Dukász
Milyen szép is az a reggel amikor belerondítanak a gyönyörű álmodba. A gondtalanság pillanata a legbecsesebb. Hisz még élünk minden perc egy probléma. Némelyik könnyebb, de általában nehéz. Döntéseket hozunk amihez már annyira hozzászoktunk, hogy észre se vesszük.
Sok ember reggel azzal indítja a napot megnézi hány óra. Ez is egy döntés. Beidegződött, de akkor is.
- Dukász! - rázogat Júlia.
- Mi van? - válaszolok álmosan.
- Elemér.
- Elmehet a kisfaszom utca 52 szám alá, majd ott találkozunk mondd meg neki.
- Dukász! - Nikolaszt hallom.
- Gyere, mert a csapatról van szó! - kipattant a szememből az álmosság. Feltápászkodtam, beletúrtam a hajamba és felvettem a köntösöm majd indultam hozzá.
- Tudom, hogy öreg vagy és korán kelsz, de én még fiatal vagyok és szeretem a reggelt is végig aludni. - panaszkodok.
- A fiúk nem kellenek mellém!
- Hogy mi? - lép be Dominik mellete Nikolasz és Júlia.
- Figyelj, ha ez a lányod miatt van. Akkor fogd rövidebb pórázon, de a srácok nem mennek mellőled sehova. Világos voltam?
- Nem Dukász. Már rég eldöntöttem. Újak kellenek.
- Te meg vagy húzatva! Mi az, hogy újak? Bővíted a csapatot a tudtom nélkül?
- Mert ez az én csapatom! Az én jobb és balkezem. - mutat rá két fiatal srácra.
- Tudod, hogy nem érdekel az, ha saját csapatot alakít ki bárki is. De az, hogy mindenki elszeretnél távolítani a közeledből. Lehetetlen felfogtad?
- Nem érdekel. - hagyja rám.
- Engem pedig igen. Mi van ha, bajod esik?
- Eddig nem aggódtál értem.
- Melleted voltak.
- De már nem kell. Nincs szükségem rájuk.
- Na, ezt gyorsan feledd el. Ha megakarsz tőlem szabadulni és a csapattól akkor mond azt. Megoldom egyedül is.
- A halálod akarod megrendezni?
- Megrendezhetem a tiéd is. - fenyegetem. Olyan nincs, hogy senki nem marad Elemér mellett.
- Nagyapád...
- Ne őt hagyd ki ebből! Tudom mit ígértetek egymásnak. Miért akarsz újakat?
- Ismeretlenek a rendőrség számára.
- A jobb oldali egy díller. Ennyire ismeretlenek? Hozz valaki mást aki tiszta és megengedem.
- Nem kértem az engedélyed.
- Legyen. Ha meghalsz véletlen ne zaklass a túlvilágon.
- Mióta lettél ilyen spirituális?
- Öregszem Elemér.
- Mentem. - áll fel búcsúzkodni.
- Vigyázz magadra! - kikísérem.
Bólint egyet, beülnek a kocsiba és elhajtanak.
- Lia! - kiabálok neki.
- Konyhába! - szól ki.
Hozzá veszem az írányt épp terít.
- Minden rendbe? - kérdezi.
- Persze, újakat akart maga mellé. Részben megértem.
- Miért pont Elemér fog össze titeket?
- Nagyapám csapatában is benne volt, csak elég fiatalon és megígértette mindenkivel, hogy ameddig erejük van segíteniük kell engem az utamon. A többiek öregebbek Elemér asszem 50 körül van.
- És Kristóf?
- Nos, hogy tudd ez ránk szállt. Dominik és Nikolasz is ugyan abba a helyzetbe vannak mint én. Nagyszülök döntöttek így.
- Szüleitek biztos rosszul fogadták.
- Persze. Senki nem akarja, hogy a 14-15 éves kisgyerekét bokszolni, fegyvert fogni tanítanak.
- Micsoda? 14 évesen már benne voltál?
- Domiék. Engem már azelőtt is oktatott mindenre nagyapa.
- Uhh.
- Nyugi Lia, a mi fiúnk nem erre a sorsra fog jutni.
- De. - mondta.
- Nem muszáj. Átadom addigra a vezér szerepet Nikolasznak.
- Téged fognak akarni. - a hangjából mintha a beletörődömséget akarná éreztetni.
- Akkor pedig lesz egy királynőm aki mellettem áll jóban és rosszban. - magamhoz húzom és megcsókolom.
- Itt vagyunk! - jön be Nikolasz és Dominik.
- Ó, bocsánat.
- Gyertek nyugodtan. - szól Lia és eléjük tesz egy-egy tányért.
- Kezdem megérteni miért kell neked Júlia - súgja oda Dominik. Ránézek kérdően.
- Anyád és mamád keveréke.
- Te hülye vagy - hagyom rá, pedig pontosan tudom, hogy igaza van.
Reggeli után a nappaliba ültünk össze.
- Elemér miért most akar újakat? - kérdezi Lia.
- Terhes a lánya, azt hiszi közülünk való az apa. De ez lehetetlen. Mi vigyáztunk rá. Sőt még nőgyógyászhoz járattam. Szerinted?
- Ez nem ok. - gyanakszik valamire.
- Nyögd ki. Köztünk marad. - nézek rá a fiúkra ők meg bólintanak.
- Szerintem valamit tervez. Túl nyugodt volt tegnap.
- Ő mindig az - próbálja Dominik elosztlatni a kételyeket.
- Nem afajta nyugodtságról beszél Lia. - vágom rá.
- Mit tervez szerinted? - veti fel a kérdést Nikolasz.
- Fogalmam sincs. De az fix, hogy nem akarja, hogy a csapatnak köze legyen hozzá. Lehet véd vagy szövetkezik a védelemért. Nem tudhatjuk. De, Lia ezt másnak ne merd mondani.
- Jó, csak paranoiás vagyok, ha arról a csávóról van szó. - elnevetem magam.
- Nem vicces - csap rá a vállamra.
- Tudod, Elemér fura ember. Megértem, hogy nem szimpatikus, de ez szivem ne legyen ok arra, hogy a levegő vételében is kételkedj. - hazudtam. Kételkedjen, én is kételkedek.
- Viszont az, hogy eltávolított minket több gondot okoz, mint mutatod. - Nikolasz leerőszakolja rólam az álarcot.
- Igen, de ez az én dolgom.
- Dukász, mi van ha ellenünk fordul? - aggodalmaskodik Dominik.
- Több esze van. Biztos a lánya az ok. Meg az, hogy fél.
- Mitől?
- A jardok figyelik.
- Mindenkit figyelnek! - iparkodik rám Dominik.
- Jó, akkor tegyük fel elárul minket. Előnye lesz belőle?
- Nem sok - kezdte Nikolasz - a külföldiek Dukász szavában hisznek. A belföldiek közül mindenki mi velünk van. A díllereket megveszük, akkor senki nincs ellenünk. Kivéve a jardok.
- Azt mondod Elemér velük van? - kérdezi Dominik.
- Túl sokat agyaltok. - Lia szánja hozzájuk helyettem a megnyugtató szavakat.
- És, ha Dukászra pályázik? - folytatja Dominik.
- Dukászra Igor pályázik. Igor pedig lassan azt is tudja 1 óra alatt ki mennyit jár mellékhelységbe. - Nikolasz adja le az infót. Az ő emberei figyelik Igort.
-Mindenkinek kell valami bizar hobbi. - fejezem be.
- Mi legyen Elemérrel? - Dominik száját be kell fognom valahogy.
- Semmi, és velünk sem történik rossz. Dolgom van. Lia főzz meg aztán szólj, próbálj hamar végezni. - felmegyek a szobámba gondolkodnom kell.
Felbattyogok és bezárom az ajtót.
Egyszerűen nem fér a fejembe. Új csapat kellett neki. Nyakam rá, hogy tervez valamit. De, ellenem nem. Azt tudom. Megkellene nyugodnom, de nem tudok. Nem baj. Ha ő így én úgy. Alig várom a következő megbeszélést.