Dukász
A szíved mélyén tudod kit szeretsz, de mégis próbálod fölül írni azt, kétségbeesetten kapaszkodsz minden más személybe. Elhitetted magaddal a másikat szereted, de éjjel mindig őt képzeled magad mellé.
"...Love is a losing game, One I wish I never played ..."
Éneklést hallok a konyhából, biztos Júlia az.
- "... Love is a losing hand, Though I battle blind, Love is a fate resigned" - megfordul meglát és abba hagyja - Mióta hallgatsz?
- Nem régóta, miről szól? - érdeklődök.
- Szó szerinti fordítás: A szerelem egy vesztes játék. Amy Winehouse egyik gyönyörű dala. Gyere igyunk meg egy kávét. - önt magának is nekem is.
- Jól alszol mostanában? - kérdezem tőle.
- Ha nem lennél te és az örömlányaid ilyen hangosak persze kellemesebben aludnék. Na, és te?
- Sikerül aludnom, de nem az igazi. Gyógyszer függő nem szándékozok lenni, ezért kellenek ők.
- Nem kell megmagyaráznod miért vannak itt. - rázza a fejét és bele kortyol a kávéjába.
- Júlia, mi lenne, ha melled aludnék? Te jobbat, én pedig igazibbat. - kezére teszem a kezem.
- Hát itt meg mi folyik? - szakít minket közbe Nóra.
- Épp most panaszkodik nekem Ász milyen ügyetlenek vagytok és inkább mellettem szeretné tölteni az éjjeleket. - mosolyog rá Júlia Nóra pedig sarkon fordul és kimegy.
- Ha ilyen mesterien tudod elzavarni a lányokat miért nem teszed? Tudom, hogy zavarnak - közelebb hajolok hozzá - hisz féltékeny vagy.
- Szeretnéd csak, hogy az legyek. - elhajol tőlem.
- Meddig akarsz rám haragudni? - háborodok fel.
- Semmit nem tettél még azért, hogy megbékülhessek. - feláll és itt hagy.
Igaza van. Ha vissza szeretném kapni muszáj valamivel előállnom. Lépteket hallok, lehet ő az visszajön. Kihúzom magam, ne lássa mennyire elszomorít.
- Dukász fújd ki magad, csak én vagyok! - Nikolasz lép be.
- Jójó, ideges vagyok!
- Nem fog megbocsátani egy könnyen ezt te is tudod. Lassan 1 hete van itt az összes ribancod. Minden áldott éjjel titeket hall. Szerinted ezzel visszahódítod? Jöjjön már meg az eszed! - leül velem szembe.
- Te olyan vagy mint, az anyám. - húzom a szám.
- Zavard el őket! Már én se bírom a nyávogásukat. - bólintok egyet.
- Még e percben megteszem. - állok fel - Ja és a másik, Júlia az ágyasom helyett az altató dadám lesz.
- 36 éves vagy, jobbat nem tudsz kitalálni? - neveti el magát.
- Őszintén? De. Csak nem szeretem az italszagú nőket. - távozom.
A földszintnek azon részén sétálok ahol szobák vannak és ide tettem a lányokat. A legfiatalabb talán 19, de egyik sem való valamire. Szörnyű.
Benézek mindenhova. Talán 5 lányhoz nyitottam be, de senki sehol.
- Hol vagytok? - kiabálom el magam.
- Itt. - szól ki Emese Nóra szobájából. Az a nő már pletykál.
- Feláll mindenki! - lépek be.
- Nekem te ne parancsolgass! - szegül ellenem Nóra. Odamegyek hozzá és karjánál fogva rángatom fel.
- Elmentek! Nincs rátok már szükségem! A klub pedig ugyan annyi pénzt hozzon, mint eddig! 1 órátok van elcuccolni innen!
Végig néztem a csalódott arcokat és sarkon fordultam.
Ideje visszaszerezni Júliát, de mindenek előtt szembe kell néznem a találkozóval.