A Fukurodani Ásza (Bokuto x Reader)

1. rész

[Név] utolsó évét töltötte alsó középben. Ugyan oda járt, ahova bátyja is és ahova a kishúga, Akane is. Nem volt sok barátja, sőt, kifejezetten egyedül volt. Egyetlen barátnője Shino volt, a lány viszont szöges ellentéte volt [Név]-nek. Lázadó, nagyszájú és rossz tanuló. Talán azért is barátkozott vele össze, mert bátyjára emlékeztette a viselkedése. Akane pedig, habár szerette nővérét, az iskolában nem igazán beszélgettek, inkább a barátaival volt és foglalkozott a fiatalabb, így a barna (tekintve, hogy mind2 testvérnek barna a haja, így a tiéd is az lesz most még, később át lesz írva, mivel Torának is csak később lett engedve a szőkítés, így a szülők neked sem engedték még, ha esetleg később más hajszínt szeretnél) hajú lány csak a fekete hajú, vékonyka, magas lányra számíthatott.

Reggel később kelt, tekintve, hogy értekezlet miatt elmaradt az első órája. Azonban nem az ébresztőjére kelt, ami 20 perccel később játszotta volna a lány kedvenc dalát, mint ébresztő dal, hanem a csengő éles hangjára. Morogva mászott ki az ágyból, gondolatai akörül forogtak, hogy bátyja lehet az, mert hazaküldték, az a szerencsétlen viszont elhagyta a kulcsát. Pizsamában kicsoszogott az ajtóhoz és már készült volna lebaszni testvérét, mikor megpillantotta a tökéletesen kinéző barátnőjét.

- Miért vagy te itt ilyen hamar...?- kérdezte álmosan, ahogy felnézett rá. A lányon nem volt egy pattanás sem, bőre makulátlan volt, mint egy porcelánbaba bőre, haja szépen felfogva, sehol egy kósza tincs, szeme alatt sem voltak karikák. Maga volt a tökéletesség [Név] számára, és irigyelte, hogy ő ilyen jól néz ki, vele ellentétben.

- Valakinek kell az alakjára vigyázni, hisz tudod, a fiúknak a vékony lányok tetszenek..- mérte végig az alacsonyabbat.- szóval edzés után benéztem hozzád.- vigyorodott el mondandója végére.

- Hogy van kora reggel ennyi energiád edzeni, te lány?- mosolygott álmosan, majd miután ölelkeztek egy sort, beengedte a másfél hónappal idősebbet. - Kérsz valamit?

- A kávé sok mindenre képes.- nevetett.- És nem kérek semmit, köszi.- ült le a kanapéra.

- Igaz, teljesen jogos.- nevetett.- Megyek, felöltözök, aztán indulhatunk.

Azzal magára hagyta a lányt. Visszament a szobájába és levette a fogasról a tegnap odakészített egyenruháját, majd csigalassúsággal átöltözött. A szobájában volt egy nagy, egész alakos tükör, az elé állt és elkezdte nézegetni magát. "Tudod a fiúnak a vékony lányok tetszenek" visszhangzott a fejében. Behúzta a hasát, de úgy sem volt megelégedve a látvánnyal. Nagyot sóhajtott, mielőtt lemondóan elvonult volna a fürdőbe megcsinálni a haját, megmosni a fogát.

- [Néév] mit csinálsz már ennyi ideig?- kérdezte türelmetlenül és felkelve a kanapéról, benyitott a lány szobájába, ahová be is ment körbenézni.

- Már idebent vagyok.- ment át fogkefével a szájában.- Mármint a fürdőben.

- Ahham- ült le az ágyra.- Ezek nem nagyok neked?- pattant fel hirtelen és elkezdte a gardróbban nézegetni barátnője ruháit.

- Umm..- arca piroslott a zavartságtól.- Nekem jók... jók azok..- motyogta szégyenkezve. A fekete hajú lányéhoz képest nevetségesen nagy ruhákat hordott, nagyrészt, hogy eltakarja azt, hogy is néz ki. Nem szerette a testét, ezért rejtegette.

- Hát te tudod. Ha ez neked jó..- vonta meg a vállát, hanglejtése viszont kicsit mellbe vágta a lányt.- Viszont a fiúk jobban preferálják a vékony lányokat, [Név]. Talán el kéne jönnöd velem edzeni.

- Nem is tudom Shino ...- visszament a fürdőbe, hogy kiköpje a habot, amit addig a szájában tartogatott. Miután látta, hogy barátnője követte a fürdőbe, gyorsan öblögetett és elmosta a fogkeféjét, majd a csapnak támaszkodva, rá nézett.- Nem hiszem, hogy bírnám az edzést. Kifulladok elég hamar... Sajnos... Talán diétáznom kéne! Az sem lenne rossz a fogyásra, nem?

- De, az is jó ötlet!- mosolygott a lány.

- Akkor ma kihagyom a reggelit.- bólintott mosolyogva, mire megkordult a hasa.- Csak kibírom.- nevetett fel zavartan.

- Ügyesen, [Név]! Menni fog, és akkor ki tudja kit találsz majd.- kacsintott rá, ami teljesen feldobta őt, tekintve, hogy sosem volt még barátja.

- Megéri!- mosolyogva ment ki a fürdőből, felkapta az előző nap összepakolt táskáját, beletett egy palack vizet és a 3 szendvicsből végül csak egyetlen egy darabot csúsztatott bele.

- Hát az lehet sok lesz diétának, de kezdésnek jó! Büszke vagyok rád!- indult meg mosolyogva a suliba vezető úton, miután felvették a cipőjüket.

- Köszi!- lépdelt mellette a lány boldogan.- És amúgy.. neked alakulgat? Mármint.. gyönyörű vagy, nincs valaki akivel el tudod képzelni hosszútávon?- érdeklődött, ahogy nézte a lány arcát.

- Hát nincs most éppen senki.- nyújtózott meg.- Bár én önálló személyiség vagyok, tudod.- kacsintott a lányra.

- Hát, igaz is!- nevetett fel.- Minek neked pasi, ha remekül megvagy nélkülük, mi?- bökte oldalba mosolyogva.- Csodállak ezért, tudod?

- Majd egyszer, ha annyi önbizalmad lesz, mint nekem, akkor te is ilyen leszel ám!- vigyorgott.- Csak ahhoz kell a diéta.

- Mindent elkövetek majd, hogy olyan csodálatos legyek, mint te!- mosolygott elszántan.

- Így is kell ezt.- vigyorgott le rá.

- Tényleg, te hova jelentkezel? Melyik felső középbe mész?- kíváncsiskodott vidáman.

- Hmm... talán a Nekoma. És te, [Név]?

- Én is oda szeretnék. Megyek a Nii-chan után, mindig mesél milyen jó ott.

- Hát, csak felvesznek.- mosolygott rá.

- Ha a bátyám felvették, engem is fel fognak. Milliószor jobbak a jegyeim, mint neki.- nevetett fel.

- Ebben van valami.- kacagott fel barátnője jóízűen.

Az iskolába vezető úton végig csacsogtak. A téma mindig megváltozott; hol pletykáltak, hol a jövőről beszélgettek, természetes módon pedig a fogyókúra is ismételten tárgyalni való volt. [Név] megígérte, hogy mindent megtesz majd azért, hogy megváltozzon. A fekete hajú lány pedig csak helyeselt és bólogatott, tömködte a hiszékeny lányba a tudatot, hogy csak így lehet elég bárki számára is.

Persze Shino nem volt rossz ember. Egyszerűen csak más volt a felfogása, mint [Név]-nek/nak, valamint magányos volt, hisz a barna hajú lányon kívül egy igaz barátja sem volt. Voltak barátai, barátnői, de egyiket sem hívhatta fel hajnalban, mert valami ébren tartotta és nem bírt aludni, egyikük sem látta soha sírni, nem látták smink nélkül. Hiába hitette el azt mindenkivel, hogy rengeteg az önbizalma, valójában a fiúk éhes tekintetéből szemezgette csak össze önbecsülése darabkáit. Ezt még legjobb barátnőjének sem mondta el, megtartotta magának. Szerette, hogy a lány felnézett rá, hogy bálványozta, ő lehetett az alacsonyabbik példaképe. Jól esett neki a csodálat csillanása, amelyet minden alkalommal látott barátnője szemében, mikor felnézett rá. [...]

Odahaza [Név] egyedül egy vajas kiflit evett, a vacsorát pedig kihagyta azzal az indokkal, hogy ő már a szobájában bent evett. A szülei és Taketora nem furcsállták, csinált már ilyet a lány. [Név] egy része megkönnyebbült, hogy nem kellett többet hazudnia a családjának, tekintve, hogy nem faggatták ki. Mégis valahol nyomta a szívét, hogy nem kérdezősködtek vagy marasztalták vacsorára, legalább annyira, hogy üljön velük. Bevonult bordóra festett szobájába, s beült az ágyába, csak bámult maga elé. Éhes volt, nagyon ritkán esett csak meg, hogy annyira keveset evett, mint aznap. Hiába sóvárgott a finom [Kedvenc vacsorának való] után, amit a többiek az étkezőben falatoztak, belecsípett a bőrébe, ezzel is visszarántva magát az éhségből, tudatosítva magában, hogy ha el akarja érni a célját, semmiképp nem ehetett sokat.

A hasa korgásától alig bírt elaludni az este. Nagyon fájt és görcsölt a gyomra jelezvén, hogy ételt akar, amit eddig megkapott. De csak forgolódott és próbált túllendülni ezen a kínzó érzésen, amit nem tudott jobban kezelni. Ki akart menni a konyhába, hogy legalább egy kis joghurtot ehessen, vagy egy banánt, de megfékezte magát; gondolatban az ágyhoz szíjazta magát, így megtagadva önmagától, hogy kiszálljon a kényelmes, puha paplan közül. Így hát egész éjjel csak fetrengett, talán összesen két órát, ha aludt, így hulla fáradtan nyomta ki az ébresztőjét másnap kora reggel.