Közös valami Gerdában és Gergőben?
Egyre több.
Ahogy ismerik meg egymást, egyre inkább döbbenek rá, hogy nem is annyira különböznek egymástól, mint korábban hitték. Ezt közeledést pedig a nyár szakította félbe, ugyanis az egyetem kapui bezáródtak...
Fulladna meg az összes szúnyog ott, ahol van, hogy úgy kellett összecsipkedniük, mintha csak az én véremet tudnák szívni az egész univerzumban. Mondjuk annyi esze lehetett volna egyikünknek is, hogy nem megyünk bele Dávid hülye ötletébe, hogy "menjünk le a tóhoz, hisz oda felügyelet nélkül nem mehetnek a gólyák, Gergő vízimentő műszakja meg már lejárt, így senki nem lesz ott". Végtére igaza is lett, mert tényleg kihalt volt a stég, meg jól is éreztük magunkat, csakúgy mint a drága barátaink, a szúnyogok.
A Villőtől csórt Fenistillel kenegettem a lábamat, karomat vagy ahol éppen vakartam, miközben Konrád hangja töltötte be a szobát.
- Nagyon viszket?
- Nem, csak poénból kaparom - fordultam felé egy "szerinted?" arckifejezéssel. - Hogy áll a képgyűjtés? - érdeklődtem, mert a tervezetet látva valami ilyesmi program is volt kiírva mára.
- Az enyém?
- Aha.
- Itt fekszem a szobában az esélytelenek nyugalmával. Gondolhatod, hogy milyen jól. Csak nézem miket dob be a feedem. Megvan az az érzés, amikor hónapokkal ezelőttit ad ki, mintha most töltötte volna fel valaki?
- Igen - nevettem el magamat, mert hasonló a helyzet az én instámon is, hiszen nem sok embert követek, azok többsége pedig nem nagy posztolós, hanem inkább sztorit kirakósok, ergo hamar a végére érek az aktualitásoknak. Egy hatalmas röhögés hallatán gyorsan visszakaptam a fejemet a nyitott ablak felé, hogy folytassam a kukkolást, ha már jobb dolgom nem akadt. Nem is tudtam, hogy Ráday egy ekkora mókamester, de nem hagyhatom ki, ahogyan égeti magát, ha már páholyból bámulhatom az előadást.
- De boldognak tűntök ezen a képen - szólalt meg újból Patrícia, aki amúgy a harmadik szobatársam, mire elszakítottam a tekintetemet az ablaktól és sajnos így már nem tudom nézni, ahogyan Konrád olyan nagy kézmozdulatokkal, mintha egy porondmester lenne magyaráz az előtte ülőeknek.
- Melyiken? - léptem az ágyához, amin fetrengett. Ahogy leültem mellé, felém fordította a képernyőt, hogy én is lássam miről is beszél. - Ezen nem is vagyok boldog.
- Pedig nagyon annak tűnsz - nagyított rá az arcomra, amin tényleg egy nagy vigyor volt és sütött rólam, hogy a fotó készültekor nem szívesen lennék máshol.
- Csak megtévesztő az arckifejezésem - legyintettem egyet, mire Patrícia csak halkan kuncogott.
Pedig igaza volt, tényleg jól éreztem magamat, amit tökéletesen vissza is adott a fotó.
Bárcsak sikerülne végre hasonlóan olyan eufórikus állapotba kerülnöm, mint a képen, de eddig nagyon nem akar sikerülni. És még csak finoman is fogalmaztam.
Pedig ez már a harmadik nap a gólyatáborból és nemhogy jobb, de inkább szarabb lesz minden. Én mondjuk kielégednék egy stagnáló helyzettel is, de túl sokat kérek ezek szerint.
Esküszöm, hogy valaki átkot tett rám. Van is néhány sejtésem, hogy ki.
Vagy inkább kik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
