Dukász
Mire haza értünk eléggé elfáradva estünk be a házba.
- Lia! - kiabálom.
- Itt vagyok a konyhába! - elindulok felé.
- Elmegyek letusolok aztán főzhetünk, nem?
- Csak, ha tényleg szeretnéd.
- Ki nem hagynám! Mit főzünk?
- Párolt rizs, zöldségekkel, rántott csirkemell és sajt. Megfelel?
- Meg. - válaszolom és arcon puszilom. Csodálkozva rám néz.
- Talán nem élvezed, hogy körülötted vagyok?
- Azt, majd később elmondom.
- Megletősen akkor mikor vízszintesben vagyunk! - nevetem el magam és az emelet felé veszem az irányt.
A fürdőszobába vetem be magam. Miután ledobtam magamről a ruhát, megnyitom a zuhanyrózsát. Majd, alá állok és próbálok relaxálni miközben mosom a testem. Vajon Lia tényleg boldog melletem?
Törölközőbe tekertem magam,a szoba ajtaját pedig kinyitottam. A meleg gőz miatt. A szobám felé veszem az írányt Júlia a lépcső felső fokain lépked és mihest meglát reflex szerűen megfordul.
- Ugyan kedvesem - szólok hozzá - ez a látvány csak a tiéd. Ne fordulj el!
- Aha, meg az enyém is! - kukkant ki a szobájából Nikolasz.
- Nikolasz értékelem a vonzódásod, de nem viszonzom. Júlia nem akarsz felöltöztetni?
- Ha nem bánod, átengedem az alkalmat Nikolasznak! - lebagtatt a lépcsőn.
- Remélem tudod, hogy csak poénkodtam! - próbálja a kellemetlenséget elkerülni.
- Figyelj - nevetem el magam - Elégszer fürdettél le Dominikkal mikor szét voltam csúszva. Soha nem tettél rajtam erőszakot.
- Nóra hányszor akart pedig rajtad. - idézi fel.
- Inkább ne, meghallja Júlia! - megyek felöltözöm.
Ezután a konyhába tartottam.
- Végre! Azt hittem a mai nap nem végzel. - szid össze Lia.
- Elnézést Fönök legközelebb odafigyelek! - húzom a vérét.
- Jajj, Dukász! - rázza meg a fejét.
- Moss kezet! A zöldségeket hámozd meg majd tegyél rá vizet és vágd össze! Megtudod csinálni?
-Természetesen Fönök. - teszem amire kér.
- Dukász!- szól rám. Kérdően ránézek.
- Légy már normális!
- Lia ma is velem alszol?
- Kifolyólag abból az okból, hogy melletted kitudom pihenni magam!
- Ó, persze! Szóval még véletlen sem azárt mert ellenállhatlaltanul jóképű vagyok!
- Vegyél vissza za egódból! Csináld inkább amire kértelek!
- Jaj, igen. Ugye arra kértél, hogy öleljelek meg? - közelednék felé, de a konyha másik végébe megy gyorsan.
- Nem épp erre. - teszi csipőre a kezét.
- Valaki nagyon csinos! - dicsérem meg, mire ő csak forgassa a szemét.
Nem próbálkozok tovább és inkább a zöldségekben merülök el. Míg ő, ha jól látom, panírozni készül.
Dudolászni kezd.
- Nem akarsz énekelni? - kérem meg.
- De. Mit szeretnél?
- A kedvenced akarom hallani.
- Je veux. - mondja ki és bekapcsolja a karaoke verzióját. Ezt hallottam mikor a báromban énekelt. Szeretem őt így látni, mintha a világ legboldogabb assuózonya nézne vissza rám. Táncol is mellé. Nikolasz az ajtóból figyeli.
- Még! - nyögöm ki. Mikor véget ér a szám.
- De - mutat a konyha pultra.
- Majd én - avatkozik közbe Nikolasz.
- Eric Benet, mit szólsz hozzá? - kérdezem tőle.
- Melyik?
- Georgie Porgie - válaszolom.
Gyönyörűen előadta.
-Nikolasz nem akarsz duozni?
- Ma nem leszünk készek. - aggódalmaskodik Lia.
- Nikot fogadom nem hallottad még.
- De, a zuhany alatt. - ismeri be.
- Could I Have This Kiss Forever. - Whitney Houston és Enrique dala.
Miközben őket hallgattam kész lettem a hámozással és felálltam vizet ráengedni.
- Ez jó volt - mondja Nikolasz.
- Nem is tudtam arany hangod van. - gyönyörködik Lia.
- Titokban zene sulis voltam. - meséli Nikolasz.
- Majd később éneklek neked! Ma nem leszünk kész. Nikolasz elkészíted a köretet?
- El. Csak ne sipánkodj.
Mindannyian tevékenykedtünk valamit. Sokkal hamarabb kész lett minden, mint számítottam.
Ebéd után feldobtam a filmezünk-e kérdést. Lia belement.
- Most már, hogy elmosogattam - lép be a szobámba. - Filmezhetünk.
Befekszik mellém, egyből a mellkasomhoz teszi a fejét.
- Holdhercegnő? - kérdezi.
- Az mi?
- Majd meglátod, tedd be.