Hétfő reggel! De jó! Aha, elhittétek mi? Ezt a napot nincs aki szereti, de ha még is... Akkor az az ember valami felfedezetlen betegségben szenved. Én szó szerint utálom. De ha belegondolok mi vár rám ma... Inkább a délután, akkor várom. De csak a délutánt, bár nem tudom mi lesz, mert randira megyek. Persze meglepetés lesz, mert Ace ilyen. De azért megmondhatta volna, hogy hova visz. Majd megkérdezem.
Amúgy reggel 6 óra van. Ace 7-re szokott jönni általában. Lementem a konyhába és sajnos észre kellett vennem, hogy anya nincs ott. Valószínűleg be kellett mennie az üzletbe. Következtetésem be is igazolódott amikor egy szokásos cetlit találtam a hűtőn, ami egy mágnessel volt rögzítve. A szokásos állt benne:
Jó reggelt kicsim! Be kellett mennem az üzletbe. Egy nagy megrendelőnek sürgős igazításra volt szüksége egy esküvői ruhán. Ja és délben haza is megyek, mert megyünk apáddal Európába üzleti útra. Kaja a hűtőben, pénz a szekrényben. Szép napot kicsim! Jó legyél! Szeretünk!
Puszi Anya❤
Hát ez kurva jó. Ennél jobb nem is lehet. Olyan sokat utaznak. Szinte nem is emlékszem mikor voltak hosszabb ideig itthon. Talán mikor 10 voltam. Akkor sokat voltam Ace-éknél. Szinte ott laktam, mert anyáék folyton utaztak. Sosem vittek magukkal várost nézni. Pedig megtehették volna, hogy visznek magukkal és max egy szállodában otthagynak egy bébicsősszel vagy valami. De nem. Ők bedugtak a legjobb barátom házába és hetekig ott voltam. Már szinte az a ház a második otthonom. Szó szerint. De nem nagyon bántam, mert persze jó volt ott lenni, éjjel-nappal. De akkor is fájt, hogy a szüleim nem foglalkoznak annyit velem mint Ace-el az ő szülei. Persze szeretem anyáékat meg minden, de azért nem ez volt a legjobb megoldás. De szerintem ezt ők is tudják, mivel mindig amikor itthon vannak akkor a nyakamon lógnak. Kicsit néha sok is, de megértem, mert mégis nagyon nagyon keveset vagyunk együtt. Max ünnepekkor van mindenki itthon. Akkor sehova sem mennek. Na de készülni kell mert mindjárt itt van a legjobb bará... Vagyis a barátom. A pasim. Áh még meg kell szokni. De örülök is, hogy így alakult.
Na szóval ott tartottam, hogy a konyhában vagyok. Gyorsan főztem egy kávét és már töltöttem is a bögrémbe. Belekortyoltam mikor nyílt a bejárati ajtó. Leraktam a bögrém és megfordultam. Ace jött be a konyhába. Míg én pizsomában, ami természetesen az ő pólójából és egy bugyiból állt, ő pedig teljesen szokásos, laza stílusában felöltözve állt elöttem. Elvigyorodva végignézett és beharapta a száját, majd megszólalt.
-Az én pólómban? -kérdezte meg halkan.
-Nem. A szomszédé. -forgattam meg a szememet halvány mosollyal és karba tett kézzel.
-Na és helyesebb mint én? -jött egyre közelebb.
-Nálad? -kérdeztem miközben ideért elém és a nyakába kulcsoltam a karjaimat.
-Uhum... -nézte a számat.
-Hát... -húztam az agyát miközben ő a derekamon lévő kezeit levezette a fenekemre.
-Mi hát? -markolta meg a fenekemet mire én felnyögtem.
-Bocsi nem vagyok apakomplexusos... -néztem fel rá szórakozottan.
-Mi? -zavarodott össze.
-Hát a szomszéd egy 40-es férfi. -nevettem fel az arcán amin elég fura grimasz festett.
-Na mindegy. Amúgy jól áll a pólóm. -harapta be a száját kaján mosollyal.
-Mindíg is a pólóid voltak a pizsomáim. -kuncogtam.
-Na és hol marad a reggeli csókom? -hajolt egyre közelebb.
-Itt. -csókoltam meg hirtelen, amit egy jól eső nyögéssel díjjazott.
-Hmm... Kaphatok abból a finom kávéból? -nyalta meg a száját és kaptam egy újabb csókot. Mikor elváltunk megfordultam és felnyúltam a szekrénybe. Éreztem, hogy hozzám simul hátulról és átkarol. Keze a hasamon egyre és egyre lejebb vándorolt... Volna, ha nem ragadom meg csuklóját.
-Nem! Ott még nem tartunk. -vettem le egy bögrét és töltöttem neki is a forró italból.
-Tudom... -suttogta fülembe, majd egy puszi után elhajolt és elengedett. Bögréért nyúlt és ki itta a kávéját. -Hmm... A szádon finomabb volt. -adott egy puszit a számra.
-Na gyorsan felöltözök és bekapok még valamit és mehetünk. -kezdtem el sétálni a lépcső felé, de megtorpantam mikor realizálódott bennem, hogy mit is mondtam az imént. Lassan megfordultam égő fejjel és ránéztem a perverzen mosolygó barátomra.
-Van egy-két ötletem. -harapott ajkaiba és úgy nézett.
-Nem úgy értettem te idióta! -forgattam meg a szemeimet, majd indultam meg és trappolva mentem fel a szobámba.
-Ne forgasd mert kiesik! -kiabált még utánam nevetve.
●●●
Mikor kész lettem mindennel a tükör elé álltam. Ezt vettem fel:
Mivel tudtam, hogy motorral jött, így nadrágot válsztottam. Gyorsan fújtam magamra a kedvenc parfümömből és kifésültem a hajam. A sminkem egyébként a szokásos volt.
-Kész vagy bébi?! -kiálltott lentről.
-Igen. De ezt még meg kell szoknom. -mentem le a lépcsőn.
-Gyönyörú vagy. -adott egy gyors csókot majd indultunk is.
●●●
Mikor a sulihoz értünk leszálltunk a motorról és levettük a sisakot. Összekulcsoltuk az ujjainkat és befele kezdünk el menni. Az emberek engem figyeltek, főként a lányok. A pillantásukból sok féle volt. Gyilkos és az a "kinyírlak" pillantás. De voltak irigykedők és örömmel teliek is. De túlzottan sok volt a féltéleny pillantás. Mikor beértünk a folyosóra ott is kaptunk sokaktól ilyen pillantásokat, de már nem érdekelt. Hiszen ez miatt nem szabad rosszul éreznem magam. Elhesegettem a rossz gondolatokat a fejemből és mosolyogva haladtam tovább a barátom kezét szorongatva. Mikor odaértünk a többiekhez megálltunk. Ledöbbenve nézték az összekulcsolt kezünket és közöttünk váltogatták a szemüket. Egyszer csak egy sikítást hallottam mögülünk. Egy fülsüketítő, idegesítő sikítást. Szerintem mindenki tudja kitől származott.
-Én megmondtam! Én megmondtam, hogy ez a kurva miatt fogsz velem szakítani! -rikácsolta Emily.
-Ő nem kurva! És megmondtam, hogy már elegem volt belőled! Elegem volt abból az idegesítő vinnyogásodból! És nem értem, hogy miért változtál meg ennyire. Hiszen... Hiszen a volt legjobb baratnődet kurváztad le éppen! -üvöltötte Ace. Mi? Ja tényleg. Hogy mi azok is voltunk egyszer. Tisztára kiment a fejemből. Még 7.-ben voltunk utoljara jóban. De megváltozott, és fogalmam sincs, hogy miért.
-Én annak? Annak a kurvának? Ne is nevettes, mert ilyennel mint ez... -mutatott rám. -sosem barátkoznék! -nézett rám gúnyosan. És itt megvilágosodtam.
-Nem? Elsőben még az a vidám, mindíg mosolygós, copfos kislány voltál, és együtt mentünk mindenhova. Csak már értem mi történt. Már értem! Te azt hitted én szerelmes voltam Ace-be... -itt elhalkultam. -De akkor ez cseppet sem volt igaz. Ő volt a legjobb barátom. Tudom. Éreztem, hogy te annyira féltékeny voltál. Pedig nem volt mire. Minden 7.-ben kezdődött. Akkor távolodtál el tőlem és lettél ilyen kibírhatatlan. Csak azért mert nem mondtad el az érzéseidet. -folyt le egy könnycsepp az arcomon. Mindenki döbbenten nézett rám.
-Igen! De az már elmúlt. -mondta lehajtott fejjel.
-Akkor miért csinálod ezt? -kérdezte most Ace.
-Mert fáj látni, hogy megkapta azt amit én nem. -nézett fel könnyes szemekkel.
-Mit? -kérdeztem.
-Mindent. Barátokat, szerelmet...
-De hát ezeket te is megkaphatnád, ha önmagad lennél. -mentem hozzá közelebb.
-Félek, hogy már nem tudnék a régi lenni. -hajtotta le a fejét.
-Csak nagyon kell akarnod. -öleltem meg és a fülébe súgtam. -Hiszek benned Em. -suttogtam halkan a rég ki nem ejtett nevet.
-Szeretlek Sky. Én úgy sajnálom. -szorított magához sírva. -Ez annyira hiányzott. Hiányoztál. -mondta már zokogva. Én csak simogattam a hátát.
-Nincs semmi látnivaló emberek! Mennyetek órára! -kiálltott fel barátom. Mindenki elhagyta a folyosót, csak a mi kis csapatunk maradt. Elváltam Emily-től.
-Csak add önmagad Em. -néztem rá mosolyogva.
-Köszönöm. És annyira sajnálok mindent. Nem tudom megbocsájtani magamnak ezt mind. Hiszen nem láttam a szürke ködtöl. A dühtől, és mindennek elhordtalak. Csak azért mert nem mondtam el, hogy én szerettem Ace-t. Persze ez mostmár megváltozott. Hiszen az csak egy gyerekszerelem volt. -mosolyodott el halványan és törölgette a könnyeit.
-Én sajnálom amiket kaptál minden nap. Sajnalom, hogy megutáltalak a viselkedésed miatt és amiket mondtam. De akkor most mi is van Noah-val? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Mivel neki állítólag egész végig volt barátja.
-Hát nem szeretem őt igazán. És úgy tűnik ő sem, mert tudom, hogy csal. De ennek ma véget is vetek. Nem akarom kínozni már magam. Helyre akarok hozni mindent. -tette csípőre a kezét.
-Sok sikert, de asszem mennünk kéne órára. -húztam el a számat.
-Hát szerintem is. -nevettük el magunkat mindannyian.
Bement mindenki az órájára, mostmár tényleg. A matek jól sikerült. Segített a tegnapi tanulás. Nem sokkal később ki is csengettek és mehettünk is tesire. Ami az egyik kedvenc órám, ki gondolta volna. Haha...
●●●
Mikor vége lett a sulinak hazavitt Ace és mondta, hogy bármi jó lesz amit felveszek, csak jól érezzem magam benne. És még hozzátette, hogy 5-re értem jön. Csak mosolyogtam mint a tejbetök. Egy csókkal váltunk el és bementem, míg ő elhajtott a motorral.
Most a gardróbomban állok és azon töröm a fejem, hogy mit is vehetnék fel. Á meg is van! Remélem ez jó lesz. Ez a ruha nagyon tetszik. Ez az a ruha:
Leraktam az ágyamra és gyorsan elmentem zuhanyozni. Mikor kész lettem, felvettem a ruhát és raktam fel most egy picit szolidabb sminket. Csak korrektor, szempillaspirál és szájfény. Ennyi elég is egy randira. Tökéletes. Végignéztem magamon a tükörben és késznek nyílvánítottam magam. Ránéztem a telómra és 1 perc múlva 5 óra. Lesiettem és felvettem gyorsan a cipőmet. Mikor is csengettek. Kinyitottam és Ace-el találtam szemben magam. Vagyis... Pontosabban egy rózsacsokorral. Elképedve néztem fel a csokrot tartó fiúra. Mikor meglátott úgy látszik nem csak nekem akadt el a lélegzetem. Végigmért csillogó kék szemeivel.
-Gyönyörű vagy. -nehezen de kinyögte ezt a mondatot.
-Köszönöm. -én meg csak irultam-pirultam. Elvettem a csokrot, majd adtam neki egy rövid csókot és bevittem, beleraktam egy vízzel megtöltött vázába, majd kimentem és bezártam az ajtót.
-Mehetünk? -nyújtotta a kezét.
-Igen. -fogadtam el a felém nyújtott kezét és a kocsi felé mentünk. Kinyitotta az anyósülés felöli ajtót és besegített. Milyen úriember. Kár, hogy ezt mások előtt takarja. Mikor ő is beszállt elindultunk. És most kezdődött el az egyik legjobb estém.
yeahitsreni
(っ'-')╮=͟͟͞͞💌