Júlia
Dukász és a tegnap este miatt teljesen eldobtam az agyam. A bárban robotolok szokás szerint. Kevesebb a vendég. A másik két pincérlány megoldja. Kristóf beküldött italokat pakolgatni, kifejezetten utálom a munkámnak e részét. És hogy miért? Leszakad, a karom mire hazaérek, rendesen edzettnek érzem magam. Előveszem a telefonom, elindítom I put a spell on you című dalt Annie Lennox előadásával.
‒ Megbabonázlak, mert az enyém vagy – hallom egy ismerős hang felcsendülését. Ösztönösen megfordulok a felé.
‒ Dukász! – szólítom meg.
‒ Kicsim, úgy nézel, mint aki szellemet lát, minden oké?
‒ Aha – nyögöm ki és folytatom tovább a dolgom. Mintha ott se volna, hisz úgysem számít nekem semmit se.
‒ Levegőnek nézel? – csattan fel.
‒ Nem, dolgozom, látod? – mutatok az italok felé.
‒ Hagyd a francba azokat – hirtelen közelebb jön és megcsókol.
A csókunk hosszúra nyúlik, mikor épp meghalljuk, hogy valaki megköszörüli, a torkát elhúzódunk egymástól.
‒ Örülök neki, hogy ennyire egymásba fonódtatok, de Lia dolgozik. Ha csak a tulajdonos nem akarja ezt másképp. – hol rám, hol Dukászra pillant.
‒ Legyen ma szabadnapja Júliának. – rám kacsint Ász.
‒ Ó, köszönöm szépen – leveszem a kötényt és kilépek, Dukász pedig a sarkamban van.
‒ Van egy ötletem. – fogja meg a vállam.
‒ Hallgatlak.
‒ Töltsük együtt a napot. – javasolja.
‒ Aha, szóval egy gengszterrel üssem el a szabadidőm?
‒ Pontosan. – mondja önelégülten.
‒ Kicsim, nem tudom mire számítottál, de nincs kedvem meghalni még, túl sok efféle filmet láttam. A nők húzzák a rövidebbet. – magyarázkodom, miközben veszem fel a bőrkabátom.
‒ Mire is gondolsz?
‒ Kray fivérek? Keresztapa? Tony Montana? Pablo Escobar? – kilépünk a bárból.
‒ Szívem sorolhatsz fel 100 és 1000 embert. Én más vagyok.
‒ Mivel? – kérdezem, tőle miközben megáll előttünk egy rendőr leginkább nyomozónak néz ki. Nem lehet több 35-nél. Felsőtestén csak úgy feszül az ing.
‒ Ász, miért nem hagyod szerencsétlen tini lányt?
‒ Megint te. Nem megmondtam világosan, hogy kerülj?
‒ Figyelj – szól hozzám a jard.
‒ Ha fel akarod jelenteni nyugodtan.
‒ Én a helyedben békén hagynám – szól hozzá Dukász.
‒ Na, jó fogalmam sincs ki maga, de már elnézést, meg tudom magam védeni. Dukász pedig annak a bárnak a tulajdonosa ahol dolgozom, szóval, ha magát zavarja, hogy társalog, velem a főnököm főnöke akkor szívesen megbeszélem magával a fizetésemelést. Indulhatunk? – szólok oda Ásznak.
‒ Figyelmes, magad mellé toboroztál egy nagyszájú nőstényt.
‒ Nőstény? Szexista megjegyzéseit hagyja meg. Attól hogy jardnak hívják, még magának is be kell tartania a törvényeket. – a pasi csak felvonja a szemöldökét.
‒ Induljunk. – szúrja oda nekem Ász.
A bártól 20 perc sétára lakom. Az utat csendben ejtjük meg. Kinyitom az ajtót, ledobom magamról az oldaltáskát, leveszem a bőrkabátot.
‒ Ugye tudod, hogy nincs szükségem erre? – dörgölöm az orra alá.
‒ Mire?
‒ Arra hogy foglalkozz velem. – nyögöm ki.
Oldalra biccenti a fejét. Közelebb lép, majdnem összeér a szánk.
‒ Ezt az egyet te sem gondolhattad komolyan. – suttogja a fülembe. A szívem hevesen ver. Odahajol a számhoz. Hol az ajkam hol a szemem nézi. A levegő csak úgy vibrál, kötünk. Egy hirtelen pillanat múlva édes csókot kapok tőle.