Egy démonokkal küzdő lány meséi

Untitled Part 1

Nehéz a kezdet, szóval inkább röviden rólam..

Hello üdv itt egy kis ismertető rólam , nyolcadikos vagyok és elég érdekes gondolataim vannak amiket senki nem hall és talán nem is baj..megszállottnak és pszihopatának tartanának , nem viccelek tényleg pedig tudtommal egyik sem vagyok csak érdekes és bonyolult a gondolat menetem amit szinte sose ért meg senki . Egy megfejthetetlen rejtvényként könyvelj el és ha van rá lehetőséged inkább felejts el, mert egy idő után ha rájössz a gondolataim menetére beleőrülnél abba, hogy minden össze vissza kavarog és látszólag semmi nem függ össze .. de ha ezek után még mindig érdekelnek a történeteim akkor maradj és megmutatom milyen is vagyok olyan tényleg valójából..

2020. december 21.-e van. nem akarom, hogy karácsony legyen , most nem egyszerűen nem. Igazából régen szerettem az ünnepet de tavaly és tavaly előtt is 40 fokos lázzal álltam a fa előtt idén pedig a nagymamám a kórházban fekszik vesebetegként.. két három naponta dialízis ami olyan mint egy kemo csak ez után nincs olyan rosszul. Röviden a dialízis vérátmosás, vértisztítás. Mivel az ő veséi már nem működnek jól , ergo nem tisztítják a méreganyagokat ez a szervezetben marad és mérgezi azt ezt csinálják ott csak mesterségesen.. Majdnem két hete már ott van alig lehet valamit tudni mert amúgy rohadtul nem tudják, hogy mi baja csak valamit kitaláltak, hogy javuljon az állapota . Nagyon nem örülök, hogy ott van a sok covidos ember között .. túlélt egy agydaganatot, egy érszűkületet , csípőprotézist és még van pár de lényeg lejön ..Ő annál sokkal erősebb, hogy egy ilyen szar vigye el. sokkal .. borzasztóan fáj ha arra kell gondolnom milyen lenne nélküle élni.. szenvedek és belül ordít valaki, hogy segítség mert belefulladok a terhekbe.. de nem tud senki se segíteni, Arra vágyom, hogy valakinek elmondhassak mindent, de ha valaki megkérdezi mi a baj akkor automatikusan arra kényszerít valami, hogy azt mondjam semmi.  Pedig nem így van mindig színlelek, leplezem a fájdalmat és a szenvedést .. sajnos ha engem 2 éve ismertél meg és most rám nézel már nem ugyan az az ember néz rád hanem egy megtört és életunt szörnyeteg néz veled farkasszemet.

Annyira jó lenne egyszer valakinek mindent elmondani mindent ,mindent ami fáj és fájt valaha de amikor oda érek, hogy valakivel beszéljek .. egyszerűen képtelen vagyok rá hogy elmondjam, nem tudom mi gátol de a szót belém folytja valami.. és onnantól az ott marad.

Nyár.. hát talán nyáron volt az, hogy a legkevesebbet sírtam.. rengeteget találkoztam és lógtam együtt hát a neve legyen felícitá .. szóval nagyon sokat voltunk együtt a nyáron felícitával és hihetetlenül boldog voltam vele , igaz mindig eláztam meg mondjuk ő is ( általában felícitá sokkal jobban) talán az volt az egyik legjobb nyaram hisz rengeteget nevettem . Felfoghatatlanul sok mindent csináltunk de azért párat megemlítenék:

Leestünk biciklivel a töltésről kétszer is , de ez csak azok után volt, hogy megittunk egy sört és felhívtunk egy éttermet összesen tizenhatszor mivel igazából elsőre is felvették és előre be is tanultuk a szöveget , hogy mit is kéne majd mondani . egészen jól is ment addig a pillanatig amíg a csajszi azt mondta, hogy

- Rendben már csak egy telefonszámot kérnék...- mondja amúgy egy rohadt aranyos meg kedves csajszi.

--kínos csend -- pánikkal teli tekintete teljesen tükrözte az enyémet.

-khm- halk, de illedelmes köhintés ami szerintem azt akarta jelenteni, hogy mondjuk már azt a nyamvadt telefonszámot.

-majd inkább visszahívlak , viszlát- ennyit tudtam valahogy kinyomorgatni magamból a hihetetlenül kínos szituáció közepette.

Gyorsan lettem a telefon és olyan szinten kitört belőlünk a röhögés, hogy körülbelül az összes szomszédom megutált minket.. szóval ezek után megpróbáltok őket újra és újra felhíni és végül sikerült. Rendeltünk két gyerek menüt, mert mi érett nyolcadikosok vagyunk. Mikor megjött sajnos elég csalódás volt. Öt darab kis mosolygós krumpli és két rántott hús , nem is értem mire számítottunk hisz gyerek menü. Megettük én valahogy elvoltam , de szegény felícitán látszott, hogy ő sem lakott túlzottan jól. Felé fordultam és csak ennyit kérdeztem:

- Nem kérsz egy szendvicset?- rám nézett és csak annyit válaszolt- De-

Megcsináltam neki és megkérdeztem kér-e valamit rá- valami csípőset ha van- mosolyog rám én meg elkezdek kutakodni , hogy egyáltalán van e. 

- hát találtam chili por szerű valamit amit még Hortobágyról hoztunk de ez a világ legerősebb chiliei közül való elvileg- kis idő elteltével megszólal- akkor inkább nem - mondjuk meg is értem én még ránézni se merek..

Megvan az az érzés amikor fekszel a kanapén , bekajálva és zenét hallgatsz. teljesen chill van és egyszer csak a melletted ülő megkérdezi 

-Amúgy nem megyünk el a Mécsre? - kicsit parancsoló tekintete azonnal elárulta, hogy ez olyan kijelentés féle akart lenni - perszeee menjünk úgyse vagyok még elég fáradt.- nézek rá kicsit szemrehányóan, de látszólag nem zavarja és ő csak örül, hogy elmegyünk megint..

Elmentünk és úgy véltük a sörre és az ebédre jó ötlet lenne egy dobozos starbucks kávé.

Bementünk a Sparba vagyis mentünk volna de drága felícitának nem volt maszkja ezért a pulcsiját húzta az arcára.

De ekkor találkoztunk valakivel , akivel reméltük, hogy soha többé nem fogjuk látni. Látszólag nagyon elhitte magáról, hogy ő ott a nagy főnök. A polcok előtt állt és nagyon rondán nézett. Egyszer csak hirtelen elénk lépett , felvonta a nem is létező szemöldökét és ekkor neveztük el . Szerintem eléggé illik rá ez a név, olyan jól kidolgozott és találó. Egyszerű mégis tökéletesen illik rá. Össze se lehetne keverni mással. 

Ő lett : szemöldök