El mentünk a csapatunkkal be avattam őket a részletekbe aztán el engedtem őket 3 nap múlva indulunk szóval még van időnk edzeni... Miután el ment a csapat én vissza mentem Maohoz mert ő még mindig kint várt én meg teljesen el felejtettem... szóval szaladtam hogy gyorsan bocsánatot kérjek tőle ezért...
-Mao! Ne haragudj! De tényleg!-szóltam neki
Ő ásított majd nyújtózott...
-Semmiség.-mondta
-Köszönöm. És tényleg sajnálom.-mondtam
-Ch, ennyi nem àrt...-mondta „nevetve"-Minden esetre én megyek, ha nincs már rám szükség.
-Persze menj csak nyugodtan! Köszönöm szépen a segítséget Mao.-ezzel el tűnt
Mi után meg köszöntem Maonak a segítséget vissza szaladtam Gaarához be nyitottam és rá köszöntem.
-Szia.-intettem
-Üdv.-mondta fel nézve mire a háta mögé mentem és át öleltem
-Végre halott a szöszi.-mondtam az arcomat az ingjéhez dörzsölve
-Igen. Ezúttal végleg.-mondta aztán meg csókolt
-Mit is írtál a levélben?-kérdeztem huncut mosollyal
-Olvasd el magad...-motyogta
-Én inkább tőled hallanám...-mondtam a fülébe sugva
-Nézd Hondomi nem szeretnék veled veszekedni vagy ilyesmi de dol—szakítottam meg
-Dolgoznod kell értem, értem!-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon de belül szomorú voltam egy kicsit vagyis eléggé de ez most nem számít hisz ő... hisz ő a Kazekage.-Akkor én mennék is!-mondtam ki sajnálva
-Sajnálom...-mondta mielőtt még ki mentem volna az ajtón Gaara mire csak egy öszínte mosollyal díjjaztam aztán ki mentem el mentem a lakásba majd le huppantam a kanapéra ahol Kankuro is üldögélt
-Na halott a szöszi?-nézett rám
-Aha. Végre...
-Hát nem siette el!-nevetett fel
-Ja.-nevettem-Nem megyünk le egyett sétálni-kérdeztem
-Nekem mindegy.
-Na akkor gyere!-mondtam fel állva és fel rántottam őt is a kanapéról
-H-Hé! Honomi! Ez fájt!-mondtam
-Bocsi!-mondtam neki a tarkómat fogva
Le mentünk és kínos csendben kezdtünk sétálni.
-Na és hogy vagytok Gaarával?
-Na de Kankuro!
-Bocsi, bocsi! Ne csapd le a fejemet légyszi!-kiáltotta kezét fel tartva feje fölé védekezzés közben
-Csak vicceltem!-fogtam a tarkomat kínosan nevetve-De jó tudni hogy ennyire félsz tőlem!
-Soha...-nevetett fel
-Tch. Na de vissza térve Gaarára... meg vagyunk csak sokat dolgozik és ez nekem hát tudom hogy ő a Kage de rosszul esik hogy alig vagyunk együtt...-törtem le
-Hát nem vagyok valami jó a vigasztalásban de...-erre át ölelt bíztatóan-...de sajnálom...
-Köszönöm...-motyogtam magamhoz ölelve nagyon szorosan
-H-Honomi...-kezdte
-Igen?-néztem rá
-El törőd a bordáimat!
