Ace szemszöge:
El sem hiszem, hogy megcsókolt. Vagyis ez egy feladat volt, de akkor is megcsókolt. Végre érezhettem édes ajkait az enyéimen. Bár már volt, hogy érintkezett a szánk, azok a puszik... De ez akkor is más volt. Megízlelhettem puha, rózsaszín ajkait. Úgy érzem muszáj minden nap legalább egyszer lopnom tőle egy csókot, vagy félő, hogy beleőrülök, a forró ajkak hiányába.
●●●
Vasárnap reggel van. Mosolyogva ébredek a tegnapi estére gondolva. Látnom kell! Éreznem kell azokat az ajkakat! Eldöntöttem, hogy ma átmegyek hozzá és vele leszek egész nap. Pont ebben a pillanatban csörgött fel a telefonom. A gondolataim főszereplője. Skylar.
-Szia. -szóltam bele meglepetten. Nem gondoltam volna, hogy fel fog hívni.
-Szia. Ma tanulnom kell matekra. Holnap írunk egy dolgozatot, ami a jegyünk felét teszi ki. Arra gondoltam, hogy tudnál nekem segíteni? -hangja félénk és bizonytalan.
-Persze. Átmehetek. -vigyorogtam mint a tejbetök. Nem tudom mi van velem, de ha arra gondolok, hogy egész nap őt figyelhetem ahogy tanul, csak vigyorogni tudok. Olyan szép az a kis okos, gondolkozós feje.
-Akkor, mondjuk átjössz 1-kor? Úgy jó neked?
-Az egész napom szabad. De igen, 1-kor már nálad is vagyok. -még mindig vigyorgok.
-Akkor addig... Szia. -hallatszott a hangjában, hogy mosolyog.
-Szia. -mosolyogtam most már lágyan.
Mikor letettem a telefont megnéztem az időt. Dél van. Szuper, van még egy órám. Nem tudom mit csinálhatnék. Úgy érzem nélküle minden olyan unalmas, üres. Pont ezt nem akartam, de megtörtént. Nem tehetek róla. Pont ezért voltak mindig egyéjszakásaim. Nem kellettek az érzések. Most meg én sem hiszem el, de szerelmes lettem a legjobb barátomba. Akit már baba korom óta ismerek és mellettem volt. Visszagondolva, tényleg csak rá számíthattam. Jó, ott volt meg van Zion is. De őt később ismertem meg, általános elsőben. De Sky-t már születésem óta ismerem, és sok mindenen mentünk keresztül. Mikor ő elsős lett, akkor is velem akart jönni minden hova. Olyan aranyos volt, de mondtam neki, hogy menjen oda ahhoz a lányhoz. Az a lány azt hiszem... Emily volt? Az, hogy lehet? Hiszen annyira megváltozott. Nem is értem miért lett ilyen, amilyen most. Pedig kedves lány volt és mindig nevettek Sky-al. Boldog volt, hogy van egy legjobb barátnője. Á mindegy is. Mindenki változik, csak valaki hirtelen, valaki pedig lassan.
●●●
Sky szemszöge:
Felhívtam Ace-t, hogy segítsen a matekban. Oké... Hazudok. Nem csak ezért hívtam fel, csak részben. Részben azért is mert szeretném a mai napot vele tölteni. Szeretem ha itt van mert akkor sosem unatkozom. Meg persze mostanában különösen jól érzem magam a közelében. Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak sokkal jobban érzem magam, mosolygok és többet nevetek.
Mivel azt mondtam, hogy egyre jöjjön át, gyorsan átöltöztem. Egy szürke rövidnadrágra, és egy fehér topra esett a választásom. A hajamat csak egy kócos kontyba fogtam. Így késznek is nyílvánítottam magam. Majd meghallottam az ajtó csapódást. Leszaladtam és ott volt legjobb barátom. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Szia! Na gyere. -kezdtem el húzni a szobám fele. A matek könyv és a füzetem ott volt az ágyamon. Leültem és vártam, hogy leüljön. Mikor leült mellém rámosolyogtam.
-Na mivel kezdjük? Milyen anyagból is írtok? -kérdezte és a füzetemben kezdett el lapozni.
●●●
Kb fél óra múlva már értettem is. De hagytam, hogy magyarázzon csak nyugodtan. Még a magyarázás is jól áll neki.
-Na már érted? Ezt hozzáadod ehhez és ezt meg itt megszorzod ezzel. Így megkapod ennek az eredményét. -nézett rám, én meg csak bólogattam.
-Persze tanár bácsi. -nevettem fel.
-Hát nem annak megyek de jó lennék annak is mi? -nevet fel ő is.
-Persze, persze. -nevetek fel újra és egy puszit adok az arcára.
Lassan hajolok el tőle és mosolygok. Ő csak néz a szemembe, majd egyszer csak a számra és elkezd felém közeledni. És most történt meg az, hogy összeértek ajkaink és éreztem azt a bizsergést a hasamban. Elkezdte mozgatni ajkait ritmusosan. Mire én is észbekaptam és viszonoztam csókját. Belehúzott ölébe és így folytattuk. Beletúrtam hajába és mégjobban magamhoz vontam. Nyelvével bejutásért könyörgött számba, amit meg is adtam. Csodálatos volt. Belemarkolt fenekembe mire belenyögtem szájába. Ő csak elmosolyodott. Pár perc után levegőhiány miatt elváltunk. Csak néztünk egymás szemébe csillogó szemekkel, miközben kapkodtuk a levegőt.
-Ez meg mi volt? -szólaltam meg hirtelen.
-Csókolóztunk. -suttogta ajkaimra majd adott egy lágyabb csókot.
-Tudom, de miért? -néztem rá furán.
-Azért mert... Mióta azon a bulin megcsókoltál, azóta kívánom újra és újra a csókodat. -néz mélyen a szemembe. Én is kívánom a csókját. De ez helyes? Mármint, legjobb barátok vagyunk. Ő pedig szerelmes egy lányba. Most akkor ez egy...
-Most akkor ez egy barátság extrákkal? -néztem rá szemöldököm rácolva.
-Hát ha úgy vesszük, ez már régóta az. -kuncog fele és ad egy puszit a számra. Mondjuk igaza van, hiszen már mióta adunk egymásnak szájrapuszit. De még is más a csók.
-De eddig nem is csókolóztunk. Neked pedig ott az a lány, nem? -fordítottam el a fejem. Ő csak maga felé fordította az államnám fogva.
-Igen, ő itt van. -csókolt meg újra és hátra dőlt velem az ágyra. Várj... Mi?!
-Mi?! -szakadtam el tőle hirtelen. Két keze közé vette az arcomat és simogatta hüvelykujjaival.
-Több vagy nekem mint barát, Skylar. -néz az egyik szememből a másikba halvány mosollyal. Elképedtem. De hisz ez... Lehetetlen!
-Mi? -siklott le arcomon egy könnycsepp és mosolyogtam.
-Kedvellek Skylar Nixon. Nagyon is. -döntötte homlokát enyémnek.
-Én is így érzek. -hunytam le a szemem mosolyogva.
-Lennél a barátnőm? -néz a szemembe, amit kinyitottam a kérdés hallatára. Most azok a csodás kék szemek reménytől csillognak.
-Igen. -suttogtam ajkaira, majd lágyan megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba. Imádtam ahogy csókol. Ezerszer jobban mint bárki más. És most jöttem rá, hogy ő kell nekem. A közelsége megnyugtat és csak mosolyogni tudok ha ő mellettem van.
●●●
Ace egész nap itt volt. Elég fura lesz. Mivel mostmár nem a legjobb barátom, hanem a barátom. Azaz értitek. A pasim. Egyébként nem történt semmi, persze a csókokon kívül. Összebújva filmeztünk és néha loptunk egymástól csókokat. Majd megbeszéltük, hogy minden reggel értem jön. Bár ez igazából mindig is így volt, de mindegy is. Mostmár azért jön értem mert a barátnője vagyok. Ezt olyan fura így kimondva, és elég hihetetlen is. De nagyon jó érzés.
Holnapra elhívott randizni is. Nem mondta meg hova megyünk, de őt ismerve, biztos nem egy mozi lesz. Így csak ezzel az a gond, hogy nem tudom mit vegyek fel. De addig is van időm eleget ezen gondolkozni. Hiszen holnap tényleg írunk matekot. Ezért gyorsan még átnéztem és bepakoltam holnapra. Telefonon beszélgettünk még vagy 3 órát. Igen. Én sem tudom, hogyan is hoztuk ezt össze, de az biztos, hogy mindent megbeszéltünk. Vagyis majdnem. Azt nem beszéltük meg, hogy hogyan is lesz a suliban. És még Mila-nak sem mondtam még el. Remélem nem haragszik meg. Bár ő biztos tud valamit. Mindig olyan sejtelmesen néz. Na de majd holnap megtudja. Már nagyon fáradt vagyok. Ezért a telómat gyorsan feldugtam töltőre és elmentem egy gyors zuhanyra. Felvettem a pizsim (ami nyílván Ace egyik pólója) , majd bedőltem a pihe-puha ágyikómba. Lehunytam a szemeimet mosolyogva és szép álomba szenderedtem.
yeahitsreni
(っ'-')╮=͟͟͞͞💌
___________________________________________
Sziasztok! Nahát ez a része is eljött a mi történetünknek. Mostanában nem tudok gyakran hozni majd részt, persze igyekszem ahogy csak tudok... Nem titok, nyaralni megyünk 5.-én és 10.-én jövünk haza, de akkor ott is írom majd a részeket. Szóval mostantól nem ígérhetek semmit, majd jönnek a részek ahogy majd alakul. De ne keseredjetek el! Ez a rész is elég furán jött ki, de majd még meglátjátok miket hozok!😉 Na de addig is jó olvasást és szép nyarat mindenkinek! Szeretlek titeket! ❤