Az élet egy körforgás? Ja, valszeg. Mert a sors mindig megismétli önmagát. Szokták mondani, hogy az okos más kárán tanul, a hülye a sajátján sem. De mi van akkor ha már ezredjére próbálkozol de nem jön össze? Ha már inkább feladod, mert nem vagy hajlandó újabb fájdalmakat elviselni? Ja, lehet. De ha adnál neki egy esélyt?-kérdezik mindig.-Na de mégis mennyit? Mert már egy kezemen nem tudom megszámolni mennyinél járok. De vajon ez a szerelemben is így van? Sosem adod fel? Mindig és mindig újabb esélyt adsz a partnerednek, csak azért mert elrontotta. De akkor te az ötödik után miért nem látod be, hogy ideje feladni? Miért küzdesz még mindig? Miért viseled el azt a mérhetetlen fájdalmat amit kapsz? ......Mert szerelmes vagy.... nem tudod elfogadni, hogy a sors belekeverte az életedbe azt a személyt akit te halálosan szeretsz, majd egy csettintéssel el is tünteti. De te küzdesz........és végül úgyis eléred a célod. És hogy ez hogy is kapcsolódik hozzám?
Szerelmes vagyok......
Menthetetlenül szerelmes..... na és, hogy kibe? A válaszom egyszerű.
Adam Duckt
persze ezt soha a büdös életbe nem kürtölöm szét, és soha a az életbe nem mondanám az arcába, mert csak elbízná magát, és még kitudja mi lenne az egójával. Ezt a tényt megtartom magamnak, senkinek nem mondom el, és csak reménykedni tudok benne, hogy idővel elmúlik........remélem. Azt szokták mondani, az emberek változnak, de mivan ha mégsem? Adjunk még egy esélyt neki, hisz mindenki megérdemel egy második esélyt. De mi van ha az már rég elúszott, és a századik esélynél jár, de te bízol benne, hogy most nem rontja el....Ezt szeretném elkerülni. Ettől akartam megóvni magam. A fájdalomtól, és a szenvedéstől. És mégis mi történt? Beleestem a csapdájába. Márpedig innen nincs kiút. Még szerencse, hogy ő erről nem tud....
A szerdai, csütörtöki és pénteki napom eseménytelenül telt. Lexi és Jack állandóan egymást nyalták, míg én Max-ék nyakán lógtam egész nap. Adam nem volt iskolában. Kórházban volt, mert kimosták a gyomrát, és még bent kellett maradnia a kórházban. Ennek egy kicsit örültem, mert legalább nem volt kínos a találkozás a buli miatt, de a szerelmi oldalam majd meg halt, hogy nem láthatom, majdnem egy hétig.... A hétvégém egész kellemesen telt. Szombaton anyával elmentem vásárolni, majd délután Lexi átjött, mondván, hogy sajnálja, hogy most sokat van Jackkel és elhagyagol, ezért bepótoltuk. A vasárnapomat tanulással, majd olvasással töltöttem, amíg a délután folyamán a telefonom meg nem rezdült.
Schott Heng:
Találkozzunk este a parkban ha van kedved...
Őszintén szólva nagyon meglepett, ez a hirtelen közelsége, hogy találkozzunk, amikor egy hete a buszon ismerkedtünk meg, majd összefutottunk egyszer a folyosón is. Mondjuk amúgy sincs jobb dolgom, attól függetlenül, hogy nem igen élek társasági életet, de azért néha jól esik egy beszélgetés a barátokkal. Szóval miért ne?
Me:
Jó, oké. Hány órakor?
Schott Heng:
Este 7 óra a park mögött, a bódék mellett.
Me:
Ott tali...
látta
Az este folyamán nagyon jól éreztem magam Schottal. Olyan nagyon érdekfeszítő dolgokról nem beszéltünk, ami közkívánat tárgya lehetett volna, így nem részletezném. Nagyon kedves volt, és most is, mint mindig úriember módjára viselkedett. Mesélt magáról egy-két dolgot, majd én is beavattam a múltam egy részébe. A beszélgetés során egy igen szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, és már biztosan állíthatom, hogy egy nagyon jó ,,barátra" találtam. Vagy nem csak barát?
A következő hetem ismét botrányosan telt. Pechemre vagy épp nem pechemre Adam már volt iskolában. Ugyan olyan jól nézett ki a héten, mint mindig, és meg sem látszott rajta, hogy pár nappal ezelőtt lépte át a kórház ajtaját. Egész héten nem beszéltünk, Lexi is kibírta egy hétig, hogy nem Jack mellett ült, így legalább nem kellett feleslegesen hozzászólnom.
Csak néztem....
Én voltam a csendes megfigyelő. Minden mozdulatát figyeltem, egyedül csak a tekintetét nem kerestem. Ezt akkor tudod igazán megérteni, vagy átérezni, ha már neked is volt hasonlóban részed.
...Amikor először megláttad....
...Tisztán emlékszel mi volt rajta, hogy állt, hol állt , és kikkel beszélgetett....
...Amikor véletlen mentél el mellette, de muszáj volt direkt elmenni még egyszer, hogy újra belenézhess a szemébe, és lásd azt a csillogást, ami meghódított...
...Sosem felejted el...
A pénteki napom amilyen könnyen indult, olyan fordulatot vett. Bár ki merem jelenteni, hogy ez volt életem legjobb napja, amit sosem felejtek el. És lehet, hogy később rossz ötletnek fog tűnni, amit tettem, de soha a büdös életben nem fogom megbánni. Mert azt az érzést a világon semmi nem pótolhatja....
A hat órám véget ért, és a tesitanáriból száguldok kifelé, mert le kellett adnom egy igazolást, amikor egy kar ránt be a szertárba. Sötét volt, nem láttam semmit, de az illat által amit éreztem, rögtön megcsapott a felismerés.
Citromos-menta és dohány...