Júlia
Az éjjel után elég frusztáltan kezdtem a napot. Dukász pedig mindenféle jeleket küldött reggelinél és ebédnél. Megcsináltam a szokásos teendőket aztán leültem a TV elé. Magic Mike-ot terveztem nézni. De Dukász betört rám.
- Szóval most rájuk csorgatod a nyálad ahelyett, hoy engem néznél? - von kérdőre.
- De, tudod mit. Most rám fogod! - elkezdi kigombolni az ingjét. Az izmos felső testét tegnap éjjel a sötétben csak érezni tudtam. A látvány most pedig ledöbbentett. Írtó szexi pasi.
- Tetszik, ne is tagadd. Viszont te is ledobhatnád a felsőd, kölcsönösen. - rám kacsint.
- Nekem jobb ötletem támadt. - oldalra húzom a szám - Játszunk valamit. De fent a szobádba.
Felszaladok a lépcsőn egyenesen a szobába. Útközben szembe találkoztam Nikolasszal aki csak nézett, mint hal a szatyorba. Beérve ledobtam a felsőm.
- Hűha! - nyit be Ász - Mit játszunk?
- Fekete fehér igen nem. - ismertetem.
- Legyen. - leül mellém felém fordulva.
- Rendben, én kezdem. Milyen színű a melltartóm? - mivel azt figyeli reményeim szerint hamar rámondja a valászt.
- Fekete. - vágja rá kapásból, kicsit gondolkodik - Baszus, te csalsz! Én így nem játszok.
Feláll és a nadrájával babrál, amit nagy mozdulatokkal le is vesz.
- Szeretsz engem?
- Nem - kiabálok rá. Bakker.
- Jó ez rossz ötlet volt. - ismerem be.
- Na, ne add fel az elején! - biztat.
- De, feladom. Döntetlen, most már hagyjál filmezni. Nem hiszem el, hogy veled mindig kell foglalkozni. Semmi kedvem nincs ehez az egészhez. - felállok elsőnek felveszem a felsőm és kimegyek.
Kopogás nélkül berontok Nikolaszhoz. Az asztalnál ül. Odalépek az ágyához és belevetem magam.
- Mi ez az egész? - kérdezi.
- Fogalmam sincs, lehet eszébe vette megint azt, hogy az övé leszek.
-És te mit akarsz? - fekszik mellém.
- Úgy őszintén? - bólint egyet.
- Őt. De ő annyira nem is tudom. Vele aludtam tegnap. - vallom be.
- Megtörtént?
- Nem, időben kapcsoltam, vagyis nem, elment a kedvem jobban mondva.
- Hagytad volna magad?
- Te nem tudod milyen nagy hatással van rám! - feltápászkodok és ott hagyom.
Dukászhoz szeretnék bemenni. Türelmetlenül kopogok az ajtaján.
- Elérted amit akartál. 1 hónapja mész az agyamra. Idegesít! Felfogod?!! - kinyissa az ajtót ripakodok rá és török utat a szobájába.
- Lenyugodnál Lia?
- Nem! Most pedig csókolj meg! - parancsolom rá, de időzik - MOST!
Közelebb lép magához húz és megcsókol.
- Most már jobb? - elhúzódik tőlem. Megrázom a fejem és újból megteszi ugyanazt.
- Na? - kérdezi tőlem. Felsóhajtok.
Megfogja a kezem és leültet az ágyra. Óvatosan a hajamba túr és az ajkát az enyémre tapassza.
- A francba, gyere fel! - mindketten az ágyon mászunk.
A mellkasára fekszem és megcsókolom.
- Nem szégyelled magad? Ide hoztad az összes kurvád, itt használgattad őket! Miközben itt vagyok. - vetem meg.
- Borzasztóul sajnálom.
- A sajnálatod kevés. - húzódok el tőle.
- Várj Lia! - szól utánnam.
- Adj egy esélyt, jóvá teszem!
- Remélem is! - mászok vissza hozzá.
Lehet életem legnagyobb hibáját követem el. Vagy pedig életem legjobb választását tettem meg most. Megszoktam a nagy pörgést, de Ász mellett minden percem kiszámíthatatlan. Valójában pedig imádom a kiszámíthatatlanságot.