A hullámokon egyensúlyozó hajók oldalán visszatükröződött a reklámtáblák szemet fájdító fénye. Nick zsebébe süllyesztette kezét, de nem sokkal később napszemüvegével együtt kihúzta. Egy laza csuklómozdulattal kinyitotta, majd orrárra tette. Alig volt rajta pár másodpercet mikor megérezte az első furcsálló tekintetet magán, amit egyre több követett. Először csak az egymásba kapaszkodó idős párok szúrták ki, de nem sokkal később már a fiatalabbaknak is feltűnt az énekes oda nem illő kinézete.
- Mit néznek eny... - fordult hátra Henry, de mikor meglátta Nicket torkán akadtak szavai. - Nick ez most ugye nem komoly? - kérdezte magára öltve szenvedő arcát, mihez még el is döntötte kissé fejét. Erre már a többiek is felfigyeltek.
- Nem tudom mi bajotok van vele. Zavarta a szemem a sok fény ennyi az egész - vonta meg vállát Nick elsétálva az őt bámulók mellett.
- Mi bajuk van azzal, hogy valaki napszemüveget hord este? - bújt elő rejtekéből a Hang. Az énekes vett egy mély lélegzetet, hogy biztosan ne mondjon semmit. Azt hitte sikerült leráznia kis potyautasát.
- Most komolyan hallgatással büntetsz csak mert létrehoztál?
- Várj mi? - mondta ki hangosan a férfi, miközben váratlanul megállt a sétány egyik korlátjánál. Tekintetét a fekete folyóra szegezte, de közben meglátta közeledő testvéreit.
- Úgy ám! Te vagy itt az egyetlen rossz. Ha nem cseszted volna el Aurórával, akkor én most nem idegesítenélek itt.
- Hagyj már békén! - utasította Nick a kelleténél hangosabban, mert Kevin és Joe pont meghallották.
- Nem is szóltunk hozzád. Nyugi már! - tárta szét kezét Joe miközben elsétált öccse háta mögött.
- Minden rendben van? - állt mellé Kevin, majd alkarjával megtámasztotta magát a hibátlan festésű kék korláton. Nick nem akart neki mondani semmit, hiszen úgy sem hitte volna el, hogy egy hang beszél hozzá, amit rajta kívül senki más nem hall. Inkább csak felsóhajtott, majd bólintott egyet és elfordulva bátyjától tovább állt. Testvére megértette a jelzéseket és az étteremig tartó úton nem szólt hozzá az énekeshez, ahogyan senki más sem kivéve a Hangot.
- Nyugodtan elmondhatod, hogy létezem. Szerintem senki nem nézne téged idiótának csak egy nagyon hangyányit - nevetett saját beszólásán Nick új társa. A férfi megforgatta szemét, majd lassította lépteit, hogy lemaradjon kicsit a többiektől.
- Te ezt élvezed?
Ahogy kimondta egyszerre érezte magát teljesen hülyének és őrültnek. Magamban beszélek egy idióta hanggal, ami sportot űz a szivatásomból. - gondolta mire hangos kacagás töltötte be elméjének minden szegletét.
- Sportot űzök? Ez jó - nevetett tovább.
- Szerintem ennyire nem volt vicces, de - elgondolkodott egy pillanatra - ha ezt hallottad, akkor a gondolataimmal is tudnék veled beszélni anélkül, hogy megszólalnék? - tette fel a nagy kérdést, mire hirtelen abbamaradt a nevetés.
- Ott a pont! De nagyon vicces volt látni, ahogy hülyét csinálsz magadból - kacagott fel újra a Hang. Olyan vidáman nevetett, hogy Nick sem bírta már tovább. Elképzelte saját magát, ahogy az utcán ácsorogva maga elé beszél. Először csak elvigyorodott de nem kellett sokáig várni, míg elröhögte magát. Bal kezével beletúrt hajába. Felgyorsította lépteit és beérve testvéreit megpróbált belekapcsolódni a beszélgetésbe, de még mielőtt közbe szólt volna leszögezte a legfontosabb szabályát aznap estére:
Ma élvezni fogom az estét bármi áron!
- De kérlek ne úgy, mint Shanghaiban. Mert annak Auróra lehet nem örülne annyira - tette hozzá a Hang mire Nicket elfogta bűntudata, de eszébe jutott az iménti fogadalma. Vett egy mély lélegzetet és megpróbált megfeledkezni arról a városról.
- Ígérem, nem fogok senkivel sem leállni! Auróráért - esküdött meg a férfi gondolatban, mire képzeletében megjelent Auróra elégedett mosolya, pedig ő nem is akarta felidézni. Mikor meghallotta a nő kacagását, gyengéd érintését, édes ölelését tudta, hogy nem ő irányítja az emlékeit, hanem az új barátja.
Az étterembe érve már ott várt rájuk a másik banda. Az egyik fa asztalnál üldögéltek, egymást túlnevetve beszélgettek, néha bele-bele kortyoltak különös színű italaikba.
Mikor meglátták a feléjük közeledő énekeseket elhallgattak, szélesen elmosolyodtak. Egyikük elkezdett székén ficeregni, mit hangos szék csikorgás követett. Majd megjelent egy pincér. Úgy húzott össze számukra két asztalt, mintha minden nap erre a pillanatra készült volna.
- Sziasztok! G-Dragon - állt fel elsőnek egy középmagas, vékony férfi közelebb lépve a fiúkhoz. Alig lehetett több harmincnál. Szeme körül vékonyan fekete festék volt kiemelve annak egzotikus alakját. Haja oldalt fel volt nyírva, de fent meg lett hagyva eredeti hossza. Ezt oldalra tűrve próbálta távol tartani tincseit szemétől. Egyszerű fekete bőr nadrágot viselt egy hosszabb, szintén fekete kabátféleséggel takarva kezét, ami alatt a többihez illően sötét színű póló volt. Nyakában hosszan lelógó nyaklánc pihent, elterelve a kíváncsi tekinteteket a nyakára tetovált angyalszárnyakról.
- Hello, Nick Jonas - nyújtott neki kezet Nick, de ahelyett, hogy kezet rázott volna vele egy hatalmas öleléssel köszöntötte a férfi.
- Üdv - lépett melléjük Henry, mire az ázsiai énekes elvigyorodott és ahogy Nicket, őt is átölelte, rácsapot párat hátára. Ellépve tőle végig ment az egész bandán. Még Stuart sem maradhatott ki akármennyire is próbált menekülni.
- Jó látni Henry. Nem is tudom mikor jártál itt utoljára - csatlakozott az ácsorgók köréhez egy jóval magasabb banda tag. Ő már valamivel elegánsabban, de ugyan olyan egyszínűen öltözött fel, mint barátja. Egy fehér ingre felvette fekete mellényét, majd G-Dragonéhoz hasonlóan fekete nadrágot párosított hozzájuk. Az ő sötét haja meg-meg csillant az étterem fényében, mitől úgy nézett ki, mintha egy egész tubusnyi zselét rákent volna, hogy biztosan jobbra fésülve maradjon.
- T.O.P. - üdvözölte őt a menedzser kissé megemelve hangját. Nick még sosem látta így vigyorogni Henryt, talán még meg is lepte, hogy egyáltalán tud ilyet.
- Ne ácsorogjatok már srácok! - parancsolt rájuk nevetve GD, majd visszahuppant székébe. A mellette ülő fiúk valamivel fiatalabbak lehettek nála. Egyiküknek mogyoróbarna haja volt, mit bármilyen kitartóan is próbálta eltűrni a szél mindig visszafújta szemébe. Rajta sem volt semmilyen feltűnő ruha, csak egy vajszínű ing, rajta egy fekete bőrdzsekivel. G-Dragon másik oldalán ülő barátaihoz hasonlóan öltözött fel. Kávé árnyalatú dzsekije alól fekete, mintás póló kandikált ki, ahogy kezével végig szántott oldalt lenyírt, sötét haján, mit elől egy tarajként felállított. Az utolsó banda tag nagyban eltért a többiektől. Az első dolog, amit Nick észrevett rajta, az rikítóan hófehér inge volt. Székének támlájára pedig egy fekete-fehér csíkos ballonkabátot akasztott. Szőkére festett haja jól kiemelte sötét, mandulaalakú szemét. Ő tűnt a legfiatalabbnak mindannyiuk közül.
- Bemutatom a hírhedt Taeyangot - mutatott először G-Dragon a széldzsekit viselő férfire. Nick egy bólintással köszönt neki, mire ő csak felé emelte tenyerét. - Mellette jobbra, a csapat zsebibabája Daesung - mutatott a szőke fiú felé az énekes. Daesung egy baráti grimasszal díjazta a beszólást, de amint Nickre nézett vonásai meglágyultak. Elmosolyodott, majd integetni kezdett. - Ő pedig - fordult Tae Yang balján ülő felé, GD - nem más, mint Seungri.
- Sziasztok - köszönt Joe is becsatlakozva a körbevezetésbe.
Nem telt el sok idő, mire mindannyian helyet foglaltak, rendeltek és végül belemerültek a beszélgetésekbe. Úgy szaladt el mellettük az idő, hogy Nicknek csak akkor tűnt fel múlása, mikor körbe nézve már csak saját magukat látta az étterem teraszán. A levegő ugyan nem hűlt le teljesen, de érezni lehetett a változást. A szél néha-néha életre kelt, de akkor is csak egy tánc erejéig a gyertya lángjával. Nick végig vezette szemét a társaság tagjain. Mind mosolyogtak, tekintetükben meg-meg csillant egy boldog szikra. Voltak, akik az asztalra, míg mások székük karfájára támaszkodtak. Mindannyiuk figyelt valakit, bele-bele szólt egy történetbe, beszélgetésbe. Mikor valaki felkacagott a többiek azonnal ránéztek és ha éppen tudták miről volt szó csatlakoztak a nevetőhöz. Egyedül Nick ütött el a többiektől álmosolyával, erőltetett nevetésével, csendességével.
- Tudom, hogy hiányzik - szólalt meg újra a Hang a férfi fejében. Nick már meg sem lepődött jelenlétén. Felnézett az távoli hegyekre. Sötétségük és természetes megjelenésük furcsán hatott a sok, fényes felhőkarcoló közt.
- Nem hiányzik - válaszolta az énekes.
- Ezt nem értem - mondta Nick új barátja. Hangjában némi meglepettséget vélt felfedezni.
- Nem egyszerűen hiányzik. Tudom, hogy nem hagyna itt magyarázat nélkül.
- Jaj, a remény. Nick nem akarlak lelombozni, de... - nem tudta befejezni, mert T.O.P. közbe szólt kizökkentve Nicket.
- Van egy perce?
Először meglepődött a magázódáson, de ez csak egy másodperc törtérészéig tartott.
- Persze ráérek - válaszolta, miközben a nála idősebb művész hátra lökve székét felállt. Nick egy szó nélkül követte a terasz üveg korlátjáig. Mindketten alkarjukra támaszkodva meredtke a távolba.
- Ugye milyen szépek?
Az énekes először nem tudta mire gondolt, de mikor meglátta, hogy ugyanazokat a hegyeket nézik minden világossá vált. Óvatosan bólintott, miközben megpróbált mosolyogni. Sejtése sem volt miről akart vele beszélni.
- Arra gondoltam esetleg lehetne a két bandának egy közös koncertje a városban. Sok jót hallottam önökről és nem rég visszanéztem pár felvételt, úgy gondolom...- Ahogy a Jonas Brothersről beszélt olyan volt, mint egy nyomozó, aki éppen szembesíti a gyanúsítottat bűnösségéről. Hangja merev volt és minden szavában érezhetővé vált ambíciója.
- Szóval végül arra jutottam, hogy veletek, vagyis önökkel lenne a legjobb újra a nagy közönség elé vinni a Big Bang-et.
- Ez nagyon megtisztelő lenne, de nem muszáj magázni. Nem vagyunk szerintem még olyan idősek - miközben megfogalmazta magában a folytatást hirtelen gondolataiba férkőzött a potyautasa.
- Tudod te, hogy egy őskövület vagy ugye? Az a 26 év nem valami kevés. Tudom, hogy érzed a térdedben, a könyöködben meg...
- Fogd be épp beszélgetek valakivel! - ripakodott rá Nick, belé fojtva a szót.
- Nem vagyok a banda front embere, de biztos vagyok benne, hogy a többiek is benne lennének egy közös előadásban a rajongókról ne is említsük. Az itteni koncertünk pár nap múlva lesz, mert valami technikai baki miatt elhalasztották, de ez nektek csak jó. Nem?
- Persze. Köszönöm. Majd holnap délelőtt átküldöm a dalokat Henrynek és ő egyeztet veletek. Meg akár holnap délután összeülhetnénk a stúdiónkban átbeszélni a részleteket, ha akarjátok.
Nick hevesen bólogatott. Kifejezetten tetszett neki az ötlet, hogy a helyi hírességekkel együtt lépjenek fel a színpadra. Igaz még nem ismerte őket, de már maga előtt látta, hogy miután visszaér hotelszobájába neki áll koncert felvételeket nézegetni erről a bizonyos Big Bangről.
Nick nem tudta mennyi ideig ácsorogtak még ott, de szép lassan elkanyarodtak az eredeti témától, míg nem az őrült rajongós történeteknél kötöttek ki.
- Egyszer volt egy csaj, akihez lehajoltam, hogy adjak neki egy pacsit, mire ő megragadta a csuklóm és berántott a tömegbe - mesélte Nick. A mellette álló férfi hangosan felnevetett és már bele is kezdett saját esetének részletezésébe. Egész este nem érezte ilyen felszabadultnak magát Nick. Olyan volt, mintha teljesen kiszakadt volna az eddig őt őrlő bűntudat csapdájából és visszakapta volna eddigi életét.