-Tom Denem-
Mikor a lépcső aljához értem, megláttam. Ott állt, épen és egészségesen.
Madelyne Elisabeth Stone.
"Te jó isten! Hogyan? Hogyhogy itt vagy? " mondta, miközben felém sietett, és fogjuk rá, hogy megölelt. Mások nem voltak a teremben, csak mi négyen és az a másik lány, aki nagyon hasonlított Lisára . "Istenem, de hiányoztál, Tom!!" mondta, miközben elhúzódott.
"Lisa mit keresel itt?" kérdeztem, nem teljesen értve, hogyan került ide. Két és fél évig semmit nem tudtam róla, már azt hittem meghalt.
" Ő a húgom, Lilith Avery Stone." mutatta be a lányt mögötte.
"Örülök, hogy megismerhetlek Tom." mondta a lány. A hangja gyönyörű volt. A keze hideg volt, de tekintetében szeretet ült, mellette szomorúsággal. A haja szögegyenes, és majdnem hófehér, eltérően Lisa sötétszőke, hullámos hajától.
A bal szeme világoszöld volt, míg a jobb szeme világoskék. Lisa szeme egyszerű barna volt. A két lány teljesen más volt, mint Kim. Kimnek majdnem vörös volt a haja, de pár árnyalattal világosabb, míg a szeme tengerkék volt.
"Én is." mondtam. "Előre elmondom, nem szeretném, ha bárki tudná, hogy úgymond 'jóban vagyunk'. Nem szeretném, ha bárki is ismerne." mondtam, amire nagyjából csak bólintottak.
"Szerintem többen is így vagyunk." Mondta Lisa.
"Nem barátkozni jöttem ide, és nem is szeretnék nagyon ismerkedni." mondta Lilith, meglepetésemre hideg tekintettel.
"Egyet értek." mondta Mattheo és Kim.
Még nagyjából egy órát kint beszélgettünk, mikor a lányok elfáradtak, és felmentek a hálótermeikbe. Nem sokkal rá, Mattheo és én is elindultunk, és amikor beértünk a szobába, egy fiú feküdt az egyik üres ágyban.
Az egyik szobatársunk. És valószínűleg az egyetlen is.
Átöltöztünk, és elmentünk aludni. Tusolni már fáradtak voltunk, így arra majd reggel kerül sor.
~~
A reggel korán eljött, bár nem volt világos. Reggel hét volt, és még mindenki aludt rajtam kívül. Az első óránk nyolc harminckor kezdődik, így volt egy és fél órám. Nem tudtam mit csináljak, így vártam míg a többiek felébrednek.
Összeraktam amik kellenek a naphoz, és a fürdő fele indultam. Minden szobának volt egy-egy fürdője, amiben nem volt éppen apró.
Letusoltam, felvettem a talárt, és mikor kiléptem a fürdőből, láttam, hogy Mattheo ébren van. Bár még nagyjából a szeme is csukva volt, Már felült az ágyon."
"Jó reggelt." mondta, és felállt. "mennyi az idő?" tette hozzá.
"Hét óra húsz perc." mondtam, és ahhoz az asztalhoz mentem, amin a könyveim voltak.
Felvettem a bűbájtan könyvet, és a pálcámat. "A Lányok valószínűleg kint vannak. Megvártok míg elkészülök?" kérdezte a fiú, aki a fürdő felé haladt.
"Úgy sem tudom merre kell menni." mondtam, és kisétáltam a szobából, le a lépcsőn, és láttam a három lányt, ahogy veszekedtek valakivel.
A hangja ismerős volt, de az arcát nem láttam.
"Hagyj minket békén Enderson. Még mindig nem értem mit keresel itt, de nem is érdekel!" hallottam Lisa hangját.
"Rendben édes. De csak ha a csini kis húgod velem jön." mondta, miközben megragadta Lilith karját, és magához húzta. A lány minden erejével ellen állt, és sikeresen kirántotta magát a fiú markából.
"Hozzám ne nyúlj még egyszer azzal a mocskos kezeddel!" sziszegte a lány, miután kellő távolságra került a fiútól.
"Mit keresel itt Enderson?" hívtam fel magamra a figyelmet.
"Denem. Téged is lehet erre látni. Mondanám, hogy hiányoztál, de nem akarok hazudni." mosolygott.
"Te csak hazudni tudsz. Most meg tűnj el a szemünk elől, még mielőtt olyat teszek,amit lehet megbánok. Bár arra nincs valami sok esély." mondtam, amitől egy kicsit meghátrált, tudván, hogy akármire képes vagyok, ha róla van szó.
"Itt még nem végeztünk." mondta, miközben a helyiség bejáratához ment. "Majd még találkozunk" mondta mikor Lilith mellé ért, és rákacsintott.
Mikor az ajtóhoz ért, Halkan kimondta a jelszót 'legjobbak', és kisétált.
A jelszót nem teljesen értettem miért az ami, de nem zavart különösen.
Mikor az ajtó újra bezárult, Mattheo sétált le a lépcsőn.
"Lemaradtam valamiről? Hallottam valami veszekedést, de egy szót sem értettem belőle." mondta, míg Kim nevetett, Lisa, Lilith és én mérgesen néztük az ajtót.
"Valami teljesen idióta gyerek elkezdett beszólogatni Madelyne-nek, és Minden féléket mondott Lilithnek." mondta Kim, már komolyabb arckifejezéssel.
"Kérlek. Mikor mások nincsenek itt akkor simán Lisa." kérte meg Kimet a lány, mire ő csak bólintott.
"Ki volt ez?" kérdezte Mattheo idegesen.
"Matthew Daniel Enderson." válaszoltam, még mindig az ajtóra meredve.
"Szóval ismered." mondta Mattheo.
"Egy helyen voltunk árvaházban." szólt közbe Lisa."Egész addig a napig." tette hozzá halkan.
"Milyen napig?" kérdezte Kim. "Ebbe te most ne menj bele. Nem szeret róla beszélni, és nem is fog." mondta Lilith, megvédve a testvérét.
"Pedig engem igazán érdekelne mi is történt akkor. Végighallgattam, és két éven keresztül utána egy szót sem hallottam rólad. Abban a hitben voltam, hogy meghaltál." mondtam, és végre az ajtó helyett a lányt néztem.
"Ha hallottad akkor el is tudod képzelni. És ennyit mondtam. Többet nem vagyok hajlandó erről beszélni." jelentette ki Lisa, miközben megfogta a könyveit, és az ajtó felé indult.
"Jöttök ti is? Vagy menjek egyedül." mondta, mire mindenki az ajtó felé indult. Lisa odasúgta a jelszót, és a fal kinyílt.
Kisebb távolságot tartva, Kettesével sétáltunk. Lilith leghátul sétált, nézelődve.
Kiértünk az alagsorból, és a mozgó lépcsők egyikére álltunk. Húsz percig kerestük a termet, pedig nagyjából kétszer mentünk el az ajtó elött. Mikor beléptünk a terembe, Egy alacsony manóféle valami állt a terem közepén, és rendezgette a lapokat.
"Jó napot tanár úr." szólalt meg Kim.
"Jó napot gyerekek. Üljetek le, az óra fél óra múlva kezdődik." szólalt meg a tanár.
Leültünk, egymástól nem messze, nagyjából négypadnyira. Kim Lisával ült, én Mattheoval.
Tíz perc múlva elkezdtek seregleni a terembe a zöld, és sárga taláros diákok. Ők is mind első évesek voltak, mint mi.
Nagyrészt akik együtt jöttek be, egymás mellé vagy közelébe ültek.
A professzor elkezdte az órát, és a pálcánkat használva varázslatokat tanított. Az óra százhúsz percig tartott, és három varázslatot tanultunk. Nekem ha nem is sikerült elsőre, másodjára tökéletes volt, ellentétben Mattheoval. Neki volt, ami ötödjére sem volt a legjobb.
A lányok egész gyorsan belejöttek, Lilith egyszer sem hibázott. Lisának nagyjából harmadjára sikerültek, míg Kimnek a második varázslat sehogyan sem akart sikerülni. A másik kettő tökéletes volt, de sehogy sem jutott tovább.
"Wingardium leviosa!" mondta Kim, már mérgesen. A toll meg sem mozdult.
"Ahj ez nem megy! Nem jó a toll!" siránkozott. Lisa megfogta a tollat, megnézte, és visszatette.
"Pedig semmi baja." mondta Lisa, de félbeszakította a tanár.
"Rendben gyerekek. Akinek ma nem sikerült, majd sikerül máskor. Most menjetek. Viszont látásra!" mondta, és intett a kezével, hogy menjünk ki.
Mattheoval megvártuk, míg a lányok felállnak, aztán mi is elindultunk. Most volt egy húsz perces szünetünk, így felmentünk a könyveinkért, és úgy, ahogy az első órára, úgy mentünk a másodikra is.
Ahogy telt az idő, már vége is lett az órának, ás mehettünk ebédelni. Lementünk a nagyterembe, és ebédeltünk.
Most egy egy órás szünetünk volt, így úgy döntöttünk kimegyünk.
"Jó, erre már nincs senki." mondta Kim fellélegezve.
"Abban ne legyél biztos. Az iskolát bárhonnan és bármikor figyelhetik." mondta Mattheo.
"Erre van egy út. Vagyis nem teljesen út, de arra van valami." mondta Lilith.
Ez a tiltott rengeteg. Ide nem mehetünk." mondta Kim, és megállt.
"És mégis ki van erre? Ki látná? Ha óvatosan megyünk akkor senki nem láthat meg." mondta Lilith.
"Szerintem menjünk." mondta Mattheo és Lisa egyszerre.
"Szerintem is." mondtam, és elindultunk.
Nem sokat sétáltunk, és nem is mentünk sokáig be,hogy simán kitaláljunk. Egy helyen sok szikla volt egymás közelében, és mindenki elfoglalt magának egyet-egyet.
Én Mattheo és Lisa közötti sziklán ültem. Kim a Mattheo melletti sziklára ült, Lisa pedig a két lány közöttin, és így beszéltünk. Mikor észrevettük, hogy lejárt a szünet, bementünk a következő óráinkra.
Mikor végeztünk az utolsó óránkkal, újból kimentünk arra a helyre, amit délben találtunk.
Beszélgettünk, játszottunk, élveztük egymás társaságát. De amikor újból kijöttünk, megint tartottuk a távolságot, és nem mosolyogtunk. Felmentünk a közös helyiségbe, és a lányok felmentek a szobájukba. Nekik volt két szobatársuk, akiket nem ismertek, és a nevüket sem tudták.
Mi reggel óta nem hallottunk a fiúról, de mikor a szobánkhoz értünk, hallottuk, hogy valakit hoz magával. bementünk a fürdőbe, és láttuk hogy a szobatársunk Matthew Endersonnal beszél, a mi szobánkban.
Megvártuk, míg kimennek, és végighallgattuk, hogy mik Endersonnak a tervei. Rájöttünk, hogy a fiúval egész jóban van, és hogy van még valaki, de róla semmit nem hallottunk.
Ez így érdekes év lesz.
--------------------------------------------------
Sziasztok.
Mit gondoltok eddig?
Remélem tetszik, és sajnálom, hogy eddig tartott az új rész, de az iskola sok időmet lefoglalja.
Millió köszönet!!