasija?
Azonnal kiengedte öleléséből. Hátra lépett. Beletúrt hajába, majd hátat fordítva Aurórának a vizet kezdte tanulmányozni. Jobb kezével újra mellkasa elé húzta fájó balját. - Miért kezdem már megint? Miért van erre szükség?
- Minden rendben a kezeddel? - szólalt meg Auróra. Orrhangja volt, de már nem szipogott.
- Igen, - vágta rá gondolkodás nélkül, de mihelyst lepillantott karjára rájött, hogy nehéz úgy hazudni, ha látszik a valóság - vagyis csak remélem.
- Hívott itt valaki orvost vagy valakit?
- Elvileg igen. Még mielőtt felébredtél volna, volt itt egy sárga köpenyes alak. Fogalmam sincs mit mondott, mert nem értem, ami itt makognak. De elactivityzte, hogy nem kéne mozgatnom a kezem. Nem mintha amúgy tudnám - tette még hozzá valamivel halkabban. Még mindig nem nézett a nőre, de érezte, hogy közeledik felé.
- Köszönöm. De legközelebb szólj mielőtt a vízbe dobsz, mert akkor lehet vennék előtte levegőt - mondta Auróra megállva egy karnyújtásnyira Roy mellett. Vizes ruhája testére tapadt. Vörös fürtjei kezdtek száradni, mitől csak még jobban begöndörödtek.
- Igazán nincs mit. De legközelebb szólj mielőtt egy halálos konténer elé akarsz állni, mert akkor lehet tudnék szólni mielőtt belöklek a vízbe - vágott vissza a fiú, mire Auróra arcán halvány vidámság suhant át.
- Valóban? Tehát én vagyok a hibás? - húzta tovább a nő. Felszegte állát és eltúlzott mozdulatokkal válla mögé dobta haját.
- Nem én mondtam ki - emelte fel ép kezét Roy.
- Igaz - mosolyodott el Auróra. Bármennyire is szeretett volna erre már nem tudott mit válaszolni a fiú. Hirtelen egy borzalmas ötlete támadt a riporternek. Ránézett barátjára, és mikor összetalálkozott tekintetük Auróra szemében megcsillant valami, amit akkor még nem értett a fiú.
- Mit szólnál hozzá, ha ma este nem a család éttermében ennénk? - lépett közelebb hozzá a nő. Roy nem tudta mire vélni a kérdést, de egy perc gondolkodási időt sem adott magának.
- Még csak délután egy van és te már a vacsin gondolkozol? - nevetett fel, mire Auróra elmosolyodva megforgatta szemét.
- Arra gondoltam talán elmehetnénk - még mielőtt befejezte volna megragadta Roy jobb kezét és magával rántva elrugaszkodott a móló széléről. A fiú meg akarta állítani, de túl nagy volt a lendülete. Ahogy újra a vízbe érkezett már kevésbé pánikolt mint először. Szinte azonnal a felszínre tudott úszni, ahol egy gyors fejrázással szedte ki szeméből élénk vörös haját.
- Ez mire volt jó? - kérdezte miután Auróra is feljött a víz tetejére. Arcáról patakokban folyt le a sós víz, haja ismét teljesen rálapult fejére, ruhája újra csurom egy víz lett, de mégis nevetett.
- Nézd! - intett fejével a riadt munkások felé a nő. Roy is megfordult. Nem akart lemaradni a dolgozók holt sápadt arcáról. Úgy festettek, mint akik most nézték végig élőben, ahogy Kyle Reese őrmester megküzd a terminátorral, hogy megmentse Sarah Connort.
- Nǐ méishì ba? Tāmen méishì ba? (Minden rendben van? Nem esett bajuk?) - futott oda hozzájuk a sárga köpenyes lány. Nem lehetett több húsznál. Hosszú, egyenes, fekete haja volt, amit egy copfba fogott összetarkójánál. Alacsony, vékony termete ellenére ügyesen félre lökte a munkásokat, letérdelt a móló szélére és segítőkészen a nő és barátja felé nyújtotta remegő kezét. Azt hihette akaratlanul estek bele a vízbe. Arcán színtiszta félelem tükröződött.
- Nem jössz be te is? - kérdezte Roy majd egy határozott mozdulattal megragadta a lány kezét és berántotta a vízbe. Ő, sikítva zuhant a kikötő olajos, sós vízébe. Alig lehetett pár percet a víz alatt, mégis mikor feljött úgy köhögött mintha több métert kellett volna egy levegővel merülnie.
- Jól vagy? - kérdezte most a fiú, mellé úszva. A doktornő bólintott, de még mielőtt bármit is mondhatott volna újra eltűnt a víz alatt.
- Hát ezt nem hiszem el - nevette el magát Roy, mielőtt lebukott a víz alá. Ez idő alatt Auróra megkereste a móló egy alacsonyabb részét és felhúzva magát kiült a szélére. Kicsavarta hajából és pólójából a vizet. Lerúgta lábáról átázott tornacipőjét, majd kezére támaszkodva a Nap felé fordult. Mintha csak egy strandon lett volna, annyi különbséggel, hogy fülledtebb volt a levegő és erős halszag járta át.
Nem sokkal később már kezében a kapálózó, köhögő lánnyal jött vissza Roy a víz felszínére. Kihúzta a tengerből, majd Auróra mellé ültette.
- Maga... teljesen...megőrült? - kiabált vele a doktornő két köhögés között.
- Én!? - húzta fel szemöldökét a fiú megjátszott sértődöttséggel, miközben ő is kiült a lány mellé. - Soha! Csak gondoltam meleged van és segítek rajtad - védekezett miközben lehúzta vizes pólóját.
- Ne! - kiáltott rá a lány, mire Roy keze megállt a levegőben.
- Mit ne? - kérdezte, de a választ meg sem várva szabadult meg ruhájától.
- Ne...emelje...fel...a törött...kezét! Mit nem lehet ezen megérteni? - ripakodott rá ismét a lány.
- Tényleg kínai vagy és csak ilyen ügyesen beszéled a nyelvünket, vagy angol és a szüleid származnak csak innen? Csak azért kérdezem, mert feltűnt milyen szép akcentus nélkül beszélsz és megértél eddig mindent, amit mondtam szóval minden tiszteletem, ha tényleg itteni vagy.
Miközben beszélt szemével végig a lányt méregette, ahogy sűrű, éjfekete hajából csavarta ki a vizet. Ahogy vizes ruhájával küszködött. Valamit folyamatosan motyoghatott a saját nyelvén mert mozgott ajka, de a fiú nem értett egy szót sem belőle.
- Szóval kínai értem - állapította meg pár másodper múlva Roy. Automatikusan ki akarta támasztani magát kezével, de ha csak meg akarta mozdítani bal karját is éles, szúró fájdalom hasított könyökébe. Arca összerándult és egy halk nyögést hallatott.
- Megmondta, hogy ne mozgassa! - rivallt rá ismét a lány. Letérdelt elé, végig húzta ujját a fiú karján. - Mi ez itt? Mi történt magával? - tette kezét óvatosan a fiú hegére oldalán. Auróra is felfigyelt erre, ránézett barátjára, de mikor meglátta azt az elégedettséget arcán képtelen volt nem mosolyogni. Megrázta fejét, felállt és elhaladva Roy mellett vállon veregette.
- Megvárlak a kocsinál.
Majd lehajolt, és hozzá tett:
- Szép volt!
Roy csak bólintott, de válaszolni nem tudott mert lefoglalta minden figyelmét az oldalát vizsgáló lány.
- Vajon én is ilyen fejet vágtam mikor először láttam Nicket póló nélkül? - nézett vissza a fiatal orvosra, aki letagadni sem tudta volna mennyire tetszik neki Roy nem elhanyagolt felsőteste. - Nicknek jobb. - állapította meg büszkén és újra a kikötő kijárata felé vette az utat. Ez alatt a pár perc alatt míg ő a móló szélén ücsörgött a munkások visszatértek munkájukhoz úgy téve, mintha mi sem történt volna. Bár mit is tudnának kezdeni két idegennel anélkül, hogy az idejüket vesztegetnék rájuk. Megjött az orvos, ők ezzel letudták az egészet.
- Ó, Nick bár tényleg itt lettél volna. - egy pillanatra elképzelte a szituációt barátja jelenlétével is - Olyan hülye vagyok. Miért is lenne itt. Biztos azt hiszi, hogy visszamentem L.A.-be. Ha nem is magától találta ki, akkor Bella etette meg vele. Az a szemét. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire messzire képes elmenni, csak azért, hogy megkaparinthassa Nick Jonast és a bankszámláját. Mondjuk jobban belegondolva lehet vele jobban mutatna a bulvár lapok borítóján. Egy szőke szépség, aki a hangjával és elragadó külsőjével visszarántotta Nick Jonast a hírességek szintjére. - hirtelen megtorpant, ahogy végig gondolta a helyzetet - Úr Isten! Ha Nick tényleg azt hiszi, hogy elhagytam és hazamentem, akkor most vagy teljesen maga alatt van, vagy dühöng vagy... ő a legboldogabb ember egész Kínában, már ha még itt vannak. Mindegy akkor is Bellának teljesen szabad utat adtam, és ha Sydneyben is képes volt ráhajtani a pincérnőre, akit csak akkor látott meg, lehetséges volna, hogy... - nem bírta befejezni a gondolatot, mert felfordult a gyomra már attól is, hogy elképzelte Bellát és Nicket egymás mellett. - Most azonnal be kell fejeznem a nyomozást és utánuk kell mennem! Különben Bella mindent tökre fog tenni.
Amíg kisétált a parkolóban várakozó kissé leharcolt, szürkés autóig csak arra tudott gondolni mit művelhetett Bella Nickkel. Nem éppen a testi épsége érdekelte sokkal inkább mire tudta rávenni. Ismerte Nicket, de sosem tudott benne teljesen megbízni női téren. Pryanka óta folyamatos félelme volt, hogy megismétlődik. Most lehet tényleg sor került rá, de ez most Auróra hibája volt és nem Nickké.
Beült az autó vezető ülésére, becsapta az ajtót, és a kormányra dőlve próbálta kiverni fejéből a rémképeket. Igyekezett nem tovább gondolni őket, mert egyre csak rosszabbul érezte magát tőlük.
- Az egész az én hibám. Minek kellett megbíznom abban a hárpiában? És én hülye még segíteni akartam rajta meg a gyereken. Hogy lehettem ennyire vak? - Hangja egyre dühösebbé vált, ahogy beszélt. Gyomra görcsölt, szíve torkában dobogott. Mellkasa minden lélegzetvételnél szúrt. - Olyan ostoba vagyok! Sajnálom. Nick sajnálom!
Arcán egyre gyorsabban folytak le könnyei, amiket azonnal le törölt, de vizes ruhája már nem tudta beinni, így csak még jobban összekente arcát. A víz hatására tudatosult benne mit is művel itt pontosan.
- Na várjunk csak! Mi van, ha ez nem csak egy baleset volt, ha ez egy szabotázs volt. Ellenünk? Vagy egymás ellen? Biztos valami fontos volt abban a konténerben. Ki kell derítenem! - már meg akarta nyitni az ajtót, mikor egy halvány piros pont jelent meg kezén, ami szép lassan felkúszott alkarján, egésze mellkasáig. Auróra meg sem mert mozdulni. Már máskor is látott ilyen piros pontokat, csak akkor nem rajta futott végig, hanem a jelenlegi bűnözőn, akit célba vett egy mesterlövész.
- Francba. Ez biztos Carter - motyogta maga elé. Lassan levette kezét a kilincsről és felemelte, mire lépteket hallott meg az autó mögül. A következő pillanatban már kopogtattak is az oldalsó ablakon. Auróra remegő kézzel tekerte le, mire egy fekete pisztoly csöve csúszott be az utastérbe.
- Szép napot Miss. With! Jót úszott? - szólalt meg a fegyver tulajdonosa a már ismerős mély hangján. Fehér kapucnis pulóvert viselt egy hétköznapi, sötétmelegítő nadrág társaságában. A napfényben Auróra sokkal jobban szemügyre vehette az arcát tarkító vágások és lövések nyomát. Világosban sokkalvisszataszítóbb volt, mint a sötét sikátorban, pedig ott sem nyerte el Auróraszimpátiáját.
- Üdvözlöm Mr. Carter! Hogy van? Kiheverte már a múltkori találkozásunkat? - kérdezett vissza a nő, de amint kimondta megbánta, hogy szívózott a katonával, mert az szélsebesen kirántotta az ajtót. Megragadta a nő felkarját és elkezdte kihúzni az autóból.
- Akkor most szépen befogja és idefigyel! - szegezte a pisztolyt fejéhez a katona. - A főnökeim nem tudnak magáról, így bármikor kedvem szerint megölhetem.
Minden szavával Auróra félelmét táplálta. Érezte, ahogy minden erő elszállt testéből. Lába remegett, szíve az eddiginél is sebesebbe vert, légzése ritmustalanná vált. Alig tudta tartani a lépést a férfivel, aki még mindig magához szorította erős karjával.
- De, a barátnőm nem akarja, hogy megtegyem szóval ajánlom, hogy megköszönje neki egyszer - folytatta egyre erősebben fogva a nőt. - Ha nem hagyja abba az utánunk szaglászást, megölöm és majd azt mondom a szerelmemnek, hogy véletlen baleset volt. Szerintem maga is rájött, hogy nekem fog hinni és nem a híreknek - vigyorodott el Carter. Auróra megszólalni sem bírt. Egyre csak a halántékának szegezett pisztolycsővel tudott foglalkozni. A fém hidegsége ellenére is forró nyomot hagyott bőrén.
- Világos!? - üvöltötte a férfi megrántva őt.
- Igen! Felfogtam - válaszolta azonnal Auróra.
- Helyes, akkor remélem nem találkozunk többet - lökte el magától a riportert, aki ettől a földre esett. Még búcsúképpen Carter rákacsintott egyet, mitől kirázta a hideg a nőt. Ahogy nézte a katona távolodó alakját egyre jobban érezte magát. Kezdett visszaállni légzése, lábába visszatért az élet, így el tudott botorkálni az autóig. Beült és hátra vetve fejét próbálta átgondolni a történteket. Pár percig ülhetett ott néma csendben. Látása elhomályosult, arcát könnyek szelték át. Kezét olyan erővel szorította ökölbe, hogy érezte ahogy körme tenyerébe váj.
- Nem hiszem már el! - csapott végül a védtelen kormánykerékre. - Elegem van ebből az egészből!
Fogta magát és kiszállt újra az autóból. Olyan szívesen kiabált volna valakivel, és erre meg is érkezett a tökéletes jelölt. Roy jelent meg jobbján a kínai lánnyal, bal karját a fiú sötét pólójával erősítették csupasz mellkasához.
- Minden rendben? - szaladt Aurórához a fiú, mikor meglátta a nő könnyes arcát.
- Nem! Semmi nincs rendben! - kiabálta. Hirtelen megfagyott a hangulat. A doktornő megtorpant félúton. Nem mert tovább jönni látva Auróra zaklatottságát. Royt viszont meg sem lepte a viselkedése. Úgy nézett Aurórára, mint a szülő gyermekére, mikor egy rémálom miatt próbálja megvigasztalni.
- Itt vagyok Shenzhen egyik legmocskosabb negyedében és egy rég elfeledett katonát akarok elkapni meg egy hatalmas alvilági szervezetet lebuktatni csak mert megsajnáltam egy kislányt a gettóból, ahelyett, hogy Nickkel legyek és kitalálhassam tényleg össze akarok-e költözni vele. Annak kéne a legnagyobb problémámnak lennie, hogy Joe csaja átveri Nicket és összefekszenek csak mert Nick fel akarja hívni magára a figyelmem. Ehelyett viszont folyamatosan a hátam mögé kell néznem. Nem tudok rendesen aludni, mert szinte percenként felriadok valamilyen neszre, attól rettegve, hogy utolért a maffia egyik kivégző embere. Ha este mi ide kijövök bármelyik pillanatban megölhetnek és senkinek nem fog feltűnni, mert azt sem tudják hol a francban vagyok. Bármelyik sarkon észrevehet Carter, és higgy nekem nem fog gondolkodni a megölésemen. Semmi nincs rendben Roy! Semmi. Ennek nem így kéne lennie. Egy hülye sztori miatt kockáztatom az életem és már a tiédet is. Hogy lehettem ilyen felelőtlen, hogy belerángattam ebbe az egész cirkuszba egy tinit? - kérdezte magától tekintetét a szürkés-kék égboltra emelve. A végére már megállíthatatlanul folytak könnyei. Legrogyott az aszfaltra és hátát az autónak döntötte. Nem kellett sok és már a fiú is ott ült mellette.
- Fogadni mernék, hogy nem véletlen zuhant le a konténer sem. Ha nem is mi voltunk a célpont akkor is szabotálta valaki. Nézd neked is eltört a karod, én majdnem megfulladtam, pedig semmit nem csináltunk csak körbe kérdeztünk a helyi bandákról. Majdnem lelőtt egy ismeretlen az előbb arról a tetőről - mutatott a parkoló előtti téglaépületre. - Nem kéne ezt csinálnunk. Nem akarom, hogy komolyabb bajod essen vagy akárkinek fájdalmat okozzak megint - hangja szép lassan elhalkult. Úgy érezte, mintha minden erejét elszívta volna valami ismeretlen szerkezet. Keze remegett, háta reszketett, légzése heves volt. Már nem akart kiabálni csak Nick vállára dőlve sírni. Magába inni sajátos, férfias illatát. Ellazulni határozott még is gyengéd érintésétől. Elveszni ölelésében. Élvezni forró szerelmes csókjának minden pillanatát. El akarta mondani neki az igazat, hogy nem szakításból ment el, hogy átverte őt Bella és figyelmeztetni akarta, hogy milyen ravasz bestia van velük.
- Igazad van. Ez nagyon nincs rendjén - kezdett bele Roy visszaterelve Auróra gondolatait. - Nem kéne itt lenned, ahogy nekem sem. Mindketten hibáztunk. Nem is egyszer. Mindketten tettünk tönkre kapcsolatokat. Mindketten okoztunk fájdalmat. Te valószínűleg kevesebbet, mint én. Mindketten menekülünk valami elől. Most valld be őszintén! Nem is akartál tulajdonképpen Nick után menni. - Itt tartott egy rövid szünetet, hogy Auróra el tudjon gondolkodni a dolgokon, majd folytatta:
- Nincs ezzel semmi baj. Az alapján, amit írtál neki biztos vagyok benne, hogy nagyon is szereted, és szerintem ezt ő is tudja vagy tudta. De láttam benne azt is, hogy már nagyon megbántad a maradást. Sejtem mennyire hiányozhat egy ölelés, vagy csak egy jó szó attól, aki a legfontosabb neked. De most nem ezzel kell foglalkoznunk. Elkezdtél valamit. Egy igen komoly sztorit, amiből már nem tudsz kiszállni csakúgy, ahogyan én sem. Mindketten felkerültünk a medvék fekete listájára és az előbbiből gondolom, hogy te annak a Carternek vagy kinek a saját célpontjai közé is felvételt nyertél bár nem tudom hogyan, de inkább ne mutasd meg köszi - nevetett fel kínosan a fiú, mire a nő válasza csak egy grimasz volt. - A lényeg a lényeg, hogy ezt már muszáj végig csinálnunk. Egy ugrásra vagyunk a leleplezésüktől. Ma este kijövünk ketten, hogy tudjuk fedezni egymást, akár még egy pisztolyt is szerválhatnánk valahonnan, - javasolta, de amint meglátta Auróra arcát elvetett az ötletet. - Jó rendben akkor nem. Mindegy, csak annyit akarok mondani, hogy ezt az egyet még megtesszük és mehetünk haza. Vagyis csak te mert nekem még van vissza pár hónap ebből a kiruccanásból. Mit szólsz?
- Attól, hogy van bizonyítékunk ellenük nem jelenti, hogy le is vannak tartóztatva. Előtte találni kell egy olyan rendőrt, aki érdemben is tud foglalkozni az üggyel.
- Jó azzal ne is foglalkozz. Majd megoldom. Angliában a külügy imádja a kínai maffia sztorikat. Ezt majd megoldom. A lényeg, hogy stabil bizonyítékaink legyenek, amik tényleg megdönthetetlenek.
- Oké tegyük fel, hogy szerválsz egy James Bondot, én meg szerzek bizonyítékot. Hogyan juttatjuk el nekik, és hogy kerüljük el Carter vigyázó szemeit, amik minden lépésünket figyelik?
- Csak a te lépéseidet figyeli. Rólam nem is tud, szóval... - húzta el az utolsó szót, hogy Auróra is le tudja vonni a következtetést.
- Jó rendben. De semmi hülyeséget nem csinálhatsz és a bizonyíték nálam marad, amíg ide nem ér a 007-es ügynököd.
- Pontosan. De felkészítelek sokkal jobbat tudok Bondnál - kacsintott Roy, majd ellökte magát az autó kerekétől és felállt. Kezet akart nyújtani Aurórának, de elkésett, mert mire felé nézett már nyitotta a vezető ülés ajtaját.
- A kis barátnőddel mi lesz? - kérdezte a nő átnézve a fiú széles válla felett. A lány értetlen arcot vágva ácsorgott ugyanott, ahol Roy hagyta.
- Jianggal? - mutatott hátra, miközben megfordult. - Nem tudom. - Tett pár lépést a lány felé. - Jiang! Nem jössz el velünk? Vagy elvigyünk valahova?
A lány megrázta fejét, majd összébb húzta magán vizes ruháját.
- Na! Adok száraz ruhát és utána hívunk neked egy taxit, ami hazavisz. Nem akarunk megölni vagy kirabolni, vagy hasonlók. Mi nem olyan turisták vagyunk - tárta szét karját a fiú. Jiang arca enyhülni kezdett, de még mindig tartott Aurórától.
- Talán - egyezett bele végül. Roy vigyorogva átkarolva közelebb húzta magához és nyomott egy puszit vizes hajába.
- Tudtam én! - mondta büszkén miközben mindenki beszállt Mr. Wong autójába.