-Utálom a keddet is- jelentettem ki, miközben az ébresztőórát vágtam a földhöz. Miért miért miért? Csak ez az egy kérdés pörgött az agyamban, míg anyám azt hangos kopogással az ajtón, meg nem zavarta.
-Anyaaa, hagyjál légyszi!- könyörögtem, mire ő hangosan felkuncogott, jelezvén a reggeli hangomra, ami inkább egy asztmás dühös fokára hasonlított.
-El fogsz késni. Ha 15 percen belül nem készülsz el, nem foglak tudni elvinni és akkor buszozhatsz.- mondta. Ahjj. Gyűlölök buszozni. Egyszerűen a sok ember között, az embernek az életkedve is elmegy.
-Megyek.- Nyöszörögtem, de amikor eszembe jutott, hogy kik szoktak utazni a buszon abban az időben, amikor én is, olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, hogy még az egyensúlyom is elvesztettem. Szaladtam a fürdőmbe gyorsan arcot és fogat mosni, majd megfésülködtem. Nem szoktam egyáltalán sminkelni és ezért már a ribancok is megszóltak a suliból. Talán szempillaspirált szoktam havonta egyszer feltenni, de azt is csak akkor ha nagyon ráérek. Kb. 10 percet álltam a ruhás szekrényem kémlelve, hogy mi a francot is vegyek fel. Igen ez némelyik lány rémálma, vagy azért mert ,, nincs" ruhája amit felvegyen, vagy annyi van hogy nem tudja eldönteni melyik legyen. Szerencsére a sulinak nincs egyenruhája. Ezért is szeretem. Végül a mai szett:
Lebattyogtam a konyhába és bevettem a vitamin-
jaim. Nem szoktam otthon reggelizni. Nem is tudom miért. Mindig csodáltam azokat az embereket akik müzlivel vagy nutellás kenyérrel tömik kora reggel a fejüket. Félre értés ne essék a nap 0-24 órájában eszem, de jó szokásomhoz híven élfejkor mászok le és fosztom ki a hűtőt amíg anya alszik. És ez kitart kb reggel 8-ig, de utána rendesen pótolom a hiányt.
-Mehetünk?- kérdezte anya miközben a kajám és egy kólát dobtam be a táskámba. Olyan könnyű volt, hogy még nem voltak benne a tankönyvek, még magam is meglepődtem.
-Persze- szóltam vissza anyának, majd beültem a kocsiba ami pont akkor tolatott ki a garázsból.
Mikor megálltunk a suli előtt, én gyorsan kipattantam. Anya gyorsan elviharzott a munkába, én meg csak álltam a suli előtt a régi emlékekkel. Voltak köztük jók meg rosszak is.
-Lilyyy!- sikította Lexi.
Bementem, és Lex fogadott széttárt karokkal. Odamentem hozzá egy ölelésre majd a többieket is megöleltem. Itt volt még Ava meg Max is. Mi alkotunk egy kis közösséget. Csak annyi volt benne a bibi, hogy Ava meg Max nem az osztálytársunk volt, hanem csak évfolyam társak. Ők a-sok voltak, még mi b-sek.
-Gyere már te gyík.- húzott magával Lex az osztályterembe. Meglepettségemre még nem volt bent senki, pedig 10 perc múlva csengettek.
-Na, hogy tetszik?- kérdezte, miközben ott álltam a terem közepén az új fal színét bámulva. Egy éve még fehér volt, viszont most cappucino barna. Nagyon eltalálták azt mondhatom.
-Te hol ülsz Lex?- kérdeztem miközben özönlöttek be az emberek és megszólalt a csengő is. Ne kérdezd. Vagy 7-8 percig bámulhattam a falat.
-Utolsó előtti pad. A szokásos.- kacsintott, de én még nem tudtam mire készül. Becsöngettek és a tanár is megjelent, majd utána betoppant őfelsége béka királyfi is az ebihalaival együtt. Igen, így hívom őket. Viszont amikor odanéztem a szívem kihagyott egy ütemet. Ne gondoljatok semmi olyanra, nem voltam belezúgva , sőt még crusholni sem crusholtam. De azért el kellet ismerni, azt ahogy kinézett. Sötétbarna haja összekuszálódva állt, mint aki most kellt fel, de azért mégis pont úgy, hogy jól nézzen ki. Fekete pólót viselt , ami bár nem feszült rajta, mégis annyira szűk volt, hogy lehetett látni az izmait, ami nem tunyult el az egy év alatt, sőt még jobban nézett ki bánatomra. Fekete szakadt nadrágot viselt a változatosság kedvéért, illetve egy fekete fehér Jordan cipőt.
-O. M. G. !- kapott a szájához a barátnőm. Tény és való, hogy ami kívül volt, szöges ellentéte annak ami belül volt. Kívül tökéletes, belül meg rohad.
-Azért ne bámuld őket annyira.- súgtam oda Lexnek, mire megemelte a szépen kifestett ívelt szemöldökét.
-Sziasztok csajok- köszönt Adam és egy kacsintás kíséretében elment mellettünk. Komolyan mondom bármilyen jól is nézett ki, hányni tudtam volna a stílusától. Befoglalta a mögöttünk lévő utolsó padban a helyet. De, hogy ez neki nem volt elég, pont a mögöttem lévőt. Komolyan legszívesebben elástam volna magam.
-Szia Lexi.-köszönt Jack a padtársamnak félve, mégis magabiztosan, majd befoglalta a barátnőm mögötti helyet.
-Szia Jack- mosolygott a barátnőm olyan pirosan mint egy túlérett paradicsom. És én ekkor jöttem rá, hogy mire készül a legjobb barátnőm. Hogy miért az UTOLSÓ ELŐTTI padot választotta. És már biztos voltam benne, hogy tudta hogy a fiúk oda, azaz mögénk fognak ülni.