Extázis || ✔️

TIZENHÁROM

— augusztus 15, szerda délután

- Úgy félek - mozgatta a lábait a kissé ingatag asztal alatt Flóra folyamatosan, aminek felettébb örültem, mivel az egész remegett miatta. Alapvetően nem lett volna ezzel semmi baj, hogyha nem kellett volna minden egyes holnapi szórólapra egy fekete szigszalagcsíkot húznom javításképpen, amiből ráadásul nem egy - két darab volt, hanem vagy kétszáz.

- Miért? - téptem le ez újabb darabot a fogammal és igyekeztem minél szebben rárakni az amúgy is fekete hátterű lapra. Csak azon múlott, hogy elsikáljam a hibát, hogy ne remegjen a kezem.

- Hogy mit fognak kitalálni. Már így is eléggé blama az, hogy egyáltalán le kell fújni egy programot - dobolt már az ujjaival is, ezzel is még inkább idegesítve engem. Hiába igyekeztem fókuszálni a szórólapokra meg a halkan szóló zenére, egyszerűen nem ment, mert lassan az egész emelet rengett alattam. - Itt vagyunk, hogy ez a rendes második nap és áll a bál. A mentorokból jó páran konkrétan alkalmatlanok ellátni a feladataikat olyan másnaposak, a kari sorversenyt nem tudjuk megtartani, mert vihart írnak...

- De nem csak késő estére? - álltam meg egy pillanatra, mert a telefonom nekem is kijelezte a várható időjárást, ami amúgy megmagyarázta, hogy miért fülledtebb a levegő a szokásosnál is.

- Bene is ezt mondta, de nekem meg már fél 6 körülre jelezte. Most érted, ha kipakolunk, lecsődítünk mindenkit, közben meg elkezd szakadni az eső, felesleges volt az egész.

- Toljátok el holnapra... - pillantottam rá a következő lapra, ami várt a javításra. - Elvégre ha ez a koncert itt - böktem rá a bakira - kiesik, akkor a helyét lazán pótolni lehet vele.

- Ez lesz egyébként, de attól mára kell még valami. Nem lehet üresjárat - túrt bele a hajába Flóra idegesen.

- Miért is nem? - dőltem hátra a székben tartva egy "kis pihenőt", elvégre már majdnem egy teljes órája csak ragasztgatok.

- Mert nem vallhatok kudarcot. Jó, hogy nemcsak én szervezem egyedül, de a letolást akkor is nekem kell elvinnem. Meg most őszintén...mit tudna itt bárki is csinálni? Jó, hogy kihordtuk a központi épületből a ping - pongot meg a csocsót, de hosszú távon nincsen el vele az ember. Ha játszani akar elmegy egy kocsmába és nem fizet ki egy csomó pénzt, hogy itt is ezt csinálja - hadarta Flóra kissé vehemensen, amilyennek én még őt sose láttam. Tényleg eléggé a szívén viselheti a gólyatábor sikerességének a súlyát, hogyha ennyire megviseli őt a felmerülő probléma, ami egyébként nem is lenne az.

- És ha mondjuk Gergő gyújtogatna? - ugrott be a kocsma szó hallatán, hogy említett valami ilyesmit, amit Tamás kitalált és engedélyezte a tulaj.

- Gyújtogatni? - lepődött meg Flóra és látni lehetett rajta, hogy halvány lila gőze sincsen, hogy én miről beszélek.

- Mármint tudod ott a bárpulton, amit a klubbokban is szoktak. Az egy kisebb programnak ma estére elmehetne, az eső sem zavarja meg fedett, szelet nem ír, hogy lenne az meg, hogy ki mennyire ázik el átvitt meg valós értelemben, már a saját baja - magyaráztam az ötletemet, ő pedig csak egy "aha" bólintással megértette a mondanivalómat és a ceruzával, amit eddig forgatott az ujjai között, hirtelen nagy erővel az üres fehér lapra vezette rá. Legalább a jelenlegi három idegesítő tényező közül egy kilőve. A háttérben üvöltő rádió, amiben valami borzalmas kívánságműsor ment, meg a folyamatos lábmozgatás azért nyilvánvalóan megmaradt, hogy még végtelenül se legyen megfelelő értékű a vérnyomásom.

- Ezt akkor itt meg kell beszélnem először is Gergővel...vagy várjunk csak - pillantott vissza rám, miközben én ismét egy szigszalagot téptem le a fogammal és csak kérdő tekintettel vártam, hogy most mi jutott eszébe. - Tud ő egyáltalán olyat?