Külön kiadás

21 1 0
                                    

Nem hiányzott ez az egész. Itt lenni a rengeteg emberrel és attól rettegni mikor kapsz pánikrohamot...amit senki sem lát csak, te vagy bezárva  a saját fejedben és össze zárva a belső démonokkal amik félelemmel, stresszel halmoznak el. Újabb és újabb gondolatok visznek a fejedben és időd sincs arra, hogy még tudj nyugodni és rájönni arra, hogy ez csak a fejedben zajlik és a környezetedben nem. Ha el mondanád valakinek hülyének nézne, hogy megszállott vagy és csak megjátszod.. Pedig nem és teljesen komoly az, hogy iskolába úgy mész hogy két gyógyszer benned van , ha haza mész veszed be a következőt és este ha aludni is akarsz akkor megint. Nem tudsz kiszabadulni mert szólni nem mersz az emberek nem veszik észre. Attól a rengeteg szörnyű dologtól ami lejátszódik benned másodpercek töredéke alatt, kezdesz rettegni mivel először csak 1-2 ilyen és ehhez hasonló helyzet van, de utána  hetente többször, majd napi rendszerességgel és végül elérted azt, hogy teljesen ebben kelljen élned.. Nem érted miért pont veled és miért pont itt történik ez... El akarod felejteni a rengeteg gondot otthonról, hogy csak az iskolai maradjon addig ameddig ott vagyok. Ez nem teljesülhet hisz valami folyton azt mondja hogy mi lesz ha itt leszek...

Eljátszódnak a fejedben olyanok amik valójában meg sem történtek csak a képzeleted szüleménye. Szörnyű egyszerűen úgy kilépni az utcára, hogy a megjátszás lesz a kamu maszk amit magadra öltesz. Az osztályunk világ életében ugyan olyan működésképtelen volt mint most. El sem tudja hinni pát ember hogy mennyire jó lesz elmenni onnan. 

Egy démonokkal küzdő lány meséiWhere stories live. Discover now